Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. július 23., vasárnap, Lenke napja van.     Kapcsolat  Támogatás

Elgar, Raymond

Nagybőgős és teoretikus; tanulmányokat írt a nagybőgő pedagógiájáról, valamint átiratokat is készített.

 
Bucarella, Lucio
Az I Musici di Roma kamarazenekar tagja. Capuzzi D-dúr versenyművét átdolgozta, és zenekari kísérettel játszotta is együttesével. Egy szólólemeze is megjelent.


 
Gabriel, Ferdinand
(1914-) Pozsonyban Babusek tanítványa volt 1939-től 1941-ig. Ugyanettől az évtől 1944-ig a Pozsonyi Állami Zenekar tagja volt, majd 1947-től a főiskola tanára lett. 1949-től a Szlovák Filharmónia zenekarának is tagja. Kitűnő tanítványa Palo Profant.


 

Skorpik, Wenzel
Nagyszebeni nagybőgős; 1929-ben a Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja volt.


 

Hudec, Jiri
(1953-) a brnói konzervatóriumban végzett Ventrubánál 1973-ban. Ugyanott a Zeneakadémián az 1973 és 1977 közötti években J. Bortlicek tanítványaként tanult. 1975-ben Markneukirchenben negyedik, 1977-ben második helyezést ért el. 1978-ban Man szigetén az első helyezést kapta meg. Jelenleg az egyik legjelentősebb nagybőgős Csehországban, a Cseh Filharmonikus Zenekar tagja. Számos rádiófelvételen működött közre Bottesini, Hertl, Hindemith és mások műveivel. Sok szólófellépése volt zongora-, illetve zenekari kísérettel.


 
Logerot, Gaston
Feltöltés alatt...


 

Dall?Okka, Domeniko Francevics
A cári Oroszországban az első kimagasló nagybőgős, akinek a neve a zenetörténet lapjaira kívánkozik Antonio Domenico vagy - ahogy őt Oroszországban nevezték - Domenico Francevics DallOkka.Az olaszországi Centóban, Bologna közelében született szegény muzsikuscsalád gyermekeként 1763. június l-jén. Életútja részletesebben csak az 1790-1796-os évektől ismeretes, amikor egy Filippo nevű énekes-zongorista barátjával évente koncerteket adott Moszkvában. 1796-ban Szentpétervárra szerződött a színházi zenekarhoz, de továbbra is adott önálló koncerteket. 1797-ben Danzigban, majd ezután még sok német városban koncertezett. 1798-ban visszatért Szentpétervárra, ahol ismét a színházhoz szerződött szólóbőgősként. E minőségében évi 1200 rubel fizetést kapott, ami 1821-ig 3000 rubelre emelkedett. Közben 1815-ben felvette az orosz állampolgárságot és élete végéig Oroszországban maradt.DallOkka igen jelentős szerepet játszott a nagybőgő oroszországi történetében. Ő volt az első, aki itt is meghonosította a hangszer koncertszerű alkalmazását, bebizonyítva, hogy a nagybőgőt is lehet szólisztikus minőségben szerepeltetni. A szentpétervári udvari estélyeken is emlékezetes sikereket aratott, de ugyanígy történt Moszkvában és Rigában is. 1818-tól több koncertturnét tett Oroszországban, melyeken leánya, Teresia kísérte, aki kitűnő zongorista volt. Sikeres koncertjei voltak külföldön is. Így járt Németországban, Franciaországban és Belgiumban. 1821-ben fellépett Bécsben is, de az akkor ott csillogó Hindle mellett teljesítményét nem becsülték kellőképpen. 1822-ben Párizsban adott hangversenyeket.Műsorának gazdagítására orosz népi témák alapján műveket alkotott és átiratokat készített. Az ő kérésére írta Vicent Orosz cári variációk nagybőgőre című szerzeményét, melyet azután DallOkka koncertjein elő is adott. Több pompás hangszere is volt, de ezek közül is kiemelkedett egy A. Guarneritől származó nagybőgő, amely minden valószínűség szerint az a hangszer volt, amelyen manapság Azarhin koncertezik. Koncertjeit a feljegyzések szerint háromhúros hangszeren teljesítette. E leírás azonban ellentmond az iménti feltevésnek.DalIOkka 1833. június 8-ikán halt meg Szentpétervárott, és a Szmolenszki temetőben hantolták el. Felesége, két leánya és fia gyászolták.