1915-ben született Belorussziában. Önképzés útján eleinte cimbalmozni, majd zeneelméletet és zeneszerzést tanult. A nagybőgőt I. G. Szolodcsenkónál kezdte tanulni. 1936-tól 1938-ig a moszkvai konzervatóriumban Miluskin tanítványa volt. Ezt követően néhány hónapig Gertovicsnál tanult, majd Kozolupovnál végzett.1938-tól a Nagyszínház tagja, majd 1942-től a moszkvai Rádiózenekar szólóbőgőse lett. Ugyanettől az évtől lett a moszkvai Filharmóniai Konzervatórium tanára, majd 1964-től professzora. Legjelesebb tanítványai 1. Prohorov, L. Andrejev, L. Rakov, I. Jefremov, K. Nazarova voltak.Skála- és arpeggio-gyakorlatokat írt, továbbá számos átiratot is készített. Ezek öt kötetben jelentek meg. Alapfokú iskolát is szerkesztett. A nagybőgő története és metodikája című kötet (Moszkva 1974) egyik szerzője, azon belül A nagybőgőtanítás módszertanának alapjai című rész írója volt. Széles skálájú lektoráló munkásságot folytatott. A Szovjetunióban a nagybőgő számára megjelenő művek nagy része az ő kezein ment keresztül.