Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. október 21., szombat, Orsolya napja van.     Kapcsolat  Támogatás

Sturm, Wilchelm

(1829-1898) Berlin. J. Teetz tanítványa volt. Mesterének kézírásos iskoláját felhasználva kétrészes iskolát szerkesztett, továbbá etűdöket és két versenyművet komponált. Újfajta vonóval kísérletezett, mely nagyon hasonló volt a francia vonóhoz.

 
Petrinjak, Daro
A Zágrábi Filharmonikus Zenekar szólóbőgőse.


 
Powrozniak, Josef
Lengyel nagybőgős és pedagógus; iskolát is szerkesztett.


 

Láska, Gustav
(1847-1928) Prágában született és ott is végzett 1867-ben Hrábénál. Századunk kezdetén a legnagyobb virtuózok egyikének számított.1868-tól Kasselban az udvari színháznál lett első nagybőgős, majd 1872-től 1876-ig Sonderhausenban volt az udvari zenekar tagja. 1876-ban karmesterként működött a göttingeni Operaháznál, majd 1877-ben szólistaként szerepelt Berlinben. Az 1878 és 1923 közötti években Schwerinben az udvari zenekar tagja volt, ahol karmesterként is dolgozott. Innen vonult nyugalomba. Éveken keresztül a Bayreuthi Ünnepi Játékok állandó vendége volt. Koncertezett többek közt Ausztriában, Svédországban és Amerikában is. Szólistaként hangja nem volt túl nagy, de rendkívül szép, technikája és intonációja pedig tökéletesnek számított.Pedagógusként is kiemelkedő munkát végzett. Legismertebb tanítványa volt F Tischer-Zeits. Kétrészes iskolájában továbbfejlesztette Housé módszerét. Versenyműveket és előadási darabokat, összesen mintegy negyven kompozíciót írt nagybőgőre. Három operát is szerzett: Der Kaisersoldat, Sünde és Abu Seid.


 

Jelinek, Emanuel Ignaz
(1821-1880) W. Housé tanítványa volt, majd Salzburgban a Mozarteumban lett nagybőgős és pedagógus.


 
Ferrero, Giovanni
(Ivan Oszipovics) olasz származású művész 1818-ban született Saviglianóban, Szardínia szigetén. Zenei képzését Torinóban kapta. 1845-ben telepedett le Szentpétervárott, ahol önálló hangversennyel mutatkozott be, és azonnal alkalmazták is a színházi zenekarban mint első nagybőgőst. Ez időtől bontakozott ki igazán tehetsége, melyet sokoldalúan gyümölcsöztetett. 1868-tól élete végéig ő töltötte be a színház zeneigazgatói állását. Karmesterként is sikeresen működött közre mind az operában, mind a filharmóniai hangversenyeken. Az udvari énekkarban karvezetőként tevékenykedett.Közben Szentpétervárott rendszeresen adott évente egy-két koncertet. 1858-tól kezdődően évi háromhavi szabadsággal rendelkezett, és ezt mindig hazájában, Itáliában töltötte el. Ilyenkor Torinóban lépett fel mint szólista vagy karmester.Zeneszerzői tevékenységet is folytatott, és sorozatban komponálta műveit a nagybőgő számára, gyakran zenekari kísérettel. Ezekből sajnos csak egy Andante és polonéz maradt fenn az utókor számára, de ez is kiszorult a repertoárból. A közelmúltban azonban a szovjet zeneműkiadó zongorakíséretes változatban kiadta.Szentpétervárra való megérkezése után azonnal megkezdte pedagógiai tevékenységét. 1862-ben A. G. Rubinsteinnek, a konzervatórium első igazgatójának felkérésére elvállalta a nagybőgő-tanszak megszervezését és vezetését. Amikor itt tanári működését megkezdte, már jelentős pedagógiai tapasztalatokkal rendelkezett.E munkáját nagy lelkesedéssel végezte egészen haláláig. Tizenöt évig tartó tanári munkája során számos kitűnő nagybőgőst nevelt fel. E tevékenységét nagyban elősegítette, hogy Ludwig Otto szentpétervári hangszerkészítő kitűnő hangszereket bocsátott rendelkezésére. Bottesini iskolája alapján francia vonófogással tanított.Ferrero 1877. július 12-ikén halt meg.


 

Dugov, P.
Leningrádban M. M. Kurbatov tanítványa volt, majd ugyanott azOperaház zenekarának tagja lett.