Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. április 27., csütörtök, Zita napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Wolf, Ludwig Jozeph

Wolf, Ludwig Jozeph

(1750-1808) német nagybőgős; Bécsben, majd Strassburgban dolgozott.

 
Jerger, Wilhelm Franz
(1902-1978) a bécsi konzervatóriumban végzett Madenskinél. 1922-től a bécsi Operaház, valamint a Bécsi Filharmonikusok tagja lett, de emellett pedagógiai tevékenységet is folytatott. 1954-ben a Fribourgi egyetemen doktorált zenetudományból. 1958 és 1973 között a linzi konzervatórium igazgatója volt. Több zenetörténeti monográfiát írt. Die Wiener Philharmoniker című kötete Bécsben 1942-ben jelent meg, ezt követték: Leben für die Wissenschaft (1972) és Franz Liszts Klavierunterrícht (1975). A nagybőgőre vonatkozó történeti munkája Der Kontrabass in Hoher Schule der Musik 1935-ben jelent meg Potsdamban. Néhány kamarazenei művet is komponált, melyek közül legjelentősebb a Theresianische Feste című divertimento kis zenekarra.


 
Posta, Frantisek
1919-ben született Lányban (Szlovákia). Már gyermekkorában megnyilvánult zenei érdeklődése, és kezdetben, annyi más nagybőgőshöz hasonlóan, hegedűt tanult. Az 1934 és 1940 közötti években O. Sorejs tanítványa volt. Még mielőtt tanulmányait befejezte volna, már 1939-ben felvették a Prágai Filharmonikusok zenekarába, ahol 1945 óta a szólam élén állt. Mint szólista számos koncerten lépett fel, nemegyszer zenekari kísérettel, főleg saját zenekarával. Műsorát előszeretettel válogatta a régi muzsika irodalmából. Egy G. B. Grancino által 1693-ban épített mesterbőgő tulajdonosa, koncertjeit is ezen adja. 1965-ben állami díjjal tüntették ki. Művészetét több hanglemez őrzi.A Csehszlovákiában feledésbe merült gambajáték felújítása is Posta nevéhez fűződik. Ennek érdekében a régi mesterek nyomán Bohumil Pechar cseh hangszerkészítő egy hathúros basszusgambát épített a számára. Ezen a hangszeren gyakran játszotta Bach szonátáit, szvitjeit és más műveit. Ennek a muzsikának korhű megszólaltatására háromtagú kisegyüttest alapított, amely viola d amoréból, basszusgambából és teor-bából állt.1953-tól lett professzor Prágában. Keze alatt számos kitűnő nagybőgős nőtt fel. Markneukirchenben 1981-ben, 1983-ban és 1985-ben a nemzetközi zsűri tagja volt.


 

Gregora, Frantisek
(Franz) 1819-ben született Netolicichben (Morvaország). Az első zenei útbaigazításokat a helybeli kántortól kapta, akitől hegedűt és zongorát tanult. Tizenhatéves korától Ceské Budejovicében folytatta tanulmányait, melyeket összhangzattannal és ellenponttannal egészített ki. 1843-ban felvették a bécsi konzervatóriumba, ott A. Sláma tanítványa lett, akitől nagybőgőt és harsonát tanult. 1847-ben végzett, és Beethoven-ezüstéremmel tüntették ki. Életének legnagyobb részét Pisekben töltötte, ahol a dóm orgonistája és karmestere volt, továbbá zenetanár és szerző. Azarhin szerint virtuóz nagybőgősnek számított. 1887-ben halt meg.Széles körű zeneszerzői tevékenységének legnagyobb része az egyházi zene területére esett, de írt színházi zenét, kamarazenét és kórusműveket is. Kitűnő nagybőgősként e hangszer irodalmát is gyarapította. Hét etüdje SimandI normál bőgőre való átdolgozásában ma is közkézen forog. Nagybőgőre írt műveit ugyanis eredetileg mind A-D-G-C hangolású bőgőre írta, minthogy feltehetőleg Housé példája nyomán ő is ezt tarthatta legalkalmasabbnak a nagybőgő virtuóz megszólaltatására. E művek nagy részét SimandI normál hangolású nagybőgőre dolgozta át, és manapság ebben a formában használatosak. Gregora néhány zeneelméleti munkát és tankönyvet is írt.


 

Schoen, Theo von
Drezdai nagybőgős; 1929-ben a Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja volt.


 
Asztahov, Andrej Ivanovics
Kozolupov professzor másik kitűnő tanítványa volt. Parasztszülők gyermekeként jött a világra 1913. június 23-ikán Ukrajnában. Korai gyermekéveiben megnyilatkozott zenei érdeklődése, önképzése eredményeként játszott balalajkán, gitáron és mandoli-non. Később hegedülni kezdett, s egy kis zenekart is alapított. 1932-ben kezdte meg tanulmányait a moszkvai konzervatóriumban Miluskinnál, folytatta Gertovicsnál, és végzett Kozolupovnál 1944-ben.Közben, már 1939-től a Nagyszínház tagja lett, ahol huszonhat évet töltött el helyettes szólamvezetőként. 1965-től kezdve kizárólag pedagógusként dolgozott tovább a moszkvai konzervatóriumban, ahol egyébként már 1948 óta tanított. 1960-ban docens, 1966-ban a Szovjetunió érdemes művésze, 1969-ben professzor lett. Miluskin iskoláját ő is átdolgozta. Sok kitűnő tanítványa a legrangosabb zenekarokban található meg. 1975-ben zsűritag volt Markneukirchenben, de még ugyanezen évben meg is halt.


 

Dixon, Virginia
(I945-) amerikai nagybőgősnő; olykor szólistaként fellép.