Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2018. január 18., csütörtök, Piroska napja van.     Kapcsolat  Támogatás

Illek, Karel

(1936-) Brnóban végzett 1959-ben J. Ventrubánál, majd tovább folytatta tanulmányait, és 1963-ban végzett Pozsonyban F. Gabrielnél. Közben már 1962-től a Szlovák Filharmónia tagja lett. 1974-ben megörökölte mestere katedráját.

 
Pekarek, Mathias
(1845-1904) a prágai konzervatóriumban végzett kitüntetéssel 1870-ben Hrabé tanítványaként. Kezdetben a salzburgi Mozarteumban, később a kijevi konzervatóriumban, majd a moszkvai Operaházban dolgozott. 1876-ban kezdett Würzburgban tanítani.


 
Homenko, Vlagyimir Vlagyimirovics
1915-ben született Belorussziában. Önképzés útján eleinte cimbalmozni, majd zeneelméletet és zeneszerzést tanult. A nagybőgőt I. G. Szolodcsenkónál kezdte tanulni. 1936-tól 1938-ig a moszkvai konzervatóriumban Miluskin tanítványa volt. Ezt követően néhány hónapig Gertovicsnál tanult, majd Kozolupovnál végzett.1938-tól a Nagyszínház tagja, majd 1942-től a moszkvai Rádiózenekar szólóbőgőse lett. Ugyanettől az évtől lett a moszkvai Filharmóniai Konzervatórium tanára, majd 1964-től professzora. Legjelesebb tanítványai 1. Prohorov, L. Andrejev, L. Rakov, I. Jefremov, K. Nazarova voltak.Skála- és arpeggio-gyakorlatokat írt, továbbá számos átiratot is készített. Ezek öt kötetben jelentek meg. Alapfokú iskolát is szerkesztett. A nagybőgő története és metodikája című kötet (Moszkva 1974) egyik szerzője, azon belül A nagybőgőtanítás módszertanának alapjai című rész írója volt. Széles skálájú lektoráló munkásságot folytatott. A Szovjetunióban a nagybőgő számára megjelenő művek nagy része az ő kezein ment keresztül.


 

Lopez, José Venenacia
(1800-1852) spanyol nagybőgős és pedagógus volt. Madridban tanított.


 

Albert, Johann Josef
(1832-1915) a prágai konzervatóriumban végzett 1852-ben Hrabénál. Virtuóz nagybőgős, karmester és zeneszerző volt. Karmesteri minőségben Stuttgartban, Párizsban és Londonban működött. Versenyművet írt a nagybőgőre, ami olykor még ma is elhangzik. Öt operát és hét szimfóniát is komponált, melyek figyelemre méltó helyet biztosítanak számára a zenetörténetben.


 
Madenski, Eduard
(1877-1923) Bécsben született és ott is halt meg. Jó zenei előképzés után tizennégy évesen kezdte meg zenei tanulmányait a bécsi konzervatóriumban hegedűn, de 1892-től már nagybőgőt tanult Simandlnál. Kitüntetéssel végzett 1898-ban.A következő évben próbajáték alapján huszonkét jelentkező közül őt vették fel a bécsi Operaház zenekarába, ahol 1909-től vezető nagybőgős lett. Szólistaként bemutatkozó hangversenye 1903-ban a Musikverein-saalban mintegy kétezer főnyi közönség előtt hatalmas sikerrel zajlott le. Koncertjeinek külön érdekessége volt, hogy nagynevű elődeivel szemben, akik kisalakú és magasabbra hangolt nagybőgőkön szólóztak, ő ere-deti nagyságú és legtöbbnyire normál hangolású hangszeren teljesítette koncertjeit. Ez a gyakorlat lassanként követőkre talált, de mindmáig nem vált általánossá. Pedig ez a hangolás felel meg a nagybőgő igazi hangjának, mert a felhangolt nagybőgő hangja már nagyon megközelíti a gordonka hangszínét és könnyen össze is téveszthető azzal. Ennek ellenére a szólisták többsége ez utóbbit részesíti előnyben, annál is inkább, minthogy a létező nagybőgő-kompozíciók nagyobb része eleve ilyen hangolásra készült.Madenskire fölényes technika, könnyed játék, melegen csengő hang és a hegedűsökével vetélkedő előadási mód volt jellemző. Hüvelykfek-vésben a 4. ujjat is használta. Furtwaengler így nyilatkozott Madenski játékáról: "nem csak ujjainak és vonójának művészete csodálatos, de képes a rideg nagybőgőn énekelni és a gordonkák sallangmentes hangszépségével szemben nem hogy alulmaradna, de tömörségben és erőben felül is múlja azokat."Madenski etűdöket és előadási darabokat írt. Rövidke zenetörténeti munkája a Grundriss der Geschichte des Solospiels auf dem Kontrabass. Legkitűnőbb tanítványa J. Prunner volt, aki később tanár és szólista lett Bukarestben.


 

Labro, Charles Nicolas
(1810-1882) a párizsi konzervatórium egyik legjelentősebb tanárszemélyisége volt. Az ő idejében tértek át véglegesen a kvarthangolásra. 1860-ban adta ki iskoláját erre a hangszerre, melynek függelékeként harminc etűdöt is írt. Ezt az iskolát André Amellér 1912-ben átdolgozta, kiegészítette az öthúros nagybőgőről szóló résszel, és újabb etűdökkel látta el. Labro már kizárólag a francia vonófogást tanította, akárcsak utódai. Tíz concertinót, koncerttételeket és más előadá?si darabokat komponált a nagybőgő számára. Számos kitűnő tanítványa közül is kiemelkedett L. Dereul és J. Viseur.