(1850-1922), a kimagasló művész és zeneszerző volt. Tizenegy éves korában kezdte a hangszert a palermói konzervatóriumban, de emellett zeneelméletet is tanul. 1870-ben végzett, tanára Francesco de Barberi volt. Kitűnő hangszerjátékosnak számított, aki elsősorban zenekari muzsikusként működött, de virtuóz szólistaként is ismerték. Az 1871-73-as években ösztöndíjjal Münchenben tanult tovább. Koncertturnéi voltak hazájában és Tunéziában is. Londonban egy ideig az olasz opera nagybőgőse volt, majd 1891-től szülővárosa, Palermo konzervatóriumában tanított zeneszerzést. 1898-tól ugyanezt tette a firenzei konzervatóriumban, amelynek rövid ideig igazgatója is volt.A nagybőgő szempontjából különösen jelentős zeneszerzői tevékenysége. Többek közt egy versenyművet írt hangszere számára, mely 1908-ban Hamburgban Warnecke átdolgozásában jelent meg. Warnecke igen nagyra értékelte ezt a művet és azt állította róla, hogy Brahms hegedűversenyével egyenértékű. A rendkívül nehéz alkotás mára már szinte teljesen feledésbe merült. Más műveket, például vonósnégyest is komponált.