(1757-1830) Milánó, a konzervatórium első tanára volt, akit Madenski szerint egyben a szólisztikus nagybőgőjáték egyik úttörőjeként is nyilvántartanak. Az e területen végzett működésére vonatkozó adatok azonban ismeretlenek. Az akkori idők szokása szerint a nagybőgősöknek más hangszeren is kellett játszaniuk. Ez leggyakrabban a fagott és a tuba volt, de más párosítások is léteztek. Így Andreoli a Scala zenekarában nagybőgős és hárfás volt. A három-, illetve négyhúros nagybőgőkkel kapcsolatban figyelemre méltó adat, hogy Andreoli, miközben a konzervatóriumban tanítványait háromhúros nagybőgőn tanította, addig otthon magántanítványait négyhúros instrumentumon oktatta. Nyilván ő maga is felismerte, hogy a négyhúros a jövő hangszere.