(1679-1745) zeneszerző és nagybőgős volt. A róla szóló első adatok egy prágai jezsuita kollégiumból származnak, ahol kispapként zenét is tanult. 1700-tól Drezdában az udvari zenekarban volt nagybőgős. 1716-ban "királyi kegyből" tanulmányi célból Bécsbe utazott, ahol J. J. Fuxnál tanult zeneszerzést. Ezt követően Olaszországba ment és Velencében Lottinál tanult. Ezután 1719-ben visszatért Drezdába, ahol élete hátralevő részében udvari karmesterként és zeneszerzőként működött. 23 misét, 2 Te Deumot, 3 oratóriumot és számos kisebb egyházi és világi művet írt.Tehetséges zeneszerzőnek számított, akit Bach is nagyra becsült. Ennek ellenére Handel és Bach kortársaként azokkal nem versenyezhetett,és hírneve mellettük elhomályosult. A nagybőgő szempontjából történelmi jelentősége, hogy utat mutatott a nagybőgő zenekari alkalmazási lehetőségeire. Így 5 Capriccios című művében már nagybőgőt is alkalmazott.