A nagybőgő húrfajtái

Bevezetés | A bélhúrokról | A nagybőgő húrokról általában | Kérdések | Húrfajták

Bevezetés

Semmilyen vonós vagy pengetős hangszer nem létezhetne rezgő húrok nélkül, ezért a húrok kiemelt figyelmet érdemelnek. Talán azért nincs a húr annyira a figyelem középpontjában, mert olyan csekélynek, jelentéktelennek tűnik, mindössze pár szál fémhuzal vagy műanyag. Pedig a rezonáns test csak azt tudja a saját tulajdonságaival felruházni, amit és ahogyan meghúzunk.

A húrok története egyidős a hangszerekével. A húrok anyagául a mesterséges anyagok megjelenéséig a természet által közvetlenül kínált anyagok szolgáltak. Északon a skandináviai területen a lófarok kínálta a húr anyagát, melyből erős fonatot készítettek. Keleten a selyem jelentette a kiindulási anyagot, amit ugyancsak fonallá dolgoztak fel. Európában az állati bél jelentette a fő kiindulási anyagot. A fémhúrok története Indiában, Egyiptomban eléggé belevész az idők homályába, a bélhúrok több évszázadra visszamenő története a mai napig él, hiszen használják és gyártják őket. A modern, nylon húroknak rövid a történetük, csupán az elmúlt 80 év.

Múltba tekintő – A bélhúrokról

A bél az európai hangszerek húrjainak elsődleges anyaga lett, leginkább alkalmas erre a birkabél. A bél húrokká való feldolgozását már sok évszázad óta ismerik. Az egyiptomi harmadik dinasztia már bélből készült húrokat használt pengetős hangszereihez. Találtak írott korlátozó intézkedéseket a túlzott állati bél felhasználásra Cataluniában, ahol a vihuela és a gitár annyira népszerű volt, hogy a sok birka élete bánta azt a nagy divatot. A külső sodrással ellátott – körülfont - basszus húrok csak a XVII. században jelentek meg. A legrégebbi feljegyzés 1659-ből származik ahol viola da gambára használták a körülfont húrt.

A sodrott húr feltalálása jelentős lépés volt a hangszerek fejlődés történetében és a zene történetében is. A sodrott húrok előtt a mély hangok sötéten tompán szóltak. Logikus feltételezésnek tűnik az, hogy amint a muzsikusok először hallottak egy fényesebben szóló hangot a hangszerből, az volt az első gondolatuk, hogy le kellene csökkenteni basszus hangszerek húr hosszúságát, hogy egy könnyebben kezelhető hangszert kapjanak.

Bélhúrok gyártása

A bélhúrok gyártása nem oly egyszerű, mint azt gondolnánk. Minden darabja kézi munkával készül, és elkészítésük 10-12 napot vesz igénybe, ezért az áruk is igen magas. A középkorban a lantosok gyakran panaszkodtak is, hogy olcsóbb lovat tartani, mint lantot. A gyártás procedúráját érdemes pár mondatban bemutatni. A húr anyagát a vágóhídon gyűjtik össze, a birka vékonybeleit használják erre a célra. Nagyon fontos, hogy a birka bele még meleg legyen, amikor elviszik a húrgyártóhoz. A legtöbb húrgyártó ezért a vágóhídhoz közel települt. Ez azért fontos, mert ha kihűl, akkor a bél szerkezetében lévő vérerekben kicsapódó vértől aztán már lehetetlen megszabadulni, ami minőségromlást eredményez. Ott azonnal kezelésbe veszik, megtisztítják a bél tartalomtól, a zsírtól és minden szennyeződéstől majd hideg vízbe merítik. A bélnek csak a rendkívül erős izomszerű szövetét használják fel. Ezt követően egyenletes csíkokra vágják. Különféle vegyszerekkel kezelik kálium hidroxiddal, kálium karbonáttal. Ez az időigényes és macerás eljárás komoly szaktudást igényel, dinasztiák hagyománya tudása öröklődik benne. A húrok anyagául szolgáló vegyileg is kezelt különböző méretre vágott lapos bélcsíkokat 45 vagy 25 fokos szögben összefonják és kifeszítve pihentetik egy kéndioxiddal telített kamrában. Ezt követően a szárítják, majd habkőporral polírozzák, hogy egyenletes legyen az átmérője, ezt követően olíva olajjal bekenve a maradék pórusokat is lezárják. Népszerűsége az új szintetikus anyagok megjelenésével persze csökkent, azonban a historikus hangszerek újraéledésével a hagyományos bélhúr gyártás még egyelőre fennmaradt.

A nagybőgő húrokról általában

A nagybőgő története is szorosan kapcsolódik a húrkészítés technológiájának fejlődéséhez, ugyanis a viola da gambán, majd a nagybőgőn elsőként jelentek meg az 1650-es éveket követően a körbefont bélhúrok, ami a hangszert először tette általánosan játszhatóvá. A körbefont húrok előnye a mély hangok játszásakor jött ki igazán.

Larry Hurst az Indiana Egyetem professzora a A Brief History of the Double Bass című művében azt írja: „Ha az 1650-es években nem jelenik meg a körbefont bélhúr, a nagybőgő eltűnik a hangszerek porondjáról, mint használhatatlan, játszhatatlan hangszer.”

A folyamatos gyors játékra ugyanis teljesen alkalmatlanok voltak a mély regiszter csupán összesodort, vastag alsó bélhúrjai. Ezért a mély húroknak vékonyodni kellett a tömeg megtartása mellett. Franz Simandl írja, hogy É-húron nem lehet játszani magasabb fekvésekben, mert a hangmagasság konkrétsága teljesen elveszett. A körbefont bélhúrok kisebb átmérőjűek lettek, a húr tömegének megtartásával, mint a csupán sodort bélhúrok. Ez hatalmas előnyt jelentett, ugyanis a hang fényesebb, érthetőbb lett. A bélhúrok gyakorlatilag védtelenek és nagyon érzékenyek a páratartalom és a hőmérséklet ingadozásai ellen, már az ujjak enyhén sós izzadtsága és melege is befolyásolja a bélhúrok feszességét és egyben szárítja is azt, ami a hangolásra erősen kihat. Ezen hatások csökkentésére a bélhúrokat faggyúval, olivaolajjal kenik rendszeresen – a vonó játszó területén nem (!) -, aminek óvó hatása a húrok élettartamát is megnöveli, bár a bélhúrok nem igazán tartósak. Az alsó húrokra a későbbi időkben a tartósság növelésére és a hang tömörebbé, konkrétabbá tételére fémfonatot is tettek, többnyire ezüstből. A bélhúrok sötét, levegős, nazális, kis hangja a barokk együttesekben érvényesül igazán.

A bélhúrokon máshogy kell játszani a mai húrokhoz képest. Először is sokkal magasabb láb állás szükséges, hogy a nagyobb kilengésű és sokkal vastagabb húrok ne csörögjenek bele a fogólapba. Mivel a húr puhább és nyúlósabb érzetű, lefogni nem nehezebb, mint a modern húrokat. A vonót finom, levegős mozdulatokkal, kis karsúllyal – zengetve - kell a húrokhoz érinteni, a hirtelen nagy nyomású - ún. attackos - indításra inkább befullad a hang. Gyors játéknál veszít a konkrétságából, inkább húzottan, mint dobott játékmódot választva érdemes alkalmazni.

A 20. század közepe előtt jelentek meg az első fémből, acélból készült húrok. Ezek eleinte a keménységük, merevségük miatt rendkívül nehezen játszhatók voltak. A hangszer hangja hangosabb lett, de sokkal keményebb, s nehezen lefogható. Ahogy a hangszergyártók egyre újabb technológiákat vetettek be új ötvözetek bevonásával, úgy finomodott a hangszer hangja. A fém húrok bevezetésekor a lábat és a felső nyerget sokkal lejjebb kellett állítani, mivel a kilengésük kisebb volt, a feszítésük sokkal nagyobb illetve lefogni is könnyebb volt őket. A játszhatóság és a hang tisztasága sokat javult.

A húrok közötti nagy különbség a belső mag anyagától, tömörségétől illetve a fonatok anyagától, fajtájától függ. Ma már sok neves gyártó kínál sokféle anyagból többféle vastagságú, keménységű és hosszúságú húrt, így mindenki kiválaszthatja megának a hozzá és a bőgőjéhez leginkább passzoló húrtípust. A húrkészítés manufaktúra jellege gyakorlatilag megszűnt, ritkán találkozni húrkészítő kisiparos céggel, inkább nagyobb gyárak képesek a kutatásba és a marketingbe sok pénzt áldozni, hogy a húrok még jobbak legyenek. A bőgő fémhúrok tartósak, évekig jól bírják, bár fényükből fél- egy év után veszíthetnek, fajtától függően.

A húr magjának nevezett belső szál anyaga a húr elasztkusságáért és alaphangjáért felel. Ez lehet különböző fémötvözetek ritkán drótszerű, gyakran sodort változata, ami általában szén-acélból készül. A fém mag lehet kör keresztmetszetű, vagy szögletes. A 20. század végén jelentek meg a nagybőgőre készült nem fém magvas húrok, melyek szintetikus anyagból, kevlárból vagy elemi műanyag szálakból (multifilament) álltak. Ezek jól helyettesítik a bélhúrt, rugalmasabbak, ámde tartósak, tervezhetők lettek. A hangzás és a minőség is egyenletesebb lett.

1. ábra Multifilament szál - elemi műanyag szál

A húr másik meghatározó eleme a fonat, amivel a húr magját körbefonják, ez felel hang csengéséért és a tapintásérzetért. A fonat magra illesztésének is több technikája ismert. A legegyszerűbb, ha egy másik kör keresztmetszetű dróttal körbefonják, így „recés” marad. Ha a körbevont kör keresztmetszetű drótot feléig visszacsiszolják, akkor halfround, vagy groundwound húrokról beszélünk. Ha a fonat lapos, négyszög keresztmetszetű, flatwoundnak nevezzük. Előfordul kettős fonat is: egy vékonyabb sodrott húrra még egy réteg kör vagy lapos fonatot készítenek. Az anyagokat is lehet kombinálni: A magra először egy nem fém fonat kerül (ami lehet selyem, kevlár, multifilament műanyag) s ezt zárja le a fém fonat.

A fonatok különböző fémötvözetek, melyek közül a magas ezüsttartalmú kiemelkedik csengésével (Pirastro Eudoxa). A fonathoz leggyakrabban krómacél ötvözetet használnak, de előfordul nikkel titán, wolfram, és alumínium acél ötvözet is. A gyártók kísérleteik során előre meghatározzák, hogy a húr felhúzott állapotában mekkora erővel nyomja a lábat és a tetőt, illetve hogy egy készlet húr körülbelül egyforma erővel nyomja a lábat és a tetőt. Ez önmagában is fontos tényező, nem mindegy ugyanis milyen érzetet ad egy húr játék során.

A húr hangmagaságát feszítettsége, vastagsága és tömege határozza meg. Vannak tehát vékonyabb húrok, melyek pl. nagyobb súlyúak.

Zenekari-, szóló húrok, hosszú E húr

Mint azt az előző fejezetben a nagybőgő hangolásánál már részleteztük, a régebbi időkben többféle hangolás létezett a nagybőgő hangterjedelmének mind teljesebb kiaknázására. A XX. századtól kezdve a zenekarokban 4, 5 húrral rendelkező nagybőgők voltak E-A-D-G illetve H-E-A-D-G hangolással. Angolszász területeken leggyakrabban hosszított E húrt alkalmaznak a kontra C-től terjedő hangok megszólaltatására. A húrgyártók ezen igények kielégítésére árulnak ötödik H húrt illetve hosszított E húrt is. Így van ez a szóló hangolású húrok esetében is.

Régen, amikor még nem léteztek a szóló játékra alkalmas húrkészletek, egyszerűen felhúzták a játékosok hangszerük húrjait egy teljes nagyszekunddal. Az a többlet feszítő erő, ami ebből fakadt, nagyobb, nyíltabb nagybőgő hangot eredményezett, jobban átjött a kísérő zenekaron a szólózó nagybőgő hangja.

A mostani húrgyártók ezt az erőteljes, nyílt hangot imitálják szóló húrkészleteikkel, kényelmes nyomás mellett, ugyanis míg a bélhúrok feszességét a játékos jól tudta tolerálni, a fém húrok túlhúzása nagyon kemény érzetet adott, ami a gyors, könnyed szóló játék hátrányára vált. A szóló húrkészletek színkódja – a zenekari húroktól való megkülönböztetés okán - a bevezető szálon található, s mindemellett a gombnál a típus színkódja megmarad.

A Thomastic szóló húrokon a bevezető szálon a típusra jellemző húr színén túl egy sárga csík is megjelenik.

A Pirastro húrokon a szóló húrok a bevezető szálon az alábbi állandó színkombinációt adják: világoskék (E), citromsárga (A), zöld (D), szürke (G), míg a zenekari húrok: zöld (E), fekete (A), piros (D), barna (G).

Hogy egy bázisnak számító húrhoz mennyi alfajtát fejlesztettek ki, hűen szemlélteti a Pirastro Flexocor számottevő variánsa ezen a linken keresztül:

https://www.pirastro.com/public_pirastro/pages/en/Flexocor-00004/

Kérdések

Mik lehetnek elvárások manapság egy húrral szemben?

- Játszhatóság, gyors reagálás, mennyire tartja a hangolást, flageolettek mennyire tiszták és a hosszú élettartam.

Hogyan válasszam ki a hangszeremhez legjobban illő húrt?

-Tudni kell, hogy mindegyik bőgőn mindegyik húr máshogy szól, ezért a kísérletezés a legjobb módszer. Vannak alap húrok, melyek szinte minden hangszeren egységesen és semlegesen szólnak, ilyen pl. a Pirastro Flexocor. Ha többet szeretnénk kihozni hangszerünkből, érdemes évfolyamtárs, vagy kolléga már használt, levedlett húrkészletét elkérni, feltenni s pár napig azon megtapasztalni, hogy a hangszer hogyan reagál.

Gyűjtsünk tapasztalatot, legyen viszonyítási alapunk, ne kelljen súlyos, több száz eurós tanulópénzeket fizetnünk egy-egy nem sikerült húrvásárlással.

A leggyakoribb, professzionális felhasználásra szánt húrok, húrtípusok szerint:

Bélhúrok

Pirastro Oliv – polírozott bélhúr I színkód: fehér alapon oliv zöld
Pirastro Eudoxa – Bélre font ezüst I színkód: fehér alapon sötét lila
Pirastro Pizzicato Bass - Bélhúr I színkód: fekete
Pirastro Chorda – fonott, polírozott bélhúr (az alsó kettő ezüstözött réz fonat) I színkód: mézsárga

Szintetikus húrok

D’Addario Zyex – Szintetikus mag, a fonatok: G- titán, D- acél, A- wolfram, E- wolfram I színkód: narancsos barna alapon bordó
Pirastro Evah Pirazzi – Multifilament szálakra font króm ötvözet I színkód: zöld alapon fekete
Pirastro Evah Pirazzi Slap (ÚJ-2017) – G és D bél, vagy szintetikus, alumínium és króm fonattal, A és E Multifilament szálakra font króm ötvözet I színkód: mézsárga alapon fekete
Pirastro Obligato - Multifilament szálakra font króm ötvözet I színkód: vörös alapon fekete
Thomastik Dominant – Nylon magra font króm ötvözet I színkód: lila

Fémhúrok - Tömör fémszál

Pirastro Chromcor – acél magra font króm ötvözet I színkód: sötétzöld
Thomastik Präzision - acél magra font króm ötvözet I színkód: fekete

Fémhúrok - Sodrony

D’Addario Kaplan - Acél mag, fonatok: G- titán, D- nikkel, A- nikkel, E- wolfram I színkód: szürke alapon fekete
D’Addario Helicore Orchestral- Acélmagra font nikkel ötvözet I színkód: kék alapon sárga
D’Addario Helicore Hybrid- Acélmagra font nikkel ötvözet I színkód: zöld alapon sárga
D’Addario Helicore Pizzicato- Acélmagra font nikkel ötvözet I színkód: piros alapon sárga
Jargar Medium - Acél magra font króm ötvözet I színkód: hupikék
Jargar Forte - Acél magra font króm ötvözet I színkód: téglapiros
Jargar Dolce - Acél magra font króm ötvözet I színkód: fűzöld
Pirastro Perpetual - ÚJ!
Pirastro Passione - Szénacél magra font króm ötvözet I színkód: fehér alapon barna spirál
Pirastro Permanent – Szénacél magra font nikkel ötvözet I színkód: narancssárga alapon világoskék
Pirastro Flexocor – Szénacél magra font króm ötvözet I színkód: rubintvörös
Pirastro Original Flexocor – Szénacél magra font króm ötvözet I színkód: lila
Pirastro Flexocor Deluxe – Szénacél magra font króm ötvözet I színkód: fehér alapon piros
Pirastro Flat-chromesteel - Szénacél magra font króm ötvözet I színkód: fehér alapon rubintvörös
Pirastro Original Flat-Chrome - Szénacél magra font króm ötvözet I színkód: fehér alapon lila
Pirastro The Jazzer - Szénacél magra font króm ötvözet I színkód: narancs
Thomastik Bel Canto - Acélmagra font króm ötvözet I színkód: narancssárga
Thomastik Spirocore – Acél magra font króm ötvözet I színkód: piros
Thomastik Super Flexible – Acélmagra font króm ötvözet I színkód: világoskék