Bevezetés | Francia fogásmód | Német fogásmód

Ahogy az már a vonó menüpontban is szerepelt, a vonófogást a játékos kezének a vonó rúdján való elhelyezkedése szerint különböztetjük meg.

• A felső vonófogásmódot egyszerűen „francia” vonófogásmódnak nevezzük, vagy „a la Bottesini”, mivel ő volt az első jelentős képviselője ennek a fogásmódnak 

• Az alsó vonófogásmódot német vonófogásmódnak nevezzük, vagy „a la Dragonetti” ugyanis ő volt az, aki kitartott eme vonófogásmód mellett. 

A XVIII. század végén Franciaországban indult el a kezdeményezés a felső vonófogás használatára. A legkorábbi írásos adat erről Jean Baptiste de Laborde 1780-ban megjelent kötetében szerepel. 1782-ben a német Petri is ezt ajánlotta. Fröhlich és Nicolai pedig mindkét fogásnemmel foglalkozott. A francia vonófogás a XIX-XX. század fordulóján élte virágkorát, amikor egész Európában, így Németországban is általánosan használták. Azonban az 1. világháború után újjászületett a német vonófogás, és mára hazánkban, akárcsak a környező országokban ez jutott túlsúlyra. 

A német iskolákban kezdettől ezt a fogásnemet tanították, így ez manapság német vonófogásként ismert. A német vonófogáson az idők folyamán apróbb változtatásokat eszközölt T. A. Findeisen, H. Herrmann és Montag Lajos.

Az általánosan elterjedt felfogás szerint a német vonófogás erőteljesebb, hangsúlyosabb és dinamikusabb, a francia vonófogás pedig éneklő, könnyed és mozgékony játékra alkalmasabb. Ennek igazát azonban nem támasztja alá az egészséges rivalizáláson kívül semmi.  E két fajta egyenrangúságát bizonyítja, hogy pusztán hallás útján aligha állapítható meg, hogy a szólista melyik iskolába tartozik. Becslések szerint ma hazánkban a nagybőgősök mintegy 10-20%-a játszik francia vonófogással. Európában a német nyelvterületet leszámítva, ahol a német vonófogás dominál, a hazainál sokkal vegyesebb a kép, általában fele-fele, míg francia és angolszász területen, Angliában s az USA-ban inkább a francia fogásmód az elterjedtebb.

Francia fogásmód

A francia fogásmódnál mintaként a hegedű-, brácsa- vagy csellóvonó megfogása szolgál, nem tapasztalható jelentős eltérés. A pálcára az erőt a hüvelyk és mutatóujjak szorítása adja át, Bottesini így használta:

Ma is nagyon hasonló a vonófogás. Az egész felsőkar laza marad, finomak a húrváltások, szép telt hang jellemzi.

Német fogásmód

A német fogásmódnál többféle variáns létezik, melyeket a képek illusztrálnak. 

• Elsőként Domenico Dragonettit láthatjuk:

• Montag Lajos által preferált és pedagógiai művében részletesen kifejtett vonófogás, ahol a kar erejét a hüvelykujj adja át a pálcának. Előnye, hogy a csukló mellett az ujjak is rugalmasak, finomak a vonóváltások.

• Ludwig Streicher bécsi professzor által kifejlesztett és oktatott vonófogás, ahol a pálcára ránehezedő mutató ujj a közvetítő a kar és a pálca között. Előnye a nagy energiák átadása, telt hangzás. Az ujjak kevésbé, inkább a csukló mozog, laza.

Rainer Zepperitz berlini nagybőgős és professzor újítása abban áll, hogy a pálca a tenyér belsejéből kikerül a mutató ujj első ujjpercére. A nyomást a hüvelykujj gyakorolja a pálcára. Az ujjak kevésbé, inkább a csukló laza. Konkrét, de feszítettebb hangszín jellemzi.

Forrás: 

• Bíró Zoltán: A nagybőgővonó
• https://www.gollihurmusic.com/faq/14-BOWS_FRENCH_AND_GERMAN_GRIP.html