Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. április 27., csütörtök, Zita napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Külföldiek (Z-A)

Külföldiek

Cím szűrő     Elemek száma 
Szalnickij, N.F.
Swinkels, P.
Svabensky, Miroslav
Sturm, Wilchelm
Streicher, Ludwig
Strauch, Thomas
Storch, Josef Emanuel
Storace, Stephen
Stoll, Klaus
Stöhr, Horst
Stix, Otto
Stirz, Hanz
Stevenson, Helen
Sterling, Samuel
Stengel, Wolfram
Stejnke, Mihail
Starke, Albin
Stanek, Eduard
Stamitz, Johann Wenzel
Stadnicki, Micha
 
6 / 39 oldal
Zymocha, Zdisklaw
Előbb Splitben az Operaház zenekara, majd Katowicében a Filharmonikus Zenekar tagja.


 
Pischlberger, Fiedrich
Valószínűleg Bécsben, 1740 körül született. Nem tudni, hogy kitől tanult. 1764-től egy ideig Pozsonyban a püspöki zenekar tagja volt. Zenetörténeti szempontból rendkívül fontos életének az a szakasza, melyet az 1765 és 1769 közti években Nagyváradon töltött. Itt is a püspöki zenekar tagja volt, melyet ezekben az években Dittersdorf irányított.Pischlberger ragyogó virtuóz játékával nagy hatást gyakorolt Dittersdorfra, és ezzel több olyan mű megírására ösztönözte, melyekben a nagybőgő az eddigieknél sokkal fontosabb, koncertáló szerepet kapott. Ennek első eredménye az volt, hogy Dittersdorf 1766-ban megírta tizenegy szólóhangszerre komponált concertinóját, melyben az egyik hangszer a nagybőgő. Ezt a művet még ugyanazon év karácsonyán be is mutatták Nagyváradon. Nagy kár, hogy e műnek később nyoma veszett. Még ugyanezen év folyamán Dittersdorf megírta Konzertante Sinfonie in D-Dur für Viola, Kontrabass und Orchester című művét. Ez is úttörő munka. Kampfer elveszett műveit figyelmen kívül hagyva, ez a legkorábbi mű, melyben a nagybőgőnek koncertáló szerepe van, és a szólója elkülönül a tuttitól. Dittersdorf tovább ment a megkezdett úton és 1767-ben megírta a zeneirodalom első, mai értelemben is teljes versenyművét nagybőgőre Esz-dúrban. Ezt hamarosan követte a második is E-dúrban. Mindkettőhöz zenekari kíséret járul. Később komponált még egy duót brácsára és nagybőgőre.A Konzertante Sinfonie-t leszámítva nincs ugyan bizonyíték arra, hogy ezeket a műveket be is mutatták volna nyilvánosan Nagyváradon. De a rendelkezésre álló adatokból bízvást lehet erre következtetni. Találkozott ugyanis egy ragyogó nagybőgőművész és egy zeneszerző, aki egyben karmestere is volt egy zenekarnak, amely rendelkezésére áll. Az is tény, hogy az akkori nagyváradi püspök teljesen szabad kezet adott Dittersdorfnak a koncertműsorok összeállítása tekintetében. Ennek tudatában nem tévedhetünk, ha úgy gondoljuk, hogy Dittersdorf nagybőgőre írt műveit Nagyváradon be is mutatták.Nagyváradon ugyanezen időben, ugyanezen zenekarban dolgozott Wenzel (Václav) Pichl (1741-1805) mint koncertmester, hegedűs és egyben Dittersdorf tanítványa a zeneszerzés terén. Mestere nyomdokain haladva, szintén Pischlberger pompás játékától megihletve ő is írt két nagybőgőkoncertet az 1768-69-es években. Dittersdorf és Pichl koncertjeit manapság is gyakran műsorra tűzik. Ezek a művek tehát mind Pischlberger nagyszerű játékának köszönhették születésüket, aki ezzel két művészt is alkotásra ihletett. Ez is szép példája az alkotó- és az előadóművész értékesen gyümölcsöző, szerencsés találkozásainak.Nagyváradi tartózkodása után Pischlberger ismét Bécsben telepedett meg, előbb mint a püspöki zenekar, később mint a Burgtheater zenekarának tagja. 1771-től a Tonkünstler Sozietaetnek is tagja lett. Később Schikaneder színházában, a Theater an der Wien zenekarában találjuk, ahol közeli és személyes kapcsolatba került Mozarttal és baráti körével. Közreműködött A varázsfuvola 179l-es ősbemutatóján. Mozart ismerte és nagyra becsülte Pischlbergert. Ennek kétségtelen jele volt, hogy az 1791. március 8-ikán bemutatott, basszushangra és obligát nagybőgőre írt Per questa bella mano című koncertáriát (K. 612)Gerl és Pischlberger uraknak ajánlotta, akik egyben az ősbemutató szólistái is voltak. (Ezt az áriát 1920-ban L. Goedecke átdolgozta szopránra és nagybőgőre A-dúrban, egy kvinttel feljebb.) Pischlberger Bécsben több önálló koncertet adott. Így emlékezetesek és nagy sikerűek voltak 1798. december 22-iki és 23-iki fellépései.Hangszeres tudásáról fogalmat alkothatunk abból, hogy a többek közt műsorán szerepelt Hoffmeister két versenyműve is. Különösen üveghangtechnikája volt mintaszerű.Bécsben 1810 körül elhagyottan, nagy szegénységben halt meg a nagybőgő történetének ez a jelentős alakja.


 

Grant, Parks
(1910-?) amerikai nagybőgős és zeneszerző, akinek átiratai is ismertek.


 

Boyesen, Nicole
1981-ben részt vett Markneukirchenben a nemzetközi versenyen.


 
Gambarini, Francesco
(1881-?) Marchettinél végzett Bolognaban 1902-ben. Kiemelkedő művész volt; hazájában és külföldön is koncertezett. Később Svájcban dolgozott és iskolát szerkesztett.


 

Manhart, Herbert
(1938-) 1971 óta Bécsben az Operaház zenekara, valamint a Bécsi Filharmonikusok tagja. A Bécsi Filharmonikusoktól ment nyugdijba, valamikor 2000 táján.