Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. november 20., hétfő, Jolán napja van.     Kapcsolat  Támogatás

Waud, H.J.

(1850-?) Londonban 1880 és 1910 között volt pedagógus; iskolát is szerkesztett.

 
Petri, Johann Samuel
(1738-1808) kántor, gordonkás és zeneszerző 1782-ben kiadott általános zeneiskolájában, az Anleitungen zur practischen Musik-ban már részletesen foglalkozik a nagybőgővel is. Értékes áttekintést nyújt a vonófogások történelmi fejlődéséről, és részletes tanácsokat ad a vonóvezetésre, a felső vonófogás kezelésére, valamint a fekvésváltásokra nézve. Többféle hangolást ismer: E-A-D-G és F-A-D-G. Ujjrendje olaszos 1, 3, 4. Már foglalkozik a tenorkulcs használatának szükségességével is.


 
Zinovics, Vlagyimir Kuprianovics
1912. február l-jén született. Fiatal éveiben autodidaktaként hegedülni tanult. 1931-ben került Moszkvába, ahol Miluskinnál kezdett bőgőzni. Ennek halála után egy ideig Gertovicsnál, később Kozolupovnál folytatta, majd fejezte be tanulmányait 1941-ben. Tanára kitűnő, virtuóz nagybőgősként minősítette. 1953-tól a legjobb moszkvai zenekarokban játszott, majd később gyakran szerepelt szólistaként is.Pedagógiai munkásságát 1943-ban kezdte meg Kozolupov asszisztenseként, de 1945-től már önállóan tanított. Kitűnő eredményei alapján 1949-ben docenssé nevezték ki. Tanári munkáját 1960-ban fejezte be. Több kitűnő nagybőgőst nevelt fel, köztük szerepel A. Leonov, V Seszta-kov, V. Kurnyin és V. Jeremina. Miluskin iskolájának újabb kiadásait ő dolgozta át 1961-1962-ben. Zinovics 1975-ben halt meg.


 

Brahms, Johann Jakob
(1806-1872), a nagy zeneszerző apja a előbb Hamburgban kocsmai bőgős volt, majd színházi zenésszé küzdötte fel magát. Nevét egy mondása örökítette meg: "Puszta szerencse kérdése, hogy valaki nagybőgőjén egy tiszta hangot ki tudjon harcolni!" Ez a megjegyzés némi képet ad a bőgőzés átlagszínvonaláról a XIX. század elején. Éppen ideje volt, hogy Európa-szerte meginduljon a nagybőgősök szakszerű képzése.


 

Thomasz, Stefan
(1944-) Temesváron született. Zenei tanulmányait zongorán kezdte, majd ezzel párhuzamosan nagybőgőt is tanult, amely később fő hangszerévé vált. Nagybőgős tanulmányait a bukaresti zeneakadémián Prunnernél kezdte el 1963-ban, és 1968-ban Chepteánál fejezte be. Már elsőéves főiskolás korától kezdve rendszeresen koncerte?zett zongora-, illetve zenekari kísérettel. Közben zongoratanulmányait sem hanyagolta el, és gyakran kísérte kollégáit ezen a hangszeren. Még főiskolai éveihez kapcsolódik egy kiemelkedő teljesítménye, Dvorák Gordonkaversenyének nagybőgőn való előadása.Már negyedéves főiskolás korában felvették az Állami Gheorghe Enescu Zenekarba, ahol 1982 óta szólamvezető. E zenekar tagjaként járt Spanyolországban, Portugáliában, Svájcban, Jugoszláviában, Bulgáriában, az NSZK-ban, Ausztriában és Észak-Koreában.Első nyilvános fellépése 1964-ben Bukarestben az országos zenei fesztiválon volt. Első egész estét betöltő koncertjeit 1974-ben adta Bukarestben és Bacauban. Ez utóbbi helyen Dvorak említett Gordonkaversenyét is játszotta zenekari kísérettel. Ezek a nagy sikerű koncertek megnyitották számára a rendszeres hangversenyezés lehetőségeit. Azóta is gyakran koncertezik a fővárosban, ahol a Gheorghe Enescu, valamint a Rádió és Televízió zenekarai kíséretével lép fel. Románia szinte valamennyi nagyvárosában szerepelt már az ottani zenekarok közreműködésével.Első nyugat-európai fellépésére 1983 decemberében került sor Bécsben, ahol a Musikverein Brahms-termében I. Dumitrescu Movemur et sumus, valamint E. Wendel Midual című műveit játszotta zongorakísérettel. Thomas műsorán klasszikus szerzők mellett rendszeresen helyet kapnak a kortárs román zeneszerzők művei is. Munkássága inspirálóan hatott komponista kortársaira. I. Dumitrescu Chihot című művét Thomasnak ajánlotta, és az ősbemutatót is ő játszotta. Rendszeresen szerepel különböző kamarazenei együttesek előadásain, leggyakrabban a Bácsi Lajos által vezetett Musica Redivivában, ahol olykor basszusgambán is játszik. Eddig három hanglemeze készült, egy klasszikus művekből, kettő pedig kortárs kompozíciókból. 1981-ben egy hazai művészeti versenyen első díjat nyert.1971 és 1974 között pedagógiai tevékenységet is folytatott, de mind inkább sűrűsödő koncert-kötelezettségei ennek abbahagyására kényszerítették.A kritikák egyhangúlag nagy elismeréssel szólnak róla és különböző dicsérő címekkel, ?a nagybőgő mágusa", ?csodálatos művész" stb. tisztelik meg. Leghivatottabb kritikusa, volt tanára, Prunner egy ízben így nyilatkozott róla: ?A fiatal Thomas a nagybőgő-repertoár kibővítésének új l?hetőségeit nyitotta meg különleges játéktechnikák bevezetésének és kiterjesztésének a segítségével."Mint a legtöbb jelentős nagybőgős, számos átiratot készített hangszere számára. Ő is komponált egy kadenciát Dittersdorf E-dúr koncertjéhez, és rendszerint ezzel játssza a művet. Előadását hanglemezfelvétel is megörökítette.Francia vonófogással játszik, ami a következők miatt természetes is: Thomas pályájának különlegessége, hogy ő a nagybőgővel párhuzamosan a gordonkával is foglalkozott, sőt, miután 1968-ban befejezte nagybőgős tanulmányait, a következő két évben kizárólag gordonkatudásának elmélyítésén fáradozott S. Antropov és G. Jarosevici főiskolai tanárok vezetésével. Az ekkor szerzett tapasztalatok természetesen nagybőgőjátékára is hatással voltak. Kialakított egy sajátos balkéz-technikát, melyet aztán rendszeresen alkalmazott kiegészítő fogásként. Ez a technika nagyban segítette a már említett gordonkaverseny előadásában.


 
Turetzky, Bertram
Kulcsfigurája a bőgő újjászületésének, ahogyan tradicionálisan zenekari hangszerből szóló szerepre emelkedett. Több, mint háromszáz művet komponáltak számára, amiket el is játszott, egy részüket fel is vette. A világ zenei központjaiban koncertek tuacatjait adta. A Kalifornia Egyetemen, San Diegoban tanít. A The Contemporary Contrabass című könyv szerzője.


 

Kluce, Zivko
Szerb nagybőgős,A Mosztari Szimfonikus Zenekar szólóbőgőse.