(1872-1947), századunk első felének egyik legkitűnőbb nagybőgőse volt. Tizennégy éves korában kezdte zenei tanulmányait, és az első útmutatást egy idős nagybőgőstől, bizonyos Bergnertől kapta. Ettől kezdve autodidaktaként fejlődött tovább, tanárai nem voltak. Elsősorban zenekari muzsikusként működött, de szólistaként bejárta Német-, Francia-, Spanyol- és Olaszországot, s mindenütt viharos ünneplésben volt része. Madenski szerint a legjobb Bottesini-előadók közé tartozott.