Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. május 30., kedd, Janka és Zsanett napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Külföldiek (A-Z)

Külföldiek

Cím szűrő     Elemek száma 
Cobb, Timothy B.
Conti, Antonio
Converset, N.B.
Corrette, Michel
Csersztonszkij, Szolomon
Cuneo, Angelo Francesco
Dall?Aglio, Artimeo
Dall?Okka, Antonio
Dall?Okka, Domeniko Francevics
Dalla-Torre, Silvio
Dangel, Ronald
Dauthage, Max
Deak, John
Degen, Rudolf
Dereul, Lucien
Desmatins, Claude
Devojan, Robert
Diedrich Wilhelm
Dietzl, Johann
Dimén Csaba
 
7 / 39 oldal
Nani, Pietro
(1866-1899) Negrinél végzett Milánóban, és rövid ideig annak utóda volt.


 
Morton, Mark
1990-ben az ISB (International Society of Bassits) verseny győztese. A Julliard Schoolon ő volt a második bőgős, aki a "zeneművészetek doktora" címet elnyerte. A Columbus Simphony Orchestra szólamvezetője.


 

Goedecke, Lebrecht
(1872-1947), századunk első felének egyik legkitűnőbb nagybőgőse volt. Tizennégy éves korában kezdte zenei tanulmányait, és az első útmutatást egy idős nagybőgőstől, bizonyos Bergnertől kapta. Ettől kezdve autodidaktaként fejlődött tovább, tanárai nem voltak. Elsősorban zenekari muzsikusként működött, de szólistaként bejárta Német-, Francia-, Spanyol- és Olaszországot, s mindenütt viharos ünneplésben volt része. Madenski szerint a legjobb Bottesini-előadók közé tartozott.


 

Scontrino, Antonio
(1850-1922), a kimagasló művész és zeneszerző volt. Tizenegy éves korában kezdte a hangszert a palermói konzervatóriumban, de emellett zeneelméletet is tanul. 1870-ben végzett, tanára Francesco de Barberi volt. Kitűnő hangszerjátékosnak számított, aki elsősorban zenekari muzsikusként működött, de virtuóz szólistaként is ismerték. Az 1871-73-as években ösztöndíjjal Münchenben tanult tovább. Koncertturnéi voltak hazájában és Tunéziában is. Londonban egy ideig az olasz opera nagybőgőse volt, majd 1891-től szülővárosa, Palermo konzervatóriumában tanított zeneszerzést. 1898-tól ugyanezt tette a firenzei konzervatóriumban, amelynek rövid ideig igazgatója is volt.A nagybőgő szempontjából különösen jelentős zeneszerzői tevékenysége. Többek közt egy versenyművet írt hangszere számára, mely 1908-ban Hamburgban Warnecke átdolgozásában jelent meg. Warnecke igen nagyra értékelte ezt a művet és azt állította róla, hogy Brahms hegedűversenyével egyenértékű. A rendkívül nehéz alkotás mára már szinte teljesen feledésbe merült. Más műveket, például vonósnégyest is komponált.


 
Zepperitz, Paul Rainer
1930. augusztus 25-ikén született Bandungban, Jáva szigetén. Apja Franz Zepperitz szintén muzsikus volt. Nyolcéves korában kezdett hegedűn tanulni, majd 1945-ben nagybőgőre tért át. Első tanára Arthur Davel, a Düsseldorfi Szimfonikusok tagja volt. 1948-ban ő is belépett a ebbe a zenekarba, majd 1949-től Bonnban a Városi Zenekar szólistája lett. 1951-től a Berlini Filharmonikus Zenekar tagja lett, és itt 1957-től szólónagybőgős volt. Az utóbbi zenekar tagjaiból 1954-ben megalapította a Philharmonisches Oktett Berlin nevű kamaraegyüttest, melyet azóta is vezet. Ezután 1977-ben megalapította a Die Philharmonischen Virtuo-sen Berlin vonós kamaraegyüttesét. A Berlini Filharmonikusoknál húsz évig volt vezetőségi tag.1957-től Nyugat-Berlinben a konzervatórium tanára lett, majd 1959-től professzor a Hochschule der Künstén. Számos kitűnő tanítványa rangos bel- és külföldi zenekarok tagja, illetve elismert szólista. Zepperitz időről időre mesteriskolákat vezet, és így számos külföldi nagybőgős is büszkélkedhet azzal, hogy tanítványa volt.Egy pompás, öthúros, G. M. Bussetto olasz mester által Cremonában készült nagybőgő birtokosa. Ez a kitűnő hangszer már több mint háromszáz éves, ennek ellenére ma is kifogástalan, koncertképes állapotban van.


 

Vejnblat, Pjotr Abramovics
(1894-1974) V. Bech tanítványa és pedagógus volt Szentpétervárott.