(1882-1957) kiemelkedő nagybőgős és pedagógus volt. Tanulmányait Hannoverben kezdte meg, majd Hamburgban, Wameckénél fejezte be. Zenekari muzsikusként dolgozott Kölnben, Moszkvában, Szentpétervárott és Berlinben, végül 1919-től Poznanban az Operaház szólamvezetője lett. Előszeretettel játszotta Poradowski és Kassern koncertjeit, melyeket a szerzők neki ajánlottak. 1920-tól a poznani konzervatórium tanára, majd professzora lett. A szólisztikus játék egyik lelkes propagálója, a Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja volt. Iskolát szerkesztett és etűdöket írt.