(Wenzel) (1877-1936) cseh nagybőgős és pedagógus volt. A prágai konzervatóriumban végzett V. Sládeknél, miután 1891 és 1897 között a tanítványa volt. Ezután Grazban lett színházi muzsikus, majd 1902-től Prágában a Cseh Filharmonikusok szólóbőgőseként működött. Virtuóz nagybőgős volt, és így szólistaként is gyakran fellépett. Jan Kubelik hegedűművésszel közös hangverseny körutat tett Angliában, de koncertezett Oroszországban, Lengyelországban és Finnországban is. 1902 októberétől a Varsói Filharmonikus Zenekar szólóbőgőse lett, de közben gyakran részt vett a Bayreuthi Ünnepi Játékokon is. 1908-tól a szentpétervári színház Zsdanov távozásával megüresedett első nagybőgősi állását kapta meg. A szentpétervári konzervatóriumban 1909-től lett Zsdanov utóda. 1914-ben, az első világháború kitörésekor minden ottani tevékenységet félbeszakítva visszatért hazájába. Itt 1919-től 1936-ig a brnói konzervatórium tanára lett. Kiemelkedő tanítványa volt J. Ventruba. 1909-ben Technikai gyakorlatok és 1924-ben Technikai és praktikus iskola címen két-két pedagógiai művet jelentetett meg.