Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. március 23., csütörtök, Emőke napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Külföldiek (Z-A)

Külföldiek

Cím szűrő     Elemek száma 
Zymocha, Zdisklaw
Zsdanov, Vaszilij Alekszandrovics
Zinovics, Vlagyimir Kuprianovics
Zimmermann, Oscar
Zimmermann, Frederik
Zimmer, Heinz
Zidlicky, Franz
Zepperitz, Paul Rainer
Zelenka, Jan Dismas
Zamecnik, Petr
Zalud, Radomir
Wrane, Josef
Wozny, Anton
Woodrown, Anthony
Wolschke, Albert
Wolicki, Ryszard
Wolf, Ludwig Jozeph
Wolf, Hans
Woclaw, Krzytian
Witt, F.
 
1 / 39 oldal
Zelenka, Jan Dismas
(1679-1745) zeneszerző és nagybőgős volt. A róla szóló első adatok egy prágai jezsuita kollégiumból származnak, ahol kispapként zenét is tanult. 1700-tól Drezdában az udvari zenekarban volt nagybőgős. 1716-ban "királyi kegyből" tanulmányi célból Bécsbe utazott, ahol J. J. Fuxnál tanult zeneszerzést. Ezt követően Olaszországba ment és Velencében Lottinál tanult. Ezután 1719-ben visszatért Drezdába, ahol élete hátralevő részében udvari karmesterként és zeneszerzőként működött. 23 misét, 2 Te Deumot, 3 oratóriumot és számos kisebb egyházi és világi művet írt.Tehetséges zeneszerzőnek számított, akit Bach is nagyra becsült. Ennek ellenére Handel és Bach kortársaként azokkal nem versenyezhetett,és hírneve mellettük elhomályosult. A nagybőgő szempontjából történelmi jelentősége, hogy utat mutatott a nagybőgő zenekari alkalmazási lehetőségeire. Így 5 Capriccios című művében már nagybőgőt is alkalmazott.


 
Petermann, Gustav
Német nagybőgős Heidelbergben; 1929-ben a Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja volt.


 

Kerner, Albin
Nagybőgős Oberhausenben; 1929-ben a Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja volt.


 

Zsdanov, Vaszilij Alekszandrovics
1845. augusztus 2-ikán született. Minthogy apja kántor volt, zenei tanulmányait egyházi iskolában kezdte meg. 1856-ban, tizennégy éves korában tűnt ki először jó hangjával és zenei tehetségével. Ekkor került Szentpétervárra, ahol az udvari énekkarba vették fel. Itt hamarosan Ferrero nagybőgő-osztályába került, és már alig tizenhat évesen az udvari színház zenekarának tagja lett. Mesterének, Ferrerónak halála után 1877-ben meghívták a konzervatórium megüresedett tanári állásába, s ezt azonnal el is foglalta. Amikor ezt a munkát megkezdte, Oroszországban alig akadt még irodalom a nagybőgő számára. Zsdanov nagyon sokat tett azért, hogy ezt a hiányt csökkentse. Mindenekelőtt iskolát írt, de eredeti műveket is komponált, átiratokat is készített a nagybőgő számára, továbbá nyugat-európai szerzők műveinek kiadását szorgalmazta. Legjelentősebb munkája mégis iskolája maradt, amely az első ilyen kiadvány volt Oroszországban. Ebben következetesen az olasz fekvés-ujjazatot (1-3-4) alkalmazta, ahogyan azt mesterétől tanulta. Eredeti szerzeményei közül Tarantella-ja mind pedagógiai, mind művészi szempontból igen jelentős. Tanári működése mellett 1881-től az udvari zenekarban szólamvezető is volt. Ezt az állást versenypályázat alapján kapta meg. A meghallgatáson több neves külföldi nagybőgős is játszott, de az előadott két versenymű alapján Zsdanov bizonyult a legjobbnak.Jobb keze 1897-ben megbetegedett, minthogy azonban nyugdíjat nem kaphatott, tovább kellett tanítania. Ezt a kötelezettségét 1908-ig tudta teljesíteni. 1910. június 30-ikán halt meg.


 
Nani, Pietro
(1866-1899) Negrinél végzett Milánóban, és rövid ideig annak utóda volt.


 

Battioni, Tulio
1860 körül Parmában végzett C. Montanarinál; több mint 100 etűdöt írt nagybőgőre.