(1949-) zenei tanulmányait mindjárt nagybőgőn kezdte el, és a szakközépiskolában Montag Lajosnál folytatta. A Zeneművészeti Főiskolán apja tanítványa volt, majd 1972-ben végzett, és szerzett művészi oklevelet. 1970-től a budapesti Operaház zenekarának tagja lett, ahol 1976-tól szólamvezetőként működött, valamint a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának is tagja lett. A Zeneművészeti Főiskolán 1976 óta tanított. Itt 1978-tól kamarazenét és zenekari gyakorlatot is tanított. Kedvenc területe a zenekari irodalom legnehezebb anyagának a tanítása. Ennek gyakorlati értéke igen nagy, és hazánkban újításnak tekinthető. 1979 és 1983 között a rádióban előadás-sorozatot tartott a nagybőgő nép- szerűsítése, ismertetése érdekében. Ezeket az előadásait hangszerszólókkal illusztrálta. Így többek között előadta Király István Variációk, illetve Maros Rudolf Albumlapok című műveit. 1983-ban Tibay Zsolt csatlakozott a Budapesti Fúvósegyütteshez. Ez a nagybőgővel kiegészített fúvósegyüttes nálunk elfeledett hagyományt éleszt fel. Ilyen együttesre számos művet ismerünk, amelyek nem gyakran kerülnek előadásra, mert az ilyen összetételű együttes igen ritka. Már eddig is számos koncertjük volt Budapesten és külföldön, jártak Ausztriában, Svájcban, Angliában és Írországban. Rádiófelvételük volt az Osztrák Rádióban, valamint a Süddeutscher Rundfunk stuttgarti stúdiójában is. Tibay 1983 óta a Budapesti Fesztiválzenekar egyik szólamvezetője volt, 1988-tól pedig az eisenstadti Osztrák-Magyar Haydn Zenekar szólamvezetője lett. A legrangosabb hazai vonósnégyesekkel (Éder-, Kodály-, Új Budapest-, Keller-) lépett fel. 1993-tól a Tokiói Musashino Akadémia nagybőgőprofesszora. 2004-ben CD-je jelent meg Gustav Laska, Frantisek Cerny műveit megszólaltava. 2004-ben mesterkurzust adott Tatán.