Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2018. február 22., csütörtök, Gerzson napja van.     Kapcsolat  Támogatás

Stix, Otto

a bécsi Operaház vezető nagybőgőse volt, aki Bach négy gordonkaszvitjének nagybőgőre való átdolgozásával értékes munkát végzett.

 
Milani, Luigi
(1937-) Desioban született. 1960-ban Bolzanoban diplomázott Carlo Delecraznál. Intenzív kamarazenei tevékenységbe fogott, és az ottani Haydn Kamarazenekar tagja lett.1964-től tagja 1968-tól szólamvezetője a RAI di Torino nevű zenekarnak. 1994-ben ment nyugdíjba.


 
Ventruba, Milos
(1935-) cseh nagybőgős, Brnóban a Filharmonikus Zenekar tagja.


 

Prohorov, Ivan
(1917-) V. V. Homenko tanítványaként a moszkvai Operaház zenekarának tagja volt.


 

Hobday, Claude
(1872-1954) White tanítványa és utóda volt, aki kitűnő szólistaként például 1904-ben Bottesini fisz-moll koncertjét játszotta Londonban.


 
Madenski, Eduard
(1877-1923) Bécsben született és ott is halt meg. Jó zenei előképzés után tizennégy évesen kezdte meg zenei tanulmányait a bécsi konzervatóriumban hegedűn, de 1892-től már nagybőgőt tanult Simandlnál. Kitüntetéssel végzett 1898-ban.A következő évben próbajáték alapján huszonkét jelentkező közül őt vették fel a bécsi Operaház zenekarába, ahol 1909-től vezető nagybőgős lett. Szólistaként bemutatkozó hangversenye 1903-ban a Musikverein-saalban mintegy kétezer főnyi közönség előtt hatalmas sikerrel zajlott le. Koncertjeinek külön érdekessége volt, hogy nagynevű elődeivel szemben, akik kisalakú és magasabbra hangolt nagybőgőkön szólóztak, ő ere-deti nagyságú és legtöbbnyire normál hangolású hangszeren teljesítette koncertjeit. Ez a gyakorlat lassanként követőkre talált, de mindmáig nem vált általánossá. Pedig ez a hangolás felel meg a nagybőgő igazi hangjának, mert a felhangolt nagybőgő hangja már nagyon megközelíti a gordonka hangszínét és könnyen össze is téveszthető azzal. Ennek ellenére a szólisták többsége ez utóbbit részesíti előnyben, annál is inkább, minthogy a létező nagybőgő-kompozíciók nagyobb része eleve ilyen hangolásra készült.Madenskire fölényes technika, könnyed játék, melegen csengő hang és a hegedűsökével vetélkedő előadási mód volt jellemző. Hüvelykfek-vésben a 4. ujjat is használta. Furtwaengler így nyilatkozott Madenski játékáról: "nem csak ujjainak és vonójának művészete csodálatos, de képes a rideg nagybőgőn énekelni és a gordonkák sallangmentes hangszépségével szemben nem hogy alulmaradna, de tömörségben és erőben felül is múlja azokat."Madenski etűdöket és előadási darabokat írt. Rövidke zenetörténeti munkája a Grundriss der Geschichte des Solospiels auf dem Kontrabass. Legkitűnőbb tanítványa J. Prunner volt, aki később tanár és szólista lett Bukarestben.


 

Zimmermann, Oscar
New Yorkban nagybőgős, pedagógus és műkedvelő nagybőgőkészítő. Iskolát írt, előadási darabokat szerzett. Egy gyűjteményt is összeállított a nagybőgő számára.