(1924-) zenei pályafutását tizenegy éves korában a Wiener Sangerknaben kórusában kezdte el, melynek öt évig (1933-1938) volt tagja. Az 1941 és 1946 közötti években katonai szolgálatot teljesített, illetve hadifogságban volt. Főiskolai tanulmányait a Bécsi Zeneakadémián csak 1946-ban kezdte el és 1952-ben fejezte be. Itt éneket és nagybőgőt tanult. A hangszeren J. Krump volt a tanára, akinél kitüntetéssel végzett. Az 1950 és 1953 közötti években a Wiener Kammerorchester szólistája volt, majd 1954-től a Bécsi Szimfonikusok, illetve 1955-től a bécsi Operaház zenekarának is tagja lett. 1967-től a Bécsi Filharmonikusok zenekarában is játszott. Az 1958 és 1968 közötti években pedagógiai tevékenységet is folytatott, amikor is nagybőgőt tanított magántanárként. Ugyanebben az időben a Wiener Sangerknaben korrepetitora is volt.1952 óta számos cikket, tanulmányt, értekezést közölt mind osztrák, mind külföldi szaklapokban. 1970-ben adta közre Geschichte des Kontrabasses című főművét, mely több mint ötszáz oldalon a nagybőgő történetével foglalkozó eddig ismert legjelentősebb kötet. A monográfia második, bővített kiadása 1984-ben jelent meg. Planyavsky 1974-ben Bécsben megalapította a Wiener Kontrabassarchivot.