(1835-?), Hamburg. Zongora- és harmóniumkészítő volt, de nagybőgőket is épített. Hosszú évekig kísérletezett a nagybőgő tökéletesítésével, valamint hangterjedelmének a kontra C-ig való kiterjesztésével. 1856-ban készített egy úgynevezett C-kontra-basszust, amely kvintekben volt hangolva. Ez azonban nem vált be, nem is került be a gyakorlatba.Végül elkészítette az úgynevezett C-mechanikát, egy olyan szerkezetet, amelynek segítségével az E-húr a játéktechnika megváltoztatása nélkül pillanatok alatt mélyíthető a kontra C-ig. Ez a mechanika itt-ott használatba is került, de nem vált általánossá. Na az öthúros nagybőgők ezt a megoldást fölöslegessé teszik. Megjegyzendő, hogy hasonló szerkezetet készített már korábban Karl Dittrich Drezdában, később pedig Max Poike is foglalkozott ezzel.