Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. október 21., szombat, Orsolya napja van.     Kapcsolat  Támogatás

Stengel, Wolfram

Berlinben a Deutsche Staatsoper zenekarának tagja.

 
Nanny, Edouard
Saint Germaine-ben született 1872. március 24-ikén. A párizsi konzervatóriumban végzett Verrimst-nél 1892-ben. Ekkor a Conservatoire első díjával is kitüntették. Először egy kisebb zenekar tagja lett, majd az Opera Comique zenekarában volt első nagybőgős. Közben a Conservatoireon is tanított húsz éven át.Elsősorban kiemelkedő művésznek és virtuóz szólistának számított. Ilyen minőségében bejárta egész Európát, és mindenütt hatalmas sikereket könyvelhetett el. Kétrészes iskoláját 1920-ban jelentette meg, majd második kiadásban 1925-ben, amikor kiegészítette az öthúros nagybőgőre vonatkozó résszel. Ez az iskola Franciaország határain túl is igen népszerű volt.Nanny mintegy hatvan etűdöt, valamint több átiratot írt, továbbá egy versenyművet és más előadási darabokat komponált a nagybőgő számára. Klasszikusok a nagybőgőn című gyűjteménye ötven átiratot tartalmaz, melyek közül néhányat J. D. Boussagol, illetve Ch. Capon készített. Kreutzer és Fiorillo hegedűre írt etűdjeinek egy részét szintén átdolgozta nagybőgőre. Kitűnő tanítványa volt G. Logerot, aki egyben utóda is lett. Nanny Párizsban halt meg 1942-ben.Logerot, Gaston (1908-?) a Conservatoire tanára volt 1958-tól.


 
Puig, José
(1800-1855) Madridban tanított, Lopez utódaként.


 

Simon, Simone
(1964-) részt vett Markneukirchenben az 1985-ben tartott nemzetközi versenyen.


 

Katrama, Jorma
Finnország legmagasabb rangú bőgőszólistája. Finnországban ő diplomázott először bőgő szakon. Első koncertjére 1968-ban került sor. Vilászerte tart szólóesteket. 1959-től a Helsini Filharmonikusok tagja, 1967-től 1999-ig szólamvezetője. Tanít a Helsinki Konzervatóriumban, megalapította a Finn Nagybőgős Társaságot. Három szólólemeze jelent meg. Többször tartott kurzust Budapesten is.


 
Gregora, Frantisek
(Franz) 1819-ben született Netolicichben (Morvaország). Az első zenei útbaigazításokat a helybeli kántortól kapta, akitől hegedűt és zongorát tanult. Tizenhatéves korától Ceské Budejovicében folytatta tanulmányait, melyeket összhangzattannal és ellenponttannal egészített ki. 1843-ban felvették a bécsi konzervatóriumba, ott A. Sláma tanítványa lett, akitől nagybőgőt és harsonát tanult. 1847-ben végzett, és Beethoven-ezüstéremmel tüntették ki. Életének legnagyobb részét Pisekben töltötte, ahol a dóm orgonistája és karmestere volt, továbbá zenetanár és szerző. Azarhin szerint virtuóz nagybőgősnek számított. 1887-ben halt meg.Széles körű zeneszerzői tevékenységének legnagyobb része az egyházi zene területére esett, de írt színházi zenét, kamarazenét és kórusműveket is. Kitűnő nagybőgősként e hangszer irodalmát is gyarapította. Hét etüdje SimandI normál bőgőre való átdolgozásában ma is közkézen forog. Nagybőgőre írt műveit ugyanis eredetileg mind A-D-G-C hangolású bőgőre írta, minthogy feltehetőleg Housé példája nyomán ő is ezt tarthatta legalkalmasabbnak a nagybőgő virtuóz megszólaltatására. E művek nagy részét SimandI normál hangolású nagybőgőre dolgozta át, és manapság ebben a formában használatosak. Gregora néhány zeneelméleti munkát és tankönyvet is írt.


 

Zsdanov, Vaszilij Alekszandrovics
1845. augusztus 2-ikán született. Minthogy apja kántor volt, zenei tanulmányait egyházi iskolában kezdte meg. 1856-ban, tizennégy éves korában tűnt ki először jó hangjával és zenei tehetségével. Ekkor került Szentpétervárra, ahol az udvari énekkarba vették fel. Itt hamarosan Ferrero nagybőgő-osztályába került, és már alig tizenhat évesen az udvari színház zenekarának tagja lett. Mesterének, Ferrerónak halála után 1877-ben meghívták a konzervatórium megüresedett tanári állásába, s ezt azonnal el is foglalta. Amikor ezt a munkát megkezdte, Oroszországban alig akadt még irodalom a nagybőgő számára. Zsdanov nagyon sokat tett azért, hogy ezt a hiányt csökkentse. Mindenekelőtt iskolát írt, de eredeti műveket is komponált, átiratokat is készített a nagybőgő számára, továbbá nyugat-európai szerzők műveinek kiadását szorgalmazta. Legjelentősebb munkája mégis iskolája maradt, amely az első ilyen kiadvány volt Oroszországban. Ebben következetesen az olasz fekvés-ujjazatot (1-3-4) alkalmazta, ahogyan azt mesterétől tanulta. Eredeti szerzeményei közül Tarantella-ja mind pedagógiai, mind művészi szempontból igen jelentős. Tanári működése mellett 1881-től az udvari zenekarban szólamvezető is volt. Ezt az állást versenypályázat alapján kapta meg. A meghallgatáson több neves külföldi nagybőgős is játszott, de az előadott két versenymű alapján Zsdanov bizonyult a legjobbnak.Jobb keze 1897-ben megbetegedett, minthogy azonban nyugdíjat nem kaphatott, tovább kellett tanítania. Ezt a kötelezettségét 1908-ig tudta teljesíteni. 1910. június 30-ikán halt meg.