Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. április 27., csütörtök, Zita napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Külföldiek (Z-A)

Külföldiek

Cím szűrő     Elemek száma 
Schreinzer, Karl
Schreiner, Ulrich
Schramm, R.A.
Schoen, Theo von
Schnautz, Peter
Schnautz, Anton
Schmitz, Harmut
Schmidth, Christian
Schmidt, Karl
Schmidt, Josef
Schmidt, Josef
Schmidt, Christoph
Schlufter, Friedrich
Schicke, Thomas
Sasina, Radoslav
Sankey, Stuart
Sandner, Karl
Sanderling, Barbara
Samardziski Ljupko
Sagat, Milan
 
9 / 39 oldal
Kaempfer, Joseph
Neve több változatban is (Kemper, Kempfer, Kaemper stb.) előfordul.Kétségtelen, hogy Magyarországon, nevezetesen Pozsonyban született 1735-ben. Ebből az adatból többen is arra a következtetésre jutottak, hogy magyar származású volt. Bilié is mint ungherese-ről ír róla. Eitner már óvatosabban fogalmaz: "Magyarországon született virtuóz nagybőgős". Az a kevés adat, ami rendelkezésre áll (neve, eredeti foglalkozása, életvitele stb.), azonban nem bizonyítja ezt. Ezzel szemben több ellenérvet is fel lehet sorakoztatni e megállapítás ellen.Például ő, aki messzi városokba (London, Szentpétervár stb.) elutazott koncertezni, "hazájának" kőhajításnyira fekvő fővárosára, Budára sohasem volt kíváncsi, és ott sohasem koncertezett. Liszt Ferenc például sokkal messzebbről többször is hazajött koncertezni, mert ő valóban magyarnak érezte magát. Kampferről ezt aligha lehetne ugyanígy elmondani. Napjainkban, több mint két évszázad elmúltával persze ezt a kérdést hitelt érdemlően eldönteni nagyon nehéz volna, és a válasz ma már nem is különösebben fontos.A forrásmunkák életrajzával kapcsolatban ellentétes adatokat is tartalmaznak, melyeket az alábbiakban próbálunk tisztázni. Ezenközben elsősorban egy kortárs forrásra, Gerber Neues historisch-biographisches Lexikon der Tonkünstler című 1814-ben megjelent munkájára támaszkodunk.Kampfer a császári hadsereg tisztjeként kezdte pályafutását. Egy ideig csapattestével Horvátországban állomásozott, és ott támadt az az ötlete, hogy hírnevet szerez magának. Úgy látszik, hogy ezt a katonai pályán nem remélhette, így más utat kellett keresnie. Nyilván hajlamai alapján a zenét tartotta erre a legalkalmasabb és legvonzóbb területnek. Hamarosan nyugdíjaztatta magát, de ennek a tettének az időpontja ismeretlen.A hangszerek közül a nagybőgőt választotta, saját bevallása szerint is azért, mert itt számíthatott a legkevesebb vetélytársra. Munkához is látott. Teljesen egyedül, minden külső segítség nélkül, határtalan szorgalommal, türelemmel és kitartással gyakorolt. Céltudatosan készülteredeti ötletének megvalósítására, nevezetesen a nagybőgőnek szólóhangszerként való alkalmazására. Saját elképzeléseit látta igazolódni akkor, amikor egy ízben Joseph Mannl műkedvelő nagybőgőst hallotta játszani Bécsben, aki kisebb és könnyebb előadási darabokat adott elő.Kampfer, amikor elég felkészültnek érezte magát arra, hogy a világ elé lépjen, Bécsbe utazott, ahol hamarosan az a szerencse érte, hogy Esterházy herceg nagy hírű zenekarába nyert felvételt. Itt Bécsben - amint az ismeretes - a zenekar csak 1760-ig működött, amikor is áttelepült Eszterházára. Ez egyben azt is jelentette, hogy Kampfer 1760-ban, vagy már valamivel korábban is, hangszerével olyan szintre érkezett, hogy egy ilyen jelentős együttesben felvételre alkalmasnak találtatott. És ekkor még csak huszonöt éves volt! Tekintetbe véve a hároméves tiszti iskolát, valamint az ezt követő katonai szolgálatot, melynek időtartama ismeretlen, nehéz megállapítani, hogy mikor kezdte el a nagybőgőn való tanulást. Ez, akárhogyan számítjuk is, legalább négy évet kellett hogy igénybe vegyen. Ezeket figyelembe véve, nem sokáig lehetett tagja Bécsben a zenekarnak. Figyelemre méltó Planyavskynak az az adata, mely szerint Johann Georg Schwenda 1763-ban komponált koncertjét valószínűleg Kampfernek írta. Eszerint 1763-ban Kampfer már ismert művész volt.Kampfer művészi pályafutásával kapcsolatban az első többé-kevésbé biztos időpont 1766. január 2-ika. E napon zajlott le ugyanis egy koncert Salzburgban. Hogy valóban ez volt-e Kampfer első fellépése koncertező művészként, vagy már korábban is adott koncerteket, az ma már aligha megállapítható. Kampfer ekkor harmincegy éves volt. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a katonai szolgálat után, felnőtt korban kezdte meg a nagybőgő tanulását, akkor feltételezhető, hogy ez volt első koncertje vagy legalábbis egyike az elsőknek. Salzburgban ez idő tájt pezsgő zenei élet virágzott, és gyakoriak voltak a világjáró művészek vendégszereplései.Részletes leírást ad erről a koncertről Georg Hübner Benedek-rendi szerzetes Diarium patrís Badae Huebner című naplója. Eszerint a hangversenyen két művész lépett fel. Az egyik fúvós volt, aki angolkürtön, oboán és fuvolán játszott. Ennek szereplését Hübner éppen csak megemlíti. A másik nagybőgős volt. A beszámoló legnagyobb része róla szól: "Ez utóbbi a basszushegedű vagy az úgynevezett violon művésze. Rendkívüli módon kitűnt, és szokatlan művészetével mindenkit csodálatba ejtett. Nem csak hogy rendkívüli gyorsasággal játszott hangszerén, de oly magas fokon, ahogyan csak a legképzettebb hegedűsök képesek játszani kicsiny hangszerükön. És ez az, ami megfoghatatlan! Végül kettősfogásos trillákat játszott a nagybőgőn, valamint futamokat,melyeket száz hegedűs közül egy sem tudna véghezvinni." Hübner ezután még megírja, hogy az érsek igen magas fizetést ajánlott fel a művésznek arra az esetre, ha szolgálatába áll. Kampfer elfogadta ugyan az ajánlatot, de nem szerződött le azonnal, mert, úgymond, előbb még utazást kívánt tenni az országban, hogy művészetét mind szélesebb körben megismertesse. Hübner megjegyzi továbbá, hogy ilyen fényes ajánlatot senki sem remélhetett közel s távolban.Sajnos a krónikás alapvető hibát követett el, mert a legfontosabbat, a művész nevét nem jegyezte fel. Így a zenetörténet ismét csak következtetésekre támaszkodhat. Ezek azonban egyértelműen Kampfer mellett szólnak, és valószínűvé, sőt szinte biztossá teszik, hogy ő volt a meg nem nevezett művész. A szóba jövő tények a következők:1. Sperger ekkor még csak tizenhat éves volt.2. Pischlberger 1765 és 1769 között Nagyváradon dolgozott, és életrajzában nincsen olyan adat, mely szerint Salzburgban is járt volna ezen időben.3. Az egyetlen művész, aki még számításba jöhetne, az Ignaz Vozika, Kampfer kortársa volt. Az ő életrajzában sem található azonban olyan adat, mely szerint Salzburgban valaha is fellépett volna. Az ő működési területe főleg Németország nyugati része volt és ekkoriban mindössze huszonegy éves volt.4. Kampfer később le is szerződött Salzburgba.Az említett koncert évétől, 1766-tól ismét olyan szakasz kezdődött Kampfer életében, melyről semmit sem tud a zenetörténet. Ez az időszak 1774-ig, tehát nyolc évig tartott. Ekkor korábbi ígéretének eleget téve belépett Salzburgban a hercegérseki zenekarba, de nem sokáig maradt ott. A zenekari lajstromnak csak az 1774-iki évjáratában szerepel.Az 1775-76-os években hangverseny körutat tett Németországban. Erről Leopold Mozart is szolgáltat adatot egy 1775. február 8-án kelt, Münchenből feleségének küldött levelében: "Kampfer úr tegnap elutazott Augsburgba, miután itt volt nyolc napig és a herceg előtt is játszott."Kampfer Pozsonyban tartózkodott 1778 tavaszán. A Pressburger Zeitung 1778. március 18-iki számában hírt adott egy hangversenyről,mely három nappal korábban, 15-ikén zajlott le, és amelynek Kampfer volt a főszereplője, hiszen a műsor nagyobb részét az ő játéka töltötte ki. "Egy teljes koncertet" és más darabokat játszott, amelyek mind saját szerzeményei voltak. Ezeket különböző összeállítású,kisebb kamaraegyüttesek kíséretével adta elő, Stephan Försch brácsással pedig duóz-tak. A kritikus csodálattal jegyezte fel, hogy Kampfer hatalmas és vaskos húrokkal ellátott hangszerén, mely elsősorban kísérésre alkalmas, úgy uralkodott mint a hegedűsök saját kisebb és könnyebben kezelhető instrumentumukon. Kiemeli játékának gyorsaságát, virtuozitását, a magas fekvésekben való jártasságát, továbbá arpeggióinak és kettősfogásainak tisztaságát. A műsor utolsó számaként bemutatásra került egy concertino, melyben a hegedű és a nagybőgő koncertált. A hegedű szólamát A. Zistler a Batthyány-zenekar koncertmestere, a nagybőgőszólamot pedig természetesen Kampfer játszotta.1779-ben Pozsonyban Kampfer belépett Batthyány püspök udvari zenekarába, mint harmadik gordonkás. Nem kis meglepetés, hogy az akkor már nagyhírű nagybőgőművész gordonkásként lett tagja egy zenekarnak, arról nem is beszélve, hogy nem tudunk arról, hogy valaha is gordonkázott volna. Minden bizonnyal nagybőgőzött, s csupán a zenekari napló 1779-80-as évkönyvében szerepel gordonkásként. Talán ezzel magyarázható, hogy Forkel Musikalischer Almanach-jában Kampfer gordonkásként szerepel, azzal a megjegyzéssel, hogy ő az egyetlen, aki a nagybőgőt koncertszerűen műveli.1782-83 telén, valamint 1784 májusában Koppenhágában koncertezett, de közben Szentpétervárott és Moszkvában is fellépett. 1783-84 telén néhány hónapig Londonban lakott, ahol többször is szerepelt a Concerts of Nobility rendezvényein, szokása szerint saját szerzeményeivel. 1784. február 11-ikén W. Cramer hegedűvirtuózzal szerepelt duóban, majd ugyanezen év március 10-ikén saját kvintettjének bemutatóján működött közre. A londoni közönség tehát Dragonetti odaérkezése előtt tizenegy évvel már ámulattal hallgathatta Kampfer ragyogó játékát. Mindjárt alkalmazást is kapott Londonban mint szólista, és ezzel be is teljesítette a maga elé tűzött nagy célt. Életének legjelentősebb állomásai Bécs, Salzburg, London és Szentpétervár voltak.Gerber életrajza itt véget ér. A valóságban azonban tovább folytatódott a művész életútja. A folytatás azonban meglepő és teljesen érthetetlen. Kampfer a sikeres londoni szereplés és fényes szerződés ellenére néhány hónap múlva távozott Londonból és 1784. május 23-ikán leszerződött egy kis vidéki, a londonihoz képest jelentéktelen zenekarhoz Bur-gensteinfurtba. Még ugyanebben az évben Párizsban is fellépett a Concerts Spirituels rendezvényein, ahol hatalmas sikert aratott. Halálának időpontjával kapcsolatban három változat is létezik:1. Időpontja ismeretlen, csak annyi bizonyos, hogy 1788 után semmi hír nincs róla.2. 1788-ban halt meg Dobrohotovban.3. 1797-ben Szentpétervárott az operához szerződött, és ott halt meg 1800-ban.Legnagyobb a valószínűsége az utóbbinak, miután egy megbízható adat szerint Karl Wagner német nagybőgős 1801-ben Kampfer utódaként szerződött a szentpétervári operához.Cramer írja egy 1783-ból való beszámolójában Kampferről, hogy az tökéletes felkészültségével és kellemes játékával csodálatba ejtette hallgatóit. Saját szerzeményein kívül más zeneszerzők (Salieri, Righini stb.) műveiből is játszott, "miközben nyaktörő futamain kellett ámuldozni". Cramer a művész néhány emberi jellemvonását is feljegyezte. Eszerint Kampfer "joviális", jó szándékú, szórakoztató jelenség és a szépnemnek nagy tisztelője volt. A továbbiakban ő is méltatja Kampfer európai rangú és jelentőségű művészetét, melyet szinte valamennyi európai országban - néhol többször is - fényes koncertjeivel bizonyított. Cramer azt is feljegyzi, hogy saját szemével tanulmányozhatta Kampfer különböző szerzeményeit és szonátáit.Kampfer eleinte öthúros, majd négyhúros hangszeren játszott, rendszerint magas hangolásban. Véleménye szerint az öthúros nagybőgő nem alkalmas koncertezésre.Az itt-ott időpontjaiban néha ellentétes adatok ellenére világosan kitűn-nek Kampfer kiemelkedő tulajdonságai, amelyekről a kortárs fül- és szemtanúk beszámoltak. Ezen túlmenően életművében az a legjelentősebb, hogy Dragonetti fellépése előtt egy emberöltővel felfedezte a nagybőgő korábban ismeretlen és kihasználatlan lehetőségeit. Ezek létezését játékával bizonyította is, és elindította a nagybőgőt azon az úton, melyen az addigi egyszerű kísérőhangszer koncertképes instrumentummá fejlődhetett. Ezt a lépést általában szinte kizárólag Dragonettinek szokás tulajdonítani.Kampfer hangszeres tudása kétségtelenül rendkívüli, óriási volt. Előtte senki sem játszott így ezen a hangszeren, és valószínűleg utána sem sokan. A korabeli források vitathatatlanul tanúsítják egyedülállóan virtuóz technikáját. G. Hübner Kampfer művészetét a hegedűsökével állítja párhuzamba, méghozzá határozottan a nagybőgővirtuóz javára. Ez szinte eltúlzott megállapításnak tűnik, ha figyelembe vesszük a két hangszer lehetőségei között természetszerűleg fennálló különbséget. Így nem is csoda, ha páratlan játékát "megfoghatatlannak" tartották és "csodálattalámulattal" hallgatták. Virtuozitása is meglepő lehetett. Ezt Hübner is, Gerber is "rendkívüli gyorsaság"nak nevezi, Cramer pedig "nyaktörő futamok"-ra utal. Kampfer már alkalmazta a kettősfogásokat, a díszítéseket és az arpeggio-játékot. Megemlítik a magas fekvésben (hüvelykfekvés) való jártasságát is. Az üveghangokról nem esik szó, de valószínűleg ezek sem hiányoztak repertoárjából. Különben mindent tudott, amit ezen a hangszeren tudni kell, tudni lehet. Csodálatra méltó az is, hogy erre a művészi magaslatra kizárólag a saját erejéből volt képes feljutni annak ellenére, hogy zenei tanulmányait rendkívül későn, csak felnőtt korban kezdte meg.Mint zeneszerző is figyelemre méltó volt. 1788-ig csak néhány olyanmű született meg, mely koncertáló feladatot bíz a nagybőgőre. Így szinte kizárólag Dittersdorf, Pichl, Sperger, Vanhal és Zimmermann művei közül válogathatott, ha ugyan ismerte ezeket a kompozíciókat, amelyek akkoriban még csak kéziratban voltak hozzáférhetők. Legnagyobb a valószínűsége annak, hogy Sperger 1766-ig megírt koncertjeit és Zimmermann versenyművét ismerhette. Ezt a személyes ismeretség - mindhárman egy időben, együtt szolgáltak Pozsonyban a Batthyány-féle zenekarban -, valamint a földrajzilag hasonló mozgási kör is valószínűsíti. Koncertjeinek műsorát azonban mindenekelőtt saját műveiből állította össze, ami teljességgel érthető is. Komponált versenyműveket, szonátákat, egy kvintettjéről is szó esett, továbbá előadási darabokat. Bilié szerint etűdöket is írt. Ez a feltételezés is valószínűnek látszik, mert amikor Kampfer megkezdte nagybőgős tanulmányait, akkor még csak a Majer-féle, 1732-ben megjelent iskola létezett, de ez is csak néhány oldalnyi terjedelemben foglalkozott a nagybőgővel. Így nyilvánvaló, hogy ezeket az etűdöket elsősorban a saját fejlődése érdekében meg kellett írnia. Mindez azonban sajnos nem bizonyítható.Gerber is, Cramer is szakemberek voltak. Gerber Kampfer pozsonyi koncertjéről írta, hogy teljes versenyművet adott elő. Így nem kételkedhetünk abban, hogy valódi versenyműről van szó. Cramer szonátákról tesz említést, melyeket maga is hallott és látott. Teljes joggal megállapítható tehát, hogy egy ilyen ritka előadóművészi képességekkel megáldott ember alkotóművészként is jelentős lehetett. Művei, amelyek tehát kétségkívül léteztek, azonban mind elvesztek, a nagybőgőművészet és a zenetörténet nem kis kárára.Amint a korábbiakból is kitűnik, más zeneszerzők alkotásait is műsorára tűzte. Így például Salieri műveiből is játszott, aki pedig eredeti művet nagybőgőre nem írt. Nyilvánvaló tehát, hogy valamelyik alkalmas művét Kampfer átdolgozta nagybőgőre. Mindezek után akár arra a következtetésre is juthatunk, hogy Kampfer volt az első, aki átiratokat készített a nagybőgő számára.Kampfer szakított azzal a XVIII. században még divatos szokással, hogy a muzsikusok koncertjeiken több hangszeren is "produkálták magukat". Ezeknek a produkcióknak a művészi értéke azonban kétségtelenül csekély lehetett. Kampfer közönségének azonban már magas művészi élményben lehetett része. Kampfer volt az első, aki hazájának határait átlépve európai jelentőségű művésszé vált. Általa a nagybőgő művészetének eddig ismeretlen eredményeit csodálhatták Bécstől Londonig és Párizstól Szentpétervárig.A Mercure de France párizsi újság egyik 1787 áprilisi számában Kampfer legutóbb Párizsban adott koncertjéről írja, hogy a művész meglepte és csodálatba ejtette játékával a hallgatóságot. A cikk írója Kampfer Góliát-nak becézett nagybőgőjét is kitűnőnek tartotta. Ezt a hatalmas hangszert, melyet tréfásan a bibliai óriásról nevezett el, az egyik forrás szerint 1787-ben építették számára. A hangszer szállítása igen sok gondot okozott, ezért azt átalakíttatta, "szétszedhetővé" tette, miáltal ez a gond megoldódott. A hangszer fent említett gyártási éve kétségesnek látszik, és az valószínűleg már jóval korábban készülhetett.A zenetörténet méltatlanul mostohán értékelte Kampfer életművét. Eddig egyetlen magyar zenei lexikon sem említi nevét, beleértve az 1984-1985-ben megjelent Brockhaus-Riemann lexikont is. Pedig évtizedekkel korábban, hátrányosabb helyzetből kiindulva, lényegében ugyanazt teljesítette, amit Dragonetti. Ennek a mellőzésnek nyilvánvalóan az az oka, hogy Kampfer művei mind megsemmisültek és semmi "kézzelfogható" sem maradt alkotásaiból az utókorra. Mégis, Kampfer üstökösként fellobbanó fénye messze világít a nyomdokain haladó utódoknak. Mátray Gábor múlt századi magyar zenetörténész A Muzsikának Közönséges Története és egyéb írások című könyvében Kampferről a következőket írta: "Kampfer József Magyar fi, eleinte Császári hadi tiszt Horvátországban, itt határozá el, hogy muzsika által szerezzen magának hírt s nevet, melly pályán hogy annál ritkábban akadjon vetélkedője a Contraviolont választá, melyet minden tanító nélkül annyira vitt, hogy Bécsbe menvén jeles ügyességért a Herceg hangkarába vétetett, hol magát annyira tökéletesíté, hogy Góliátján, amint hangszerét nevezni szerette, a legnehezebb Violin passage-okat játszotta, sőt felsőbb hangjait a Harmonika hangjához közelítette. 1776-ban utazni ment, s hogy hangszerét könnyebben vihesse magával, annak olyan mechanismust adott, melynél fogva azt széllyel szedhette s 26 srofok által ismét öszve rakhatta. Pétervárról 1783-ban Hamburg s Londonba ment, hol még 1790 táján élt és az Albingtoni Concertekbe Solo játszónak vétetett fel, s mindenkor csudáltatott."Tehát Kampfer ő is magyarnak tartja és "József"-ként tiszteli. Ezt megerősítendő mindjárt ki is jelenti, hogy "Magyar fi". Mátray Gábor könyvének más helyén Haydn nagybőgőseit említve Dietzl János és Schöringer Károly nevű muzsikusokról beszél. Az említettek azonban aláírásaikban mindig Johann, illetve olaszosan Carlo néven szerepelnek. Kétségtelen, hogy mindketten németek voltak. Ennek tükrében úgy tűnik, hogy a "József" a valóságban inkább Joseph lehetett. Mátray Gábor maga is német származású -eredeti nevén Rothkrepf - lévén úgy látszik, igyekezett minél többet tenni a muzsikusok nevének magyaros hangzásúvá tételén.


 
Romberg, Bernhard
(1767-1841) a maga korában Németország legjelentősebb gordonkása, a Berliner Hofkapelle szólistája volt. Párizsban,ahol néhány évig a Conservatoireon tanított, alkotta C-dúr duóját gor-donkára és nagybőgőre. Ezt SimandI, majd Zimmermann átdolgozta kétnagybőgőre. Egy újabb átdolgozás Stoll nevéhez fűződik.


 

Lopez, José Venenacia
(1800-1852) spanyol nagybőgős és pedagógus volt. Madridban tanított.


 

Kukanov, L.
Tosev tanítványa, Szófiában az Operaház zenekarának tagja.


 
Senn, Rudolf
A Nederland Philharmonisch Orkestra tagja.


 

Heinrich, Dietmar
(1947-) Drezdában G. Neumerket tanítványa volt, majd ugyanott a Staatskapelle tagja lett.1970 óta Berlinben a Szimfonikus Zenekarban dolgozik. 1976-ban részt vett Weimarban Ludwig Streicher mesteriskoláján és 1977-ben Markneukirchenben a nemzetközi verse?nyen. Kitűnő szólista, aki olykor koncertezik is.