Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. október 22., vasárnap, Előd napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Országok szerint (A-Z)
Szerző szűrő     Elemek száma 
# Cikk cím Szerző
Winterbottom, Charles Henry Anglia
Woodrown, Anthony Anglia
McTier, Duncan Anglia
Gray, John Ausztrália
Mowson, John Ausztrália
Dereul, Lucien Belgium
Doore, Camille Belgium
Hiquet, Nestor Belgium
Massard, Victor Belgium
Peters, L. Belgium
Vander, Borght Christian Belgium
Balejev, Georgo Bulgária
Belceva, Christiana Bulgária
Georgiev, G. Bulgária
Glucseva, Nevena Bulgária
Grigorova, Szandra Bulgária
Kalomenszkij, Petjo Bulgária
Kukanov, L. Bulgária
Nikolov, Genadi Bulgária
Nikolov, Nikola Bulgária
 
2 / 39 oldal
Favorszkij, G.
Szovjet nagybőgős; az 1970-es években a Moszkvai Szimfonikus Zenekar tagja volt.


 
Kurbatov, Mihail Mihajlovics
1905-ben született Kazanyban, és tizenöt éves korában ugyanott kezdett nagybőgőt tanulni. 1924-től a leningrádi konzervatóriumban folytatta tanulmányait, ahol 1930-ban Bujanovszkijnál végzett. 1931-től a Leningrádi Filharmonikus Zenekar tagja lett, majd 1955-től szólamvezető, s később a másodkoncertmesteri címet is elnyerte. 1945-től érdemes művész. Ugyanettől az évtől a konzervatórium tanára is lett, 1952-ben docens, majd 1967-ben professzor. Számos kitűnő tanítványai közül is kiemelkedik R. Azarhin és A. Gyenyiszov.


 

Pischlberger, Fiedrich
Valószínűleg Bécsben, 1740 körül született. Nem tudni, hogy kitől tanult. 1764-től egy ideig Pozsonyban a püspöki zenekar tagja volt. Zenetörténeti szempontból rendkívül fontos életének az a szakasza, melyet az 1765 és 1769 közti években Nagyváradon töltött. Itt is a püspöki zenekar tagja volt, melyet ezekben az években Dittersdorf irányított.Pischlberger ragyogó virtuóz játékával nagy hatást gyakorolt Dittersdorfra, és ezzel több olyan mű megírására ösztönözte, melyekben a nagybőgő az eddigieknél sokkal fontosabb, koncertáló szerepet kapott. Ennek első eredménye az volt, hogy Dittersdorf 1766-ban megírta tizenegy szólóhangszerre komponált concertinóját, melyben az egyik hangszer a nagybőgő. Ezt a művet még ugyanazon év karácsonyán be is mutatták Nagyváradon. Nagy kár, hogy e műnek később nyoma veszett. Még ugyanezen év folyamán Dittersdorf megírta Konzertante Sinfonie in D-Dur für Viola, Kontrabass und Orchester című művét. Ez is úttörő munka. Kampfer elveszett műveit figyelmen kívül hagyva, ez a legkorábbi mű, melyben a nagybőgőnek koncertáló szerepe van, és a szólója elkülönül a tuttitól. Dittersdorf tovább ment a megkezdett úton és 1767-ben megírta a zeneirodalom első, mai értelemben is teljes versenyművét nagybőgőre Esz-dúrban. Ezt hamarosan követte a második is E-dúrban. Mindkettőhöz zenekari kíséret járul. Később komponált még egy duót brácsára és nagybőgőre.A Konzertante Sinfonie-t leszámítva nincs ugyan bizonyíték arra, hogy ezeket a műveket be is mutatták volna nyilvánosan Nagyváradon. De a rendelkezésre álló adatokból bízvást lehet erre következtetni. Találkozott ugyanis egy ragyogó nagybőgőművész és egy zeneszerző, aki egyben karmestere is volt egy zenekarnak, amely rendelkezésére áll. Az is tény, hogy az akkori nagyváradi püspök teljesen szabad kezet adott Dittersdorfnak a koncertműsorok összeállítása tekintetében. Ennek tudatában nem tévedhetünk, ha úgy gondoljuk, hogy Dittersdorf nagybőgőre írt műveit Nagyváradon be is mutatták.Nagyváradon ugyanezen időben, ugyanezen zenekarban dolgozott Wenzel (Václav) Pichl (1741-1805) mint koncertmester, hegedűs és egyben Dittersdorf tanítványa a zeneszerzés terén. Mestere nyomdokain haladva, szintén Pischlberger pompás játékától megihletve ő is írt két nagybőgőkoncertet az 1768-69-es években. Dittersdorf és Pichl koncertjeit manapság is gyakran műsorra tűzik. Ezek a művek tehát mind Pischlberger nagyszerű játékának köszönhették születésüket, aki ezzel két művészt is alkotásra ihletett. Ez is szép példája az alkotó- és az előadóművész értékesen gyümölcsöző, szerencsés találkozásainak.Nagyváradi tartózkodása után Pischlberger ismét Bécsben telepedett meg, előbb mint a püspöki zenekar, később mint a Burgtheater zenekarának tagja. 1771-től a Tonkünstler Sozietaetnek is tagja lett. Később Schikaneder színházában, a Theater an der Wien zenekarában találjuk, ahol közeli és személyes kapcsolatba került Mozarttal és baráti körével. Közreműködött A varázsfuvola 179l-es ősbemutatóján. Mozart ismerte és nagyra becsülte Pischlbergert. Ennek kétségtelen jele volt, hogy az 1791. március 8-ikán bemutatott, basszushangra és obligát nagybőgőre írt Per questa bella mano című koncertáriát (K. 612)Gerl és Pischlberger uraknak ajánlotta, akik egyben az ősbemutató szólistái is voltak. (Ezt az áriát 1920-ban L. Goedecke átdolgozta szopránra és nagybőgőre A-dúrban, egy kvinttel feljebb.) Pischlberger Bécsben több önálló koncertet adott. Így emlékezetesek és nagy sikerűek voltak 1798. december 22-iki és 23-iki fellépései.Hangszeres tudásáról fogalmat alkothatunk abból, hogy a többek közt műsorán szerepelt Hoffmeister két versenyműve is. Különösen üveghangtechnikája volt mintaszerű.Bécsben 1810 körül elhagyottan, nagy szegénységben halt meg a nagybőgő történetének ez a jelentős alakja.


 

Janous, Vojtech
(1808-1862) cseh nagybőgős, Housé tanítványa volt, majd Bécsben zenekari tag és pedagógus lett.


 
Manoly, E. Ludwig
Szabadkán született 1855-ben. A bécsi konzervatóriumban végzett Simandlnál 1876-ban. Ezután kivándorolt Amerikába, és 1892-től a National Conservatory of Music első nagybőgőtanára lett. Pedagógusként eredményes tevékenységet folytatott, és számos kitűnő nagybőgőst nevelt. Több neves zenekarban is dolgozott vezető nagybőgősként, és szólistaként is szerepelt. Önálló koncertjeivel bejárta Amerikát. A nagybőgő számára néhány kisebb szerzeményt hagyott örökül.


 

Kunze, Max
(1874-?) német nagybőgős, Hamburgban Warnecke tanítványa volt. 1892-ben kivándorolt Amerikába, ahol előbb Chicagóban,majd Bostonban lett zenekari szólóbőgős. 1899-től az utóbbi városban a konzervatórium tanáraként is működött.