Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. október 21., szombat, Orsolya napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Perne, Francois Louis

Perne, Francois Louis

(1772-1832) nagybőgősként szerepelt a párizsi Opera zenekarában 1799-től 1816-ig. 181 1-től a párizsi konzervatóriumban összhangzattantanár, majd 1816-tól ugyanott főinspektor volt. 1822-ben visszavonult, és ezután adta ki értékes zenei tanulmányait. Eitner szerint Franciaország egyik leglelkiismeretesebb zenetörténésze volt.

 
Kerner, Albin
Nagybőgős Oberhausenben; 1929-ben a Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja volt.


 
Puranen, Ismo Antero
Finn nagybőgős; 1983-ban részt vett Markneukirchenben a nemzetközi versenyen.


 

Volanek, Rudolf
(1860-1919) a bécsi konzervatóriumban végzett Simandlnál. 1890-től a varsói Operaházban vezető nagybőgős volt, majd a konzervatórium tanára lett.


 

Stamitz, Johann Wenzel
(1717-1757) a mannheimi iskola jelenős alakja volt, aki a nagybőgőt is virtuóz szólóhangszerként művelte. Az akkori igényeknek megfelelően több hangszeren, így hegedűn, viola damorén, gordonkán és nagybőgőn is játszott. 1742. június 29-ikén Frankfurtban adott hangversenyén is e hangszereken produkálta magát. Egykorú feljegyzések szerint főleg saját szerzeményeit, többek között "koncertjeit" játszotta. Ellentmondani látszik ennek az adatnak az a tény, hogy Stamitznak sem gordonka-, sem nagybőgőversenye nem ismeretes. A vonót felső fogással kezelte, és ez logikusnak is látszik, minthogy az általa játszott többi vonós hangszeren kizárólag ezt a fogásnemet használhatta.


 
Weidig, Max
(1879-?) Hugo Keyl tanítványaként végzett 1899-ben, majd Drezdában az Operaház zenekarának szólóbőgőse volt.


 

Bech, Vaclav (Wenzel)
Oroszországban Vjacseszlav Francevics -1877. október 23-ikán született Morvaországban. 1909 és 1914 között működött Szentpétervárott, majd az I. világháború kitörésekor visszatért hazájába. Tanítványai közül kiemelkedett Sz. N. Bujanovszkij, P. A. Vejnblat, M. V. Kravcsenko (1882-1966), M. L. Krasznopolszkij és F. Sevickij. Utóda a tanári székben 1914-től Krasznopolszkij, majd 1918-tól Bujanovszkij volt.