(1861-1940) a bécsi konzervatóriumban tanult Simandlnál nagybőgőt, valamint A. Brucknernél és R. Fuchsnál zeneszerzést. Zenei paródiákat írt zongorára és zenekarra, ezeket a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és más együttesek mutatták be. Művei a rádióban is elhangzottak. 1886-tól 1916-ig a budapesti Operaház, 1903-tól a Filharmóniai Társaság Zenekarának tagja. Ez utóbbinak az 1914-1915-ös szezonban ügyvezető elnökévé is megválasztották. Nyugdíjazása után zenei íróként működött, és Johann Strauss életrajzát, valamint C. M. v. Weber műveinek gyűjteményét adta ki. Nagybőgőre írt egyetlen műve a "Magyar fantázia".