(1667-1737) volt - az olasz származású Giuseppe Fedelivel együtt - az első, aki nagybőgőn játszott a párizsi Operában. Anderlot-ban született, és az ottani gyermekkórusban indult zenei pályafutása, majd 1687-ben költözött Párizsba, ahol 1700 előtt kapott állást az Opera zenekarában. Mindenesetre a zenetörténet bizonyosan mint a párizsi Operaház legelső nagybőgősét tartja nyilván. Zenetörténeti jelentőségét ezenkívül az adja, hogy szerzője a Méthode facile pour apprendre á jouer du violon című hegedűiskolának, melyet 1712-ben adott ki. Egy másik zeneelméleti munkát is megjelente?tett 1736-ban. Rameau mellett a kor egyik legjelentősebb teoretikusának számított. Érdekes, hogy harminc évig dolgozott ugyan nagybőgősként, de ezzel a hangszerrel kapcsolatban nem alkotott semmit sem. Írt több operát (például: Jephté 1732), kantátákat, fuvolakoncerteket, szviteket, egy Requiemet (1736) és más műveket.