(1806-1872), a nagy zeneszerző apja a előbb Hamburgban kocsmai bőgős volt, majd színházi zenésszé küzdötte fel magát. Nevét egy mondása örökítette meg: "Puszta szerencse kérdése, hogy valaki nagybőgőjén egy tiszta hangot ki tudjon harcolni!" Ez a megjegyzés némi képet ad a bőgőzés átlagszínvonaláról a XIX. század elején. Éppen ideje volt, hogy Európa-szerte meginduljon a nagybőgősök szakszerű képzése.