Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. augusztus 22., kedd, Menyhért és Mirjam napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Országok szerint (A-Z)
Szerző szűrő     Elemek száma 
# Cikk cím Szerző
Winterbottom, Charles Henry Anglia
Woodrown, Anthony Anglia
McTier, Duncan Anglia
Gray, John Ausztrália
Mowson, John Ausztrália
Dereul, Lucien Belgium
Doore, Camille Belgium
Hiquet, Nestor Belgium
Massard, Victor Belgium
Peters, L. Belgium
Vander, Borght Christian Belgium
Balejev, Georgo Bulgária
Belceva, Christiana Bulgária
Georgiev, G. Bulgária
Glucseva, Nevena Bulgária
Grigorova, Szandra Bulgária
Kalomenszkij, Petjo Bulgária
Kukanov, L. Bulgária
Nikolov, Genadi Bulgária
Nikolov, Nikola Bulgária
 
2 / 39 oldal
Wolschke, Albert
(1853-?) Lipcsében Storch-tanítvány volt. Tizenkilenc éves korában már a Gewandhaus Zenekarának tagja lett, és gyakran lépett fel szólistaként is.


 
Kretschmar, Alfred
Lipcsei nagybőgős; 1929-ben a Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja volt.


 

Barberi, Francesco de
(1827-1885) Palermoban volt tanár. Ennek legkitűnőbb tanítványa és utóda: BARBERI Carmelo de


 

Kelly, Alva
M. Kunze tanítványa; Bostonban az Operaház zenekarának tagja, 1899-től pedig az ottani konzervatórium tanára volt.


 
Rossi, Luigi
(1810 körül -1858 körül) szintén Andreolinál végzett 1830-ban és ugyancsak Milánóban volt tanár. Luigi Anglois-val együtt 1840-ben iskolát adtak közre a háromhúros nagybőgő részére, és ehhez még 30 etűdöt is mellékeltek. Világhírű tanítványa volt Giovanni Bottesini.


 

Zsdanov, Vaszilij Alekszandrovics
1845. augusztus 2-ikán született. Minthogy apja kántor volt, zenei tanulmányait egyházi iskolában kezdte meg. 1856-ban, tizennégy éves korában tűnt ki először jó hangjával és zenei tehetségével. Ekkor került Szentpétervárra, ahol az udvari énekkarba vették fel. Itt hamarosan Ferrero nagybőgő-osztályába került, és már alig tizenhat évesen az udvari színház zenekarának tagja lett. Mesterének, Ferrerónak halála után 1877-ben meghívták a konzervatórium megüresedett tanári állásába, s ezt azonnal el is foglalta. Amikor ezt a munkát megkezdte, Oroszországban alig akadt még irodalom a nagybőgő számára. Zsdanov nagyon sokat tett azért, hogy ezt a hiányt csökkentse. Mindenekelőtt iskolát írt, de eredeti műveket is komponált, átiratokat is készített a nagybőgő számára, továbbá nyugat-európai szerzők műveinek kiadását szorgalmazta. Legjelentősebb munkája mégis iskolája maradt, amely az első ilyen kiadvány volt Oroszországban. Ebben következetesen az olasz fekvés-ujjazatot (1-3-4) alkalmazta, ahogyan azt mesterétől tanulta. Eredeti szerzeményei közül Tarantella-ja mind pedagógiai, mind művészi szempontból igen jelentős. Tanári működése mellett 1881-től az udvari zenekarban szólamvezető is volt. Ezt az állást versenypályázat alapján kapta meg. A meghallgatáson több neves külföldi nagybőgős is játszott, de az előadott két versenymű alapján Zsdanov bizonyult a legjobbnak.Jobb keze 1897-ben megbetegedett, minthogy azonban nyugdíjat nem kaphatott, tovább kellett tanítania. Ezt a kötelezettségét 1908-ig tudta teljesíteni. 1910. június 30-ikán halt meg.