Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. október 18., szerda, Lukács napja van.     Kapcsolat  Támogatás

Aksamit, Paul

Titogradban(?) a filharmonikus Zenekar tagja.

 
Eisold, J.G.
(1780-1841) pirnai származású nagybőgős előbb Drezdában, majd 1813-tól Berlinben telepedett le. Itt 1814. január 19-ikén adott hangversenyt, aminek nyomán a királyi udvari zenekarban alkalmazták. A feljegyzések szerint hatalmas termete, rendkívül szép és nagy hangja felülmúlhatatlanul pompázott az együttesben, ahol haláláig dolgozott.


 
Grillo, Fernando
Róma, olasz nagybőgőművész, aki rendszeresen koncertezik mind Olaszországban,mind külföldön. Elsősorban modern művek előadójaként ismert. Néhány szerzeménnyel is gyarapította a nagybőgő irodalmát, játékát már több hanglemezen megörökítették. Saját megrendelésére építtetett, gitár alakú nagybőgőn játszik, és ezt a legkülönbözőbb hangolásokban használja. Gyakran mellőzi a kvarthangolást. Olykor némely művet gordonkavonóval szólaltat meg, s egyébként is francia vonófogást használ. Művészete nemcsak hangzásában élményt adó, hanem látványos is. Alaposan ismeri hangszerének hanghatásait és azokat ki is aknázza, ahogyan azt a sajtóban megállapították róla. 1983-ban Markneukirchenben a nemzetközi zsűri tagja volt..


 

Elias, Kurt
Nagybőgős volt Freiburgban, és 1929-ben a Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja lett.


 

Grillo, Fernando
Róma, olasz nagybőgőművész, aki rendszeresen koncertezik mind Olaszországban,mind külföldön. Elsősorban modern művek előadójaként ismert. Néhány szerzeménnyel is gyarapította a nagybőgő irodalmát, játékát már több hanglemezen megörökítették. Saját megrendelésére építtetett, gitár alakú nagybőgőn játszik, és ezt a legkülönbözőbb hangolásokban használja. Gyakran mellőzi a kvarthangolást. Olykor némely művet gordonkavonóval szólaltat meg, s egyébként is francia vonófogást használ. Művészete nemcsak hangzásában élményt adó, hanem látványos is. Alaposan ismeri hangszerének hanghatásait és azokat ki is aknázza, ahogyan azt a sajtóban megállapították róla. 1983-ban Markneukirchenben a nemzetközi zsűri tagja volt..


 
Bech, Václav
(Wenzel) (1877-1936) cseh nagybőgős és pedagógus volt. A prágai konzervatóriumban végzett V. Sládeknél, miután 1891 és 1897 között a tanítványa volt. Ezután Grazban lett színházi muzsikus, majd 1902-től Prágában a Cseh Filharmonikusok szólóbőgőseként működött. Virtuóz nagybőgős volt, és így szólistaként is gyakran fellépett. Jan Kubelik hegedűművésszel közös hangverseny körutat tett Angliában, de koncertezett Oroszországban, Lengyelországban és Finnországban is. 1902 októberétől a Varsói Filharmonikus Zenekar szólóbőgőse lett, de közben gyakran részt vett a Bayreuthi Ünnepi Játékokon is. 1908-tól a szentpétervári színház Zsdanov távozásával megüresedett első nagybőgősi állását kapta meg. A szentpétervári konzervatóriumban 1909-től lett Zsdanov utóda. 1914-ben, az első világháború kitörésekor minden ottani tevékenységet félbeszakítva visszatért hazájába. Itt 1919-től 1936-ig a brnói konzervatórium tanára lett. Kiemelkedő tanítványa volt J. Ventruba. 1909-ben Technikai gyakorlatok és 1924-ben Technikai és praktikus iskola címen két-két pedagógiai művet jelentetett meg.


 

Ghirelli, Luigi
korának egyik jeles pedagógusa volt, aki jó néhány művet írt nagybőgőre. 1846-tól működött Bolognaban.