Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. október 21., szombat, Orsolya napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Külföldiek (Z-A)

Külföldiek

Cím szűrő     Elemek száma 
Winterbottom, Charles Henry
Winter, Peter von
Winsel, Louis
Winkler, Mathias
Wilken, Martin
Wilhelm, Linus
White, Carolyne
White, A.C.
Westermann, Hans
Wenkel, Horst Dieter
Weidig, Max
Weber, W.
Waud, H.J.
Watzel, Rudolf
Wasserman, Ron
Warnecke, Friedrich
Walter, David
Wallner, Kurt
Wallace, William
Wagner, Karl
 
2 / 39 oldal
Prosenik, Milan
(1920-) horvát nagybőgős; Zágrábban a konzervatórium tanára és ugyanott a Szimfonikus Zenekar szólóbőgőse volt. Iskolát szerkesztett és etűdöket komponált.


 
Eichstadt, Józef
(1906-1966) Ciechanski tanítványa volt, aki később mesterével dolgozott együtt Poznanban az Operaház tagjaként. Szólistaként fellépett hazájában, valamint a Szovjetunióban és Jugoszláviában is. Gyakran játszott a rádió mikrofonja előtt is. 1957-től a poznani konzervatórium tanára lett. Kétrészes iskola szerzője.


 

Goedecke, Lebrecht
(1872-1947), századunk első felének egyik legkitűnőbb nagybőgőse volt. Tizennégy éves korában kezdte zenei tanulmányait, és az első útmutatást egy idős nagybőgőstől, bizonyos Bergnertől kapta. Ettől kezdve autodidaktaként fejlődött tovább, tanárai nem voltak. Elsősorban zenekari muzsikusként működött, de szólistaként bejárta Német-, Francia-, Spanyol- és Olaszországot, s mindenütt viharos ünneplésben volt része. Madenski szerint a legjobb Bottesini-előadók közé tartozott.


 

Kunze, Gustav
(1860-?) Drezdában muzsikus és pedagógus volt


 
Nowi, Hermann
Drezdai nagybőgős; 1929-ben a Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja volt.


 

Miluskin, Alekszandr Alekszandrovics
1892. február 2-ikán született parasztcsalád gyermekeként Szaratovban. Őt a szovjet nagybőgőtanítás módszertani megalapozójaként tartják számon. Moszkvában Smuklovszkij tanítványaként tanult 1909-től, és itt is végzett 1913-ban. Ezután kezdte meg felsőfokú tanulmányait, de azokat nem fejezhette be, mert 1915-ben önként katonai szolgálatra jelentkezett. Az első világháborúban számos harcban vett részt és hősi magatartása miatt több kitüntetést is kapott. 1918-ban belépett a Vörös Hadseregbe, és a harcok során meg is sebesült. 1920-ban szerelt le.1921-től a Nagyszínház tagja, majd 1929-től a moszkvai konzervatórium tanára lett. Ez utóbbi minőségében igen eredményes munkát végzett. Francia vonófogással játszott és tanított. Legjelesebb tanítványai V. V Homenko, V. K. Zinovics, A. I. Asztahov, V. A. Pankov és D. F Agafanov voltak.Sokat munkálkodott a szovjet nagybőgőművészet továbbfejlesztésén. Legfontosabb műve háromrészes iskolája, amelyet M. B. Domasevics közreműködésével adott ki 1928-ban. E kiadást később tíz további követte. Ez az adat híven tükrözi az iskola népszerűségét. A kiadások közben állandóan javította, bővítette, és többször át is dolgozta művét. Mellékleteket is csatolt hozzá, amelyek szonátákat és más előadási darabokat tartalmaznak. Több átiratot is készített. Fiatalon, negyvenhat éves korában halt meg 1938-ban.