Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. május 27., szombat, Hella napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Gadzinski, Wiktor

Gadzinski, Wiktor

Katowiceben volt pedagógus. Egy ideig az intézet rektora is volt. Számos átiratot készített, és egy gyűjteményt is összeállított.

 
Unger, Karl
Wrany tanítványa Bécsben, majd az Operaház zenekaránaktagja volt a XIX. század második felében


 
Kukla, Karl
a prágai konzervatóriumban végzett 1876-ban V. Sládeknél. Karmester volt Zenggben, és néhány kompozíciót hagyott hátra nagybőgőre.


 

Krump, Johann
(1889-1974) egyike volt SimandI legkésőbbi tanítványainak. A Wiener Symphoniker, valamint az Operaház zenekarának volt hosszú időn keresztül szólistája. A Wiener Oktett tagja és az Akadémia tanára is volt. R. Malariccsal együtt iskolát adott ki.


 

Howell, James
(1811-1879) Anfossi legkitűnőbb tanítványa volt. 1824-től Londonban tanult éneket, zongorát, klarinétot, végül nagybőgőt, mely fő hangszerévé vált. 1846-tól, Dragonetti halála után annak utóda lett a tanításban


 
Schwarz, Werner
Berlinben a Deutsche Staatsoper zenekarának tagja.


 

Madenski, Eduard
(1877-1923) Bécsben született és ott is halt meg. Jó zenei előképzés után tizennégy évesen kezdte meg zenei tanulmányait a bécsi konzervatóriumban hegedűn, de 1892-től már nagybőgőt tanult Simandlnál. Kitüntetéssel végzett 1898-ban.A következő évben próbajáték alapján huszonkét jelentkező közül őt vették fel a bécsi Operaház zenekarába, ahol 1909-től vezető nagybőgős lett. Szólistaként bemutatkozó hangversenye 1903-ban a Musikverein-saalban mintegy kétezer főnyi közönség előtt hatalmas sikerrel zajlott le. Koncertjeinek külön érdekessége volt, hogy nagynevű elődeivel szemben, akik kisalakú és magasabbra hangolt nagybőgőkön szólóztak, ő ere-deti nagyságú és legtöbbnyire normál hangolású hangszeren teljesítette koncertjeit. Ez a gyakorlat lassanként követőkre talált, de mindmáig nem vált általánossá. Pedig ez a hangolás felel meg a nagybőgő igazi hangjának, mert a felhangolt nagybőgő hangja már nagyon megközelíti a gordonka hangszínét és könnyen össze is téveszthető azzal. Ennek ellenére a szólisták többsége ez utóbbit részesíti előnyben, annál is inkább, minthogy a létező nagybőgő-kompozíciók nagyobb része eleve ilyen hangolásra készült.Madenskire fölényes technika, könnyed játék, melegen csengő hang és a hegedűsökével vetélkedő előadási mód volt jellemző. Hüvelykfek-vésben a 4. ujjat is használta. Furtwaengler így nyilatkozott Madenski játékáról: "nem csak ujjainak és vonójának művészete csodálatos, de képes a rideg nagybőgőn énekelni és a gordonkák sallangmentes hangszépségével szemben nem hogy alulmaradna, de tömörségben és erőben felül is múlja azokat."Madenski etűdöket és előadási darabokat írt. Rövidke zenetörténeti munkája a Grundriss der Geschichte des Solospiels auf dem Kontrabass. Legkitűnőbb tanítványa J. Prunner volt, aki később tanár és szólista lett Bukarestben.