Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. június 26., hétfő, János és Pál napja van.     Kapcsolat  Támogatás

Wolschke, Albert

(1853-?) Lipcsében Storch-tanítvány volt. Tizenkilenc éves korában már a Gewandhaus Zenekarának tagja lett, és gyakran lépett fel szólistaként is.

 
Madenski, Eduard
(1877-1923) Bécsben született és ott is halt meg. Jó zenei előképzés után tizennégy évesen kezdte meg zenei tanulmányait a bécsi konzervatóriumban hegedűn, de 1892-től már nagybőgőt tanult Simandlnál. Kitüntetéssel végzett 1898-ban.A következő évben próbajáték alapján huszonkét jelentkező közül őt vették fel a bécsi Operaház zenekarába, ahol 1909-től vezető nagybőgős lett. Szólistaként bemutatkozó hangversenye 1903-ban a Musikverein-saalban mintegy kétezer főnyi közönség előtt hatalmas sikerrel zajlott le. Koncertjeinek külön érdekessége volt, hogy nagynevű elődeivel szemben, akik kisalakú és magasabbra hangolt nagybőgőkön szólóztak, ő ere-deti nagyságú és legtöbbnyire normál hangolású hangszeren teljesítette koncertjeit. Ez a gyakorlat lassanként követőkre talált, de mindmáig nem vált általánossá. Pedig ez a hangolás felel meg a nagybőgő igazi hangjának, mert a felhangolt nagybőgő hangja már nagyon megközelíti a gordonka hangszínét és könnyen össze is téveszthető azzal. Ennek ellenére a szólisták többsége ez utóbbit részesíti előnyben, annál is inkább, minthogy a létező nagybőgő-kompozíciók nagyobb része eleve ilyen hangolásra készült.Madenskire fölényes technika, könnyed játék, melegen csengő hang és a hegedűsökével vetélkedő előadási mód volt jellemző. Hüvelykfek-vésben a 4. ujjat is használta. Furtwaengler így nyilatkozott Madenski játékáról: "nem csak ujjainak és vonójának művészete csodálatos, de képes a rideg nagybőgőn énekelni és a gordonkák sallangmentes hangszépségével szemben nem hogy alulmaradna, de tömörségben és erőben felül is múlja azokat."Madenski etűdöket és előadási darabokat írt. Rövidke zenetörténeti munkája a Grundriss der Geschichte des Solospiels auf dem Kontrabass. Legkitűnőbb tanítványa J. Prunner volt, aki később tanár és szólista lett Bukarestben.


 
Jiskra, Vaclav
(1881-1962) cseh nagybőgős, szólista, aki tanulmányait a prágai konzervatóriumban kezdte el, és Bécsben, Simandlnál fejezte be 1902-ben. 1904-ben Amerikában telepedett le, ahol Pennsylvaniában, majd Chicagóban zenekari muzsikusként dolgozott; emellett rendszeresen koncertezett is. Szólistateljesítménye okán kortársai a ?nagybőgő Kubelikje" címmel tüntették ki. Pedagógusként is dolgozott a chicagói egyetem zenei fakultásának nagybőgő tanszakán.


 

Pederzani, Ezio
(1930-) olasz nagybőgőművész, szólista és pedagógus. Luigi Ratiglia tanítványa volt. A milánói Scala tagja és a konzervatórium tanára, aki napjainkban is rendszeresen koncertezik.


 

Humpert, Martin
1969-ben Genfben a nemzetközi versenyen ötödik helyezést ért el.


 
Barker, Edwin
A Boston Simphony Orchestra szólamvezetője.


 

Gullbrandson, Knut
(1895-?) volt, aki 1922 és 1952 között a stock?holmi Operaház szólóbőgőseként és a konzervatórium tanáraként működött. Kiemelkedő pedagógus volt, aki 1941-ben iskolát adott ki olasz ujjazati rendszerrel.