1918-ban született. Nyolcéves korában kezdte meg zenei tanulmányait hegedűn, majd hét évvel később ezt nagybőgőn folytatta. A II. világháború eseményei, a majdnem ötéves katonai szolgálat derékba törték zenei pályafutását. Csak jóval később a háború befejezése után sikerült tanulmányait újra kezdenie. 1954-ben szerzett nagybőgő szakon zenetanári oklevelet Wieland Ferenc tanítványaként, de már 1953-tól a Debreceni Zeneművészeti Szakiskola tanára lett. A Szaktanárképző illetve a Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozatának tanáraként működött annak beindításától 1974-ig. Egyidejűleg, az 1948 és 1979 közötti években a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar nagybőgőszólamának vezetője volt. Ezzel az együttessel Európa több országában járt. A kissé hiányos nagybőgő irodalmat pedagógiai megfontoltsággal bővítette. Hatvan kisebb-nagyobb zongorakíséretes előadási darabot írt a hangszer középfokú oktatása számára. Ezekből tizennégy füzetet állított össze. Sajnos darabjai nagy részét manapság már nem játsszák. Pedagógusként eredményes és dicséretes munkát végzett. 1984-ben történt nyugdíjazásáig tanítványai közül harmincnégyen tettek érettségi vizsgát és közülük huszonhármat vettek fel a Zeneművészeti Főiskolára illetve annak tagozataira. Szonatina és Miniaturák című darabjait Nagyváradon Berindán Péter nagybőgőművész mutatta be az 1975-76-os évadban. Más művét játszották szintén Nagyváradon Antal István és Kinda Péter nagybőgőművészek. Koncertkeringő című alkotását a Kromerizben 1980-ban tartott nemzetközi versenyen versenydarabként mutatták be. Évtizedekig tartó szorgalmas gyűjtőmunkával írta a nagybőgő keletkezéséről, a nagybőgőkről és nagybőgősökről szóló nagyszabású művét, melyet Debrecenben adtak ki, majd kisebb-nagyobb átdolgozás után Enreiter István adott ki Nagybőgők és Nagybőgősök címmel 1994-ben. 1985-ben hunyt el.