(1717-1757) a mannheimi iskola jelenős alakja volt, aki a nagybőgőt is virtuóz szólóhangszerként művelte. Az akkori igényeknek megfelelően több hangszeren, így hegedűn, viola damorén, gordonkán és nagybőgőn is játszott. 1742. június 29-ikén Frankfurtban adott hangversenyén is e hangszereken produkálta magát. Egykorú feljegyzések szerint főleg saját szerzeményeit, többek között "koncertjeit" játszotta. Ellentmondani látszik ennek az adatnak az a tény, hogy Stamitznak sem gordonka-, sem nagybőgőversenye nem ismeretes. A vonót felső fogással kezelte, és ez logikusnak is látszik, minthogy az általa játszott többi vonós hangszeren kizárólag ezt a fogásnemet használhatta.