Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. október 18., szerda, Lukács napja van.     Kapcsolat  Támogatás

Feeney, John

1981-ben részt vett Markneukirchenben a nemzetközi versenyen.

 
Sommer, Max
Nagybőgős Obervellmarban; 1929-ben a Kontrabassisten Bund alapító tagja volt. Versenyművet komponált a nagybőgő számára.


 
Gregora, Frantisek
(Franz) 1819-ben született Netolicichben (Morvaország). Az első zenei útbaigazításokat a helybeli kántortól kapta, akitől hegedűt és zongorát tanult. Tizenhatéves korától Ceské Budejovicében folytatta tanulmányait, melyeket összhangzattannal és ellenponttannal egészített ki. 1843-ban felvették a bécsi konzervatóriumba, ott A. Sláma tanítványa lett, akitől nagybőgőt és harsonát tanult. 1847-ben végzett, és Beethoven-ezüstéremmel tüntették ki. Életének legnagyobb részét Pisekben töltötte, ahol a dóm orgonistája és karmestere volt, továbbá zenetanár és szerző. Azarhin szerint virtuóz nagybőgősnek számított. 1887-ben halt meg.Széles körű zeneszerzői tevékenységének legnagyobb része az egyházi zene területére esett, de írt színházi zenét, kamarazenét és kórusműveket is. Kitűnő nagybőgősként e hangszer irodalmát is gyarapította. Hét etüdje SimandI normál bőgőre való átdolgozásában ma is közkézen forog. Nagybőgőre írt műveit ugyanis eredetileg mind A-D-G-C hangolású bőgőre írta, minthogy feltehetőleg Housé példája nyomán ő is ezt tarthatta legalkalmasabbnak a nagybőgő virtuóz megszólaltatására. E művek nagy részét SimandI normál hangolású nagybőgőre dolgozta át, és manapság ebben a formában használatosak. Gregora néhány zeneelméleti munkát és tankönyvet is írt.


 

Wallner, Kurt
svájci nagybőgős, Schubert Pisztrángötöse egyik felvételének közreműködője. Több darabot írt nagybőgőre.


 

Cartado, Felix
Nagybőgős és zeneszerző volt a XIX. század második felében.


 
Guilhermo Cossoul
Feltöltés alatt...


 

Monteclair, Michel Pignolet de
(1667-1737) volt - az olasz származású Giuseppe Fedelivel együtt - az első, aki nagybőgőn játszott a párizsi Operában. Anderlot-ban született, és az ottani gyermekkórusban indult zenei pályafutása, majd 1687-ben költözött Párizsba, ahol 1700 előtt kapott állást az Opera zenekarában. Mindenesetre a zenetörténet bizonyosan mint a párizsi Operaház legelső nagybőgősét tartja nyilván. Zenetörténeti jelentőségét ezenkívül az adja, hogy szerzője a Méthode facile pour apprendre á jouer du violon című hegedűiskolának, melyet 1712-ben adott ki. Egy másik zeneelméleti munkát is megjelente?tett 1736-ban. Rameau mellett a kor egyik legjelentősebb teoretikusának számított. Érdekes, hogy harminc évig dolgozott ugyan nagybőgősként, de ezzel a hangszerrel kapcsolatban nem alkotott semmit sem. Írt több operát (például: Jephté 1732), kantátákat, fuvolakoncerteket, szviteket, egy Requiemet (1736) és más műveket.