Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. március 25., szombat, Irén és Írisz napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Országok szerint (Z-A)
Szerző szűrő     Elemek száma 
# Cikk cím Szerző
Hörtnagel, Georg Svájc
Klose, Othmar Svájc
Pfannerer, Ferdinand Svájc
Wallner, Kurt Svájc
Cartado, Felix Spanyolország
Carvajal, Vicente Spanyolország
Castro, Juan Spanyolország
Lopez, José Venenacia Spanyolország
Maynes, Ramón Spanyolország
Munoz , Manuel Spanyolország
Oliveras, Eduardo Spanyolország
Puig, José Spanyolország
Torello, Ross Pedro Spanyolország
Torello, Ross Antonio Spanyolország
Torres, Raimundo Juan José Spanyolország
Vals, Pedro Spanyolország
Badila, Ovidiu Románia
Boerescu, Parvu Románia
Carini, Ercole Románia
Cheptea, Ion Románia
 
2 / 39 oldal
Gelinek, Guillaume
(1767-1832) francia nagybőgős, aki Milánóban Andreoli tanítványa volt. Fétis mint kimagasló művészt említi. 1793-tól a párizsi Opera tagja volt nagybőgősként, de hárfán is játszott. Később ugyanott karmesterként is működött. Négyhúros, kvart hangolású nagybőgőn játszott. Elméleti munkája On the bow of the Double Bass 1829-ben jelent meg Londonban.


 
Stamitz, Johann Wenzel
(1717-1757) a mannheimi iskola jelenős alakja volt, aki a nagybőgőt is virtuóz szólóhangszerként művelte. Az akkori igényeknek megfelelően több hangszeren, így hegedűn, viola damorén, gordonkán és nagybőgőn is játszott. 1742. június 29-ikén Frankfurtban adott hangversenyén is e hangszereken produkálta magát. Egykorú feljegyzések szerint főleg saját szerzeményeit, többek között "koncertjeit" játszotta. Ellentmondani látszik ennek az adatnak az a tény, hogy Stamitznak sem gordonka-, sem nagybőgőversenye nem ismeretes. A vonót felső fogással kezelte, és ez logikusnak is látszik, minthogy az általa játszott többi vonós hangszeren kizárólag ezt a fogásnemet használhatta.


 

Adelmann, Stefan
1985-ben részt vett Markneukirchen?ben a nemzetközi versenyen, majd szerepelt a Debreceni Nagybőgős Találkozón is.2005-ben Miskolcon tartott mesterkurzust. Brémában tanít.


 

Paasio, Pekka
iskolát szerkesztett.


 
Gianotti, Pietro
Luccában (Itália) született a XVIII. század elején. Fiatalon Párizsba került. Ott tanult, mégpedig nem kisebb személyiségtől mint Rameau-tól. 1733-tól 1758-ig Montéclair utóda volt az opera zenekarában. A legelső művészek egyikének számít, aki szólistaként is fellépett Párizsban. Ott is halt meg 1765-ben. Elméleti munkája: La guide du Compositeur. Számos kompozíciója ismert, de műveiben a nagybőgőt nem használta szólisztikus szerepben.


 

Capuzzi, Antonoio
(1753-1818) neve mára szinte teljesen feledésbe merült. Olasz származású hegedűs volt, aki 1796-ban Angliában telepedett le, és ott is halt meg. Londonban írta Concertoját nagybőgőre és zenekarra 1800 körül, és nevének fennmaradását is e művének köszönheti. Művét Marcantonio Montegi lovagnak ajánlotta, aki amatőr nagybőgős volt, és a versenyművet minden valószínűség szerint be is mutatta. A mű csekély technikai igényei ezt a feltevést látszanak megerősíteni. Az eredeti kézirat a British Museum birtokában van.