Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. szeptember 26., kedd, Jusztina napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Bernier, Francois

Bernier, Francois

A XIX. században Párizsban nagybőgős és pedagógus volt; iskolát is írt.

 
Dobrohotov, B.V.
A Moszkvában 1974-ben megjelent Kontrabasz című könyv egyik társszerzője.


 
Pelczar, Tadeusz
(1921-) a varsói konzervatóriumban végzett Ziemskinél, majd 1945-től 1950-ig Poznanban Ciechanski professzor asszisztense volt. 1950-től Varsóban a Nemzeti Filharmóniai Társaságszólóbőgőse, majd 1959-től a konzervatórium tanára lett. Iskolát szerkesztett és számos átiratot készített. Többek között ő is átírta J. S. Bach gordonkaszvitjeit nagybőgőre. Elméleti munkája a Kontrabass od A do Z (A nagybőgőről A-tól Z-ig) című könyve, amelyben főleg módszertani és művészeti kérdésekkel foglalkozik. 1969-ben Genfben, 1977-ben Markneukirchenben volt zsűritag.


 

Weber, W.
(1830-1894) Weimar, kitűnő tanítványa Hans Bratfisch volt.


 

Capon, Charles
A Conservatoire tanára volt Párizsban. Sok átiratot készített.


 
Reuling, W.
(1888-1952) az amszterdami Concertgebouw zenekar szólóbőgőse volt. Egy kisméretű Cuypers-nagybőgőn játszott.


 

Planyavsky, Alfred
(1924-) zenei pályafutását tizenegy éves korában a Wiener Sangerknaben kórusában kezdte el, melynek öt évig (1933-1938) volt tagja. Az 1941 és 1946 közötti években katonai szolgálatot teljesített, illetve hadifogságban volt. Főiskolai tanulmányait a Bécsi Zeneakadémián csak 1946-ban kezdte el és 1952-ben fejezte be. Itt éneket és nagybőgőt tanult. A hangszeren J. Krump volt a tanára, akinél kitüntetéssel végzett. Az 1950 és 1953 közötti években a Wiener Kammerorchester szólistája volt, majd 1954-től a Bécsi Szimfonikusok, illetve 1955-től a bécsi Operaház zenekarának is tagja lett. 1967-től a Bécsi Filharmonikusok zenekarában is játszott. Az 1958 és 1968 közötti években pedagógiai tevékenységet is folytatott, amikor is nagybőgőt tanított magántanárként. Ugyanebben az időben a Wiener Sangerknaben korrepetitora is volt.1952 óta számos cikket, tanulmányt, értekezést közölt mind osztrák, mind külföldi szaklapokban. 1970-ben adta közre Geschichte des Kontrabasses című főművét, mely több mint ötszáz oldalon a nagybőgő történetével foglalkozó eddig ismert legjelentősebb kötet. A monográfia második, bővített kiadása 1984-ben jelent meg. Planyavsky 1974-ben Bécsben megalapította a Wiener Kontrabassarchivot.