A vonó részei

A vonó részei

A vonó feladata a hangszer húrjainak megszólaltatása. A mai, modern vonókon a kápánál lévő csavarorsós mechanizmus segítségével a homorúan ívelt pálca egyenletesen feszíti meg a vonó két végébe ékelt lószőrt, így biztosítva a kiegyenlített hangzást.

A vonó vastagabb részét, ahol a vonót megfogjuk, kápának nevezzük, a pálca egyre vékonyodva a csúcsban végződik egy hátsó ívet képezve. A csúcs alján esztétikai célból és a pálca fájának védelme érdekében egy ébenfa lemezre ragasztott csont helyezkedik el, mely egy keskeny és elegáns orrban végződik. A pálca másik végén a csavar helyezkedik el, mellyel a lószőr feszességét lehet szabályozni. A pálcára font ezüstszál a pálca súlyát és súlyelosztását hivatott finoman kiegyensúlyozni. Ott, ahol a játékos ujja a pálcát érinti, koptatja, egy bőrcsík van ragasztva (francia vonónál van érdemi védelmi funkciója). A bőrözés az alatta lévő ezüstözést is védi a szétcsúszástól. A kápa - a faanyagok gyors kopását megelőzendő- nem direkt érintkezve csúszik a pálcában, hanem egy, a kápa tetejére erősített vékony ezüst lemezben, a sínben mozog. A kápa közepét gyakran kagyló gyöngyházból kialakított kerek szem díszíti. A pálca alján gyakran található cvikli, mely a kápa sarkát védő, általában szintén ezüstből formált lapocska. Ezt stílusosság kedvéért a ragasztás mellett gyakran kis fémszeggel, stifttel is rögzítik. A tolóka egy vékony ébenfa lemezre ragasztott díszítő gyöngyház együttese, vastagsága nem több 1,8 mm-nél. Ez mintegy fiókként üzemel a kápában, elrejtve a kápa belsejét. A gyűrű ékkel rögzül a kápához és a lószőr vízszintes egyenletes terüléséért felel.

A legteljesebben a Vonókészítés.HU / Fogalomtár oldalon találhatók meg a vonó legapróbb részeinek elnevezései is.

A vonó anyagai

Fernambuk

A vonó elsődleges és legfontosabb alkotóeleme pálca, melynek anyaga a fernambuk (pernambouc, pau brazil, brazilfa, börzsönyfa vagy latin nevén Cesalpina echinata). A fernambuk egy igen lassan növő, közepes méretű fa. Természetes élőhelye a brazíliai őserdők Atlanti-óceán felé eső területe, a világ egyéb helyein nem fellelhető. A portugálok az 1500-as években, mikor felfedezték Brazíliát, olyan nagy jelentőséget tulajdonítottak ennek a fafajnak, hogy az országot is erről nevezték el (portugálul a brasa: parazsat jelent a fa gesztjének gyönyörű borvörös színére utalva). Elsősorban a fából kinyert vörös festékanyag miatt volt rendkívül keresett, tömegesen termelték ki s Európába nagy mennyiségben szállították. Vonófának tudatosan és következetesen először Francois Xavier Tourte, párizsi vonókészítő használta a fát az 1800-as évek első harmadától. A fernambukfa igen kemény, viszont rendkívül rugalmas. Melegítés hatására is alakítható s alakját meg is tartja. A pálcát mindig egyenesen faragják ki, s utána melegítés hatására hajlítják meg a kívánt ívűre, ezért nagyon fontos, hogy a fa erezete hosszanti irányban nyílegyenes és a lehető legpárhuzamosabb legyen, ugyanis ha kifutó faerek/szálak vannak a pálcában (értsd: a pálca vége, a csúcs előtt kifut a szál) ott megnő későbbi repedés, törés veszélye.

Ébenfa

A kápa leggyakrabban ébenfából (ritkán elefánt vagy mamutcsontból) készül. Ez a fajta fa rendkívül nehéz, kemény, tömör szerkezetű (a víznél is nagyobb sűrűségű), és fekete vagy sötét színű. Keménysége miatt nem könnyű megmunkálni, gyakran kicsorbítja a szerszámok vágóéleit, de nagyon szépen polírozható. A lakkokkal szemben szeszélyesen viselkedik, jól ragasztható. Száradáskor hajlamos az alakváltozásra, repedezésre, ezért különös figyelmet igényel a tárolása.

Az ékek anyaga és szerepe

A vonóban lévő szőrt ékek tartják szorosan a helyén. Az ékek szerepe a gyors és egyszerű cserében rejlik, mivel a lószőrszőr viszonylag hamar, 3-6 hónap alatt elkopik. Mivel az ék könnyen eltávolítható illetve pótolható, a gyakori szőr csere sem tesz kárt a vonóban. Az ék anyaga feltétlenül puhább kell legyen, mint a fernmabuk vagy az ében, azért, hogy az értékes pálca ne sérülhessen. Ez gyakran hárs-, vagy jávorfa. Ezekről a közismert anyagokról nem szükséges most többet írni.

Az ékek szerepe viszont érdekes. A vonóban három ék található: egy a csúcsban, kettő a kápában. A kápában az alsó, tolóka által eltakart ék a kicsúszást gátolja meg, míg a gyűrűben levő lapos ék a szőr egyenletes, lapos felszínű szélességéért felel.

A szőr

A lószőr mutatja a legkiválóbb felszíni tulajdonságokat, rugalmasságot és játszhatóságot a húr megszólaltatásakor. Amikor ennek ténye a zenészeknek és a kereskedőknek nyilvánvalóvá vált, elkezdték ezeknek az igényeknek megfelelően azokat a lovakat megkeresni és kiválasztani, melyek szőre ezen a téren a legkiemelkedőbb volt. A hideg égövről származó vonószőrhöz tenyésztett lovak adják a legjobb minőségű szőrt. E lovak szőre ugyanis relatív lassan nő, hozzájárulva a finom felépítés kialakulásához. A kevés betegség és külső hatás is hozzájárul a szőr egyenletes növekedéséhez. A legjobb szőr Kínában, Mongóliában, Japánban, Szibériában és Kanadában fellelhető.

A kiváló minőségű vonószőrnek nem ridegnek, hanem rugalmasnak kell lennie, ugyanakkor nem szabad túlzottan megnyúlnia sem a húrra helyezéskor. A rugalmasság a hossz függvénye is. A világosabb vég rugalmasabb, míg a sötétebb kevésbé, így téve a hosszú szőrt drágábbá, és keresettebbé. Minél hosszabb a szőr, annál jobb a minősége. Közeledve a szőr sötétebbik vége felé e tulajdonságok lassan romlanak.

A lószőrnek nem sík a felszíne. Minél barázdáltabb a szőr, annál könnyebben képes a gyantát a felszínén tartani. A szibériai és a mongol szőrnek legkedvezőbbek e felszíni tulajdonságai. A fekete és szürke szőrök nagyon vastagok, egységnyi területen kevesebb fér el belőlük, így a húrral is kisseb felületen érintkeznek. Felszínük viszont érdesebb, zenekarokban nem ritkán lehet ilyennel találkozni a fokozott hangigény miatt. Érdességét jól érzékelteti, hogy ezzel a fajtával még gyanta nélkül is megszólaltatható valamennyire a hangszer.

A kínai, japán és szibériai szőr közepesen vastag. Nagyobb felületen tud érintkezni a húrral. A mongol szőr a lehető legvékonyabb. Rugalmas, és a vékony szálak lehetővé teszik a nagy felületen való érintkezést a húrral.

Szőrtípusok

Fekete szőr: Kínai fekete szőr. Rendkívül erős.

Világos szürke szőr: Erős és rugalmas.

Kínai fehér szőr: Természetes fehér szőr, erős és rugalmas, Egységes szín és felszín jellemzi, minden fajta játékhoz alkalmas.

Szibériai fehér szőr: Az 1900-as évek kezdetéig, a prémium minőségű szőr Szibériából származott. A szibériai szőr minősége a mongoléval vetekszik, annál sokkal kedvezőbb áron.

Mongol (Musztáng) fehér szőr: Magas minőségű fehér szőr

A Mongol feldolgozó vállalatok hiányában Japánban kerül feldolgozásra. Sokszor helyette olcsóbb alternatívaként a hasonló minőségű Szibériai szőrt kínálják.

Manapság nemzetközi szinten elismert hangszertartozék gyártó és forgalmazó cég, a Gewa kínál prémium minőségű szőrt kis és nagy kiszerelésben egyaránt. Lásd itt. Ezenkívül a www.dictum.com eszköz gyártó oldalán is elérhető prémium minőségű szőr. Más nemzetközi, de főleg kínai forgalmazó kereskedő cég, mint pl. a AliExpress.com, Alibaba.com, vagy más nemzetközi forgalmazó cég, mint a Amazon.com, Ebay.com oldalán is nagy mennyiségben lehet szőrrel kapcsolatos, bár kevésbé ellenőrzött ajánlatokat találni.

Legjobb azonban, ha hangszerészünk rátermettségében, éles látásában és bölcs megítélésében bízva hagyjuk, hogy gyakorlott kezei alatt vonónk újra feléledjen általa kiválasztott, osztályozott és kimért kiváló minőségű és új szőr cseréje által.

Fém alkatrészek

Fém alkatrészeket keveset tartalmaz a vonó, a jó minőségű vonók legtöbbször ezüst szerelékkel kerülnek a kereskedőkhöz. A kivételesen jó vonókat arany szerelékkel látják el. Az olcsóbb illetve olcsó kategóriájú vonók alpakka, vagy réz alkatrészekből tevődnek össze. Fémből van a gyűrű, a cvikli, a sín, a fonat, a csavarfej menetes szára és a hozzá tartozó anya. Francia vonóknál a csavarfej gyűrűi A csavarszár általában acél, az anya pedig puhább anyag, általában réz, hogy inkább a kisebb, olcsóbb, könnyebben cserélhető alkatrész kopjon el.

Csont

Régebben elefántcsontot használtak, mert ez a legesztétikusabb és a legjobban megmunkálható. Az állatvédelmi törvények értelmében azonban mára ezt betiltották, helyette elhalt állatok csontjával pl. mamut vagy egyszerűbb, nagy tömegben fellelhető marhacsonttal helyettesíthető, ami azonban kevésbé szép és sokkal sérülékenyebb. A csontozás elsősorban a vonófejen történik, de jól mutatnak a csontból készült kápák és csavarfejek is. A csontot gyakran fehér, a csontot imitáló műanyagok helyettesítik.

Gyöngyház

A gyöngyház selymes fehéres fénye és drágább, különféle színekben pompázó változatai a kápán a tolókát, a kápa közepén a szemet, és a csavar közepén a csavarszemet ékesítik. A gyöngyház anyagának az értékes vonókon az Abalone nevet viselő fülkagyló héját használják fel. Ezt az anyagot nehéz és kényes megmunkálni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a színesebb gyöngyház sérülékenyebb és könnyebben kopik. Az Abalone legjellemzőbb árnyalatai a vörös, a zöld és a fekete. Méretét tekintve igen változatos, a tenyérnyi darabok igen gyakoriak, de akár sok méteres átmérőt is elérheti.

A legdrágább és egyben a legszebb gyöngyház az Ormeaux fajtájú kagylóból származik. Csupán tenyérnyi, vagy még kisebb mérete miatt nagyon drága, s emiatt igen nehéz alkatrésznek való anyagot kinyerni belőle.

Bőr

A bőrcsík szerepe a német kápás vonókon inkább díszítő jellegű, a francia kápás vonókon a pálcát védheti az ujjak nedvességétől és koptatásától. Leginkább gyíkbőrt használnak szép mintázata miatt erre a célra. A bőrözés az alatta lévő ezüstfonatot is védi az esetleges szétbomlástól.

Lakk

A pálca fényezéséhez sellakk-szesz-olaj keveréket használnak, mely enyhén védi a pálcát a környezeti hatásoktól, párától.

További információk és rengeteg szép, minőségi kép várja az érdeklődőket magyar nyelven a Vonókészítés.hu oldalon