1860-ban született az alsó-ausztriai Gamingban, de gyermekkorát Tolnán töltötte. Tanulmányit Bécsben kezdte el, ahol 1877-től a konzervatórium növendéke lett. 1881-ben kapta meg diplomáját Simandl osztályában. 1881 és 1884 között zsebében a porosz királyi kamarazenész címmel kitüntetve a hannoveri Operaházban működött, majd Erkel Sándor, az Operaház akkori igazgatója 1884-ben Pestre szerződtette. 1888-ban szólamvezető lett, majd egy éven keresztül az alelnöki posztot is betöltötte. Jó barátságot kötött a Wagner családdal, ennek köszönhetően 1886-tól részt vett a Bayreuth-i Ünnepi Játékokon, mint szólamvezető. Hogy milyen szoros kötelékek fűzték e híres családhoz, azt csak sejteni lehet, de a Filharmóniai Társaság könyve az Ötven Év Emlékei című ekképpen szól Gianicelliről: „Ez utóbbinak köszönhető ama éveknek nagy művészi sikere, mikor Erkel Sándor helyetteseiként a világ legjelesebb karnagyai ide sereglettek egy-egy filharmóniai hangverseny dirigálására. Ez évek művészi programjának egybeállítása és keresztülvitele Gianicelli Károly volt alelnökünk érdeme.” Valószínűsíthető Liszt Ferenccel valamint Richter Jánossal való kapcsolata is. A Zeneakadémia az 1890-ben alapított nagybőgő tanszakára hívták meg tanítani. Huszonkét évi tanári működés után 1912-ben vonult vissza, s későbbi éveit Bayreuthban töltötte.