Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. december 17., vasárnap, Lázár és Olimpia napja van.     Kapcsolat  Támogatás

Stoll, Klaus

A nagybőgő jelenkori művészetének történetében nagybetűs címet érdemel a legjobbak közül is kiemelkedő Klaus Stoll.Nagybőgős fiaként született 1943-ban, és az első leckét tizenkét éves korában kapta apjától. Egy év elmúltával Heinz Deteringnél folytatta, és nála is fejezte be tanulmányait. Már tizenöt éves korában zenekarban játszott, 1965-ben pedig felvették a Berlini Filharmonikusokhoz, ahol két év elmúltával szólónagybőgős lett.Még ugyanebben az évben megkezdte koncertező tevékenységét. Műsorán elsősorban klasszikusok szerepelnek, de repertoárja igen széles skálájú. Eddig több mint ötven kortárs zenei darabot mutatott be. Az1969 és 1984 közötti években több mint 250 művet játszott el hangversenyein, a rádióban és a televízióban. Így szólóműveket Abeztől, Henzé-től, Holmboe-tól, Mainardtól, Paganinitől, zongorakíséretes kompozíciókat Dittersdorftól, Cimadortól, Bottesinitől, Vanhaltól, Hoffmeistertől, Skalkottastól, Edertől, írt mű előadásában részt vett.Csak egy önálló monográfiában lehetne megkísérelni összes koncertjénEurópában. Fellépett Németországban, Angliában, Dániában, Luxemburgban, Spanyolországban és Japánban is. Ugyanezen országok, valamint Franciaország televíziójában is bemutatkozott. Koncertjein olyan kiemelkedő zenekarok voltak partnerei, mint a Berlini Filharmonikusok, az Oslói Filharmonikusok, a bécsi ORF SzimfonikusZenekar és a salzburgi Mozarteum zenekara. Gyakran koncertezik duóban Jörg Baumann gordonkaművésszel, aki szintén kimagasló előadó. Állandó társulások Phil-harmonisches Duo Berlin név alatt lép fel.Stoll számos átiratot készített, melyeket ő maga mutatott is be. Találunk köztük nagyobb lélegzetű műveket is, például szonátákat és diverti-mentókat. Eddig tizenegy hanglemeze készült.Pedagógiai munkát is végez. 1980 óta a berlini Hochschule der Künste tanára. Rendszeresen tart mesteriskolákat, és gyakran fellép fesztiválokon is. így mesteriskolát vezetett az 1977 és 1985 köztiévekben Salzburgban, Malmőben, Arvikában, Stockholmban, Oslóban, Helsinkiben, Madridban, Montbrisonban, Baden-Badenben, Osakában, Chicagóban és Los Angelesben.Nagyszámú koncertjéről számos kritika jelent meg, amelyek mindigpozitívan, dícsérően, sőt csodálattal értékelik művészetét. Íme néhány idézet: Der Tagesspiegel, Berlin: "előadóművészi pompa", Berliner Mor-genpost: "a legmagasabb rendű Kamarazenei csemege", Arts Guardian, London: "lélegzetelállító", Salzburger Nachrichten: "mesteri, uralkodói szuverenitás", Hamburger Abendblatt: "már a csodával határos", Fono-Forum: "kifinomult hangzás és műélvezet". A Philharmonisches Duóról így írtak: Aszahi Simbun, Japán: "ők ketten csodálatos párbeszédben ajándékoztak meg a virtuóz művészet új távlataival", Der Tagesspiegel, Berlin: "Körülrajongott szín városunkban a Philharmonisches Duo. Mindketten felfokozott kedvvel játszották a zenei csattanókat, rendkívüli-kivételes hangkultúrával és mesterien kivitelezett előadói stílusban." Hi-fi-Stereophonie: "Hangszerük kiemelkedő mesterei. Nemcsak hibátlan tökéletességgel játszanak, hanem leírhatatlan eleganciával és utánozhatatlan bájjal."Stoll birtokában három nagybőgő van:1. Giovanni Paolo Maggini, felirata: Fecit Brescia anno 1610 (ez a hangszer állítólag Dragonetti hagyatékából származik),2. Giovanni Grancino milánói mester alkotása,3. Christoph Gottfried Hamm által 1819-ben készített nagybőgő.(A szóban forgó Maggini bőgővel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a Warnecke által közölt adatok szerint Dragonetti hagyatékában nem volt Maggini bőgő. Warnecke szerint Dragonettinek összesen négy nagybőgője volt: három Gasparo da Salo és egy Amati. Egy másik forrás szerint azonban Dragonettinek hat nagybőgője volt, s eszerint akár hiteles is lehet az előző tulajdonos megjelölése.)

 
Hiserich, Giuseppe
(1772-1851) Párma. Kitűnő és sikeres pedagógus volt. Legjobb tanítványai mint Montanari, Pinetti, Conti és mások előkelő helyet biztosítanak számára a nagybőgő történetében. Iskolát szerkesztett a háromhúros nagybőgő számára, valamint szonátákat és más műveket is írt.


 
Imbert, Luis Gomez
Az egyik legismertebb latin-amerikai bőgős, az úl latin-amerikai zene bajnoka, több mint száz mű megrendelője és bemutatója. Rendszeresen turnézik a Duo Molieroval. Ő az első bőgős aki művész diplomát kapott a Northwestern Egyetemen.Miamiban a Floridai Nemzetközi Egyetemen tanít.


 

Pischlberger, Fiedrich
Valószínűleg Bécsben, 1740 körül született. Nem tudni, hogy kitől tanult. 1764-től egy ideig Pozsonyban a püspöki zenekar tagja volt. Zenetörténeti szempontból rendkívül fontos életének az a szakasza, melyet az 1765 és 1769 közti években Nagyváradon töltött. Itt is a püspöki zenekar tagja volt, melyet ezekben az években Dittersdorf irányított.Pischlberger ragyogó virtuóz játékával nagy hatást gyakorolt Dittersdorfra, és ezzel több olyan mű megírására ösztönözte, melyekben a nagybőgő az eddigieknél sokkal fontosabb, koncertáló szerepet kapott. Ennek első eredménye az volt, hogy Dittersdorf 1766-ban megírta tizenegy szólóhangszerre komponált concertinóját, melyben az egyik hangszer a nagybőgő. Ezt a művet még ugyanazon év karácsonyán be is mutatták Nagyváradon. Nagy kár, hogy e műnek később nyoma veszett. Még ugyanezen év folyamán Dittersdorf megírta Konzertante Sinfonie in D-Dur für Viola, Kontrabass und Orchester című művét. Ez is úttörő munka. Kampfer elveszett műveit figyelmen kívül hagyva, ez a legkorábbi mű, melyben a nagybőgőnek koncertáló szerepe van, és a szólója elkülönül a tuttitól. Dittersdorf tovább ment a megkezdett úton és 1767-ben megírta a zeneirodalom első, mai értelemben is teljes versenyművét nagybőgőre Esz-dúrban. Ezt hamarosan követte a második is E-dúrban. Mindkettőhöz zenekari kíséret járul. Később komponált még egy duót brácsára és nagybőgőre.A Konzertante Sinfonie-t leszámítva nincs ugyan bizonyíték arra, hogy ezeket a műveket be is mutatták volna nyilvánosan Nagyváradon. De a rendelkezésre álló adatokból bízvást lehet erre következtetni. Találkozott ugyanis egy ragyogó nagybőgőművész és egy zeneszerző, aki egyben karmestere is volt egy zenekarnak, amely rendelkezésére áll. Az is tény, hogy az akkori nagyváradi püspök teljesen szabad kezet adott Dittersdorfnak a koncertműsorok összeállítása tekintetében. Ennek tudatában nem tévedhetünk, ha úgy gondoljuk, hogy Dittersdorf nagybőgőre írt műveit Nagyváradon be is mutatták.Nagyváradon ugyanezen időben, ugyanezen zenekarban dolgozott Wenzel (Václav) Pichl (1741-1805) mint koncertmester, hegedűs és egyben Dittersdorf tanítványa a zeneszerzés terén. Mestere nyomdokain haladva, szintén Pischlberger pompás játékától megihletve ő is írt két nagybőgőkoncertet az 1768-69-es években. Dittersdorf és Pichl koncertjeit manapság is gyakran műsorra tűzik. Ezek a művek tehát mind Pischlberger nagyszerű játékának köszönhették születésüket, aki ezzel két művészt is alkotásra ihletett. Ez is szép példája az alkotó- és az előadóművész értékesen gyümölcsöző, szerencsés találkozásainak.Nagyváradi tartózkodása után Pischlberger ismét Bécsben telepedett meg, előbb mint a püspöki zenekar, később mint a Burgtheater zenekarának tagja. 1771-től a Tonkünstler Sozietaetnek is tagja lett. Később Schikaneder színházában, a Theater an der Wien zenekarában találjuk, ahol közeli és személyes kapcsolatba került Mozarttal és baráti körével. Közreműködött A varázsfuvola 179l-es ősbemutatóján. Mozart ismerte és nagyra becsülte Pischlbergert. Ennek kétségtelen jele volt, hogy az 1791. március 8-ikán bemutatott, basszushangra és obligát nagybőgőre írt Per questa bella mano című koncertáriát (K. 612)Gerl és Pischlberger uraknak ajánlotta, akik egyben az ősbemutató szólistái is voltak. (Ezt az áriát 1920-ban L. Goedecke átdolgozta szopránra és nagybőgőre A-dúrban, egy kvinttel feljebb.) Pischlberger Bécsben több önálló koncertet adott. Így emlékezetesek és nagy sikerűek voltak 1798. december 22-iki és 23-iki fellépései.Hangszeres tudásáról fogalmat alkothatunk abból, hogy a többek közt műsorán szerepelt Hoffmeister két versenyműve is. Különösen üveghangtechnikája volt mintaszerű.Bécsben 1810 körül elhagyottan, nagy szegénységben halt meg a nagybőgő történetének ez a jelentős alakja.


 

Slatford, Rodney
1920-) angol nagybőgős, zeneszerző és Londonban a főiskola tanára. Dragonetti életművének kutatója, akinek hátrahagyott kottáiról és kéziratairól tanulmányt írt. Ezt 1970-ben adta közre. A nagybőgő irodalmának terjesztésére Londonban zeneműkiadó vállalatot alapított Yorke Edition néven. Számos átiratot és feldolgozást készített. Labor fit for horse című írása 1969-ben jelent meg Londonban. Kiemel?kedő nagybőgősökről levelezőlapokat hozott forgalomba. 1979-ben és 1981-ben Markneukirchenben zsűritag volt.


 
Luchian, Alexandru
Bukarestben a Gheorghe Enescu Zenekar tagja.


 

Szulc, Henryk Kaim
(1836-1903) igen sokoldalúan képzett muzsikus volt, aki több hangszeren is játszott; egyben a varsói Operaház zenekarának tagja is volt.