Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. október 22., vasárnap, Előd napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Zelenka, Jan Dismas

Zelenka, Jan Dismas

(1679-1745) zeneszerző és nagybőgős volt. A róla szóló első adatok egy prágai jezsuita kollégiumból származnak, ahol kispapként zenét is tanult. 1700-tól Drezdában az udvari zenekarban volt nagybőgős. 1716-ban "királyi kegyből" tanulmányi célból Bécsbe utazott, ahol J. J. Fuxnál tanult zeneszerzést. Ezt követően Olaszországba ment és Velencében Lottinál tanult. Ezután 1719-ben visszatért Drezdába, ahol élete hátralevő részében udvari karmesterként és zeneszerzőként működött. 23 misét, 2 Te Deumot, 3 oratóriumot és számos kisebb egyházi és világi művet írt.Tehetséges zeneszerzőnek számított, akit Bach is nagyra becsült. Ennek ellenére Handel és Bach kortársaként azokkal nem versenyezhetett,és hírneve mellettük elhomályosult. A nagybőgő szempontjából történelmi jelentősége, hogy utat mutatott a nagybőgő zenekari alkalmazási lehetőségeire. Így 5 Capriccios című művében már nagybőgőt is alkalmazott.

 
Verrimst, Victor Frederic
(1840-1893) A párizsi konzervatórium egyik jelentős alakja volt. Pedagógusként, zeneszerzőként és virtuóz nagybőgősként egyaránt számon tartották. Iskoláját 1875-ben adta ki a négyhúros nagybőgőre, és huszonöt etűdöt is fűzött hozzá. Ez utóbbit hazánkban is ismerik és tanítják. A konzervatórium évenként ismétlődő hagyományos koncertjeire öt versenyművet, három concertinót és három koncertdarabot komponált. Gounod-hoz baráti szálak fűzték, aki két nagybőgőre komponált Kis scherzo című alkotását á mon ami Verrimst felirattal ajánlotta neki. Kiemelkedő tanítványa volt E. Nanny.


 
Ghilardoni, Alfero
(1830-?) Milánóban végzett Luigi Rossinál 1850-ben, majd Londonban dolgozott.


 

Lvovsky, Bretislav
(1857-1910) nagybőgős és zeneszerző szintén Bécsben végzett a Simandl-növendékek egyikeként. Az 1884 és 1890 közötti években Lembergben a konzervatórium tanáraként működött. 1900-ban visszatért Bécsbe, ahol az Operaházban folytatta munkáját. Néhány szerzeményt írt nagybőgőre, és más műfajokban is komponált. Ő írta az Unter Zirkusleuten című operett szövegkönyvét, és átiratokat is készített.


 

Gabbi, Centurio
(1852-?) egy ideig Velencében a La Fenice színház tagja volt. 1875-től Piacenzában tanított.


 
Dall?Okka, Domeniko Francevics
A cári Oroszországban az első kimagasló nagybőgős, akinek a neve a zenetörténet lapjaira kívánkozik Antonio Domenico vagy - ahogy őt Oroszországban nevezték - Domenico Francevics DallOkka.Az olaszországi Centóban, Bologna közelében született szegény muzsikuscsalád gyermekeként 1763. június l-jén. Életútja részletesebben csak az 1790-1796-os évektől ismeretes, amikor egy Filippo nevű énekes-zongorista barátjával évente koncerteket adott Moszkvában. 1796-ban Szentpétervárra szerződött a színházi zenekarhoz, de továbbra is adott önálló koncerteket. 1797-ben Danzigban, majd ezután még sok német városban koncertezett. 1798-ban visszatért Szentpétervárra, ahol ismét a színházhoz szerződött szólóbőgősként. E minőségében évi 1200 rubel fizetést kapott, ami 1821-ig 3000 rubelre emelkedett. Közben 1815-ben felvette az orosz állampolgárságot és élete végéig Oroszországban maradt.DallOkka igen jelentős szerepet játszott a nagybőgő oroszországi történetében. Ő volt az első, aki itt is meghonosította a hangszer koncertszerű alkalmazását, bebizonyítva, hogy a nagybőgőt is lehet szólisztikus minőségben szerepeltetni. A szentpétervári udvari estélyeken is emlékezetes sikereket aratott, de ugyanígy történt Moszkvában és Rigában is. 1818-tól több koncertturnét tett Oroszországban, melyeken leánya, Teresia kísérte, aki kitűnő zongorista volt. Sikeres koncertjei voltak külföldön is. Így járt Németországban, Franciaországban és Belgiumban. 1821-ben fellépett Bécsben is, de az akkor ott csillogó Hindle mellett teljesítményét nem becsülték kellőképpen. 1822-ben Párizsban adott hangversenyeket.Műsorának gazdagítására orosz népi témák alapján műveket alkotott és átiratokat készített. Az ő kérésére írta Vicent Orosz cári variációk nagybőgőre című szerzeményét, melyet azután DallOkka koncertjein elő is adott. Több pompás hangszere is volt, de ezek közül is kiemelkedett egy A. Guarneritől származó nagybőgő, amely minden valószínűség szerint az a hangszer volt, amelyen manapság Azarhin koncertezik. Koncertjeit a feljegyzések szerint háromhúros hangszeren teljesítette. E leírás azonban ellentmond az iménti feltevésnek.DalIOkka 1833. június 8-ikán halt meg Szentpétervárott, és a Szmolenszki temetőben hantolták el. Felesége, két leánya és fia gyászolták.


 

Toma, Petrisor
1983-ban részt vett Markneukirchenben a nemzetközi versenyen.