(1644-1737), Cremona. A legnagyobb hangszerkészítők sorából is kimagaslik, a mesterek mestere, a vonós hangszerek zseniális, máig is felülmúlhatatlan művésze. Nicolo Amati tanítványaként kezdte pályafutását. Rendkívül tevékeny, szorgalmas mester volt, aki a munkanapjai alapján végzett számítások szerint - egy hónap, egy hangszer - akár háromezer hangszert is készíthetett. Ez a szám azonban csak becslésen alapul. Jelenleg több mint 400 fennmaradt hangszere ismeretes. Nagybőgőket is készített. Korábban épített nagybőgőinek hátlapját nyárfából készítette. A későbbi időkből öt további nagybőgőjéről vannak adatok. Egy 1714-ben készített nagybőgőjének fedőlapjait ábrázoló tervrajza fennmaradt az utókor számára. Ez az egyik legszebb és legsikerültebb forma, amit valaha is készítettek. Azóta is ezt a mintát utánozzák a leggyakrabban. Sajnos ma már csak három nagybőgőjének a sorsa ismert, az is csak részben.I. Egy rendkívül kis méretű (teljes hossza 148 cm), négyhúros nagybőgője (inkább Halbbass vagy Bassett), a kulcsszekrényen állatfejfaragással, Koppenhágában a Claudius-féle gyűjteményben található. II. Egy másik hangszer, mely korábban Don Pedro de Braganza portugál király, majd 1928-ban A. F. Chevillard párizsi nagybőgős birtokában volt. Sorsa azóta ismeretlen.III.. A harmadik Madridban, a királyi zenekar tulajdonában van. Ezt a hangszert III. Carlo parmai herceg ajándékozta Isabella királynőnek.Korábban E SimandI birtokában is volt egy kisméretű "Stradivari". Ennek lágy, de messze hangzó és a magas fekvésekben csellószínezetű hangja volt. Lehetséges, hogy ez azonos a most Koppenhágában levő hangszerrel.