Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. június 29., csütörtök, Péter és Pál napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Siegler, Johann Baptist

Siegler, Johann Baptist

(1830-1910) német nagybőgős és pedagógus volt. A Müncheni Akadémián az olasz Bottesini-módszer alapján, háromhúros nagybőgőn, 1-3-4 ujjazattal és felső vonófogással tanított. Kitűnő tanítványa és utóda Johann Horbelt volt.

 
Howell, James
(1811-1879) Anfossi legkitűnőbb tanítványa volt. 1824-től Londonban tanult éneket, zongorát, klarinétot, végül nagybőgőt, mely fő hangszerévé vált. 1846-tól, Dragonetti halála után annak utóda lett a tanításban


 
Thomasz, Stefan
(1944-) Temesváron született. Zenei tanulmányait zongorán kezdte, majd ezzel párhuzamosan nagybőgőt is tanult, amely később fő hangszerévé vált. Nagybőgős tanulmányait a bukaresti zeneakadémián Prunnernél kezdte el 1963-ban, és 1968-ban Chepteánál fejezte be. Már elsőéves főiskolás korától kezdve rendszeresen koncerte?zett zongora-, illetve zenekari kísérettel. Közben zongoratanulmányait sem hanyagolta el, és gyakran kísérte kollégáit ezen a hangszeren. Még főiskolai éveihez kapcsolódik egy kiemelkedő teljesítménye, Dvorák Gordonkaversenyének nagybőgőn való előadása.Már negyedéves főiskolás korában felvették az Állami Gheorghe Enescu Zenekarba, ahol 1982 óta szólamvezető. E zenekar tagjaként járt Spanyolországban, Portugáliában, Svájcban, Jugoszláviában, Bulgáriában, az NSZK-ban, Ausztriában és Észak-Koreában.Első nyilvános fellépése 1964-ben Bukarestben az országos zenei fesztiválon volt. Első egész estét betöltő koncertjeit 1974-ben adta Bukarestben és Bacauban. Ez utóbbi helyen Dvorak említett Gordonkaversenyét is játszotta zenekari kísérettel. Ezek a nagy sikerű koncertek megnyitották számára a rendszeres hangversenyezés lehetőségeit. Azóta is gyakran koncertezik a fővárosban, ahol a Gheorghe Enescu, valamint a Rádió és Televízió zenekarai kíséretével lép fel. Románia szinte valamennyi nagyvárosában szerepelt már az ottani zenekarok közreműködésével.Első nyugat-európai fellépésére 1983 decemberében került sor Bécsben, ahol a Musikverein Brahms-termében I. Dumitrescu Movemur et sumus, valamint E. Wendel Midual című műveit játszotta zongorakísérettel. Thomas műsorán klasszikus szerzők mellett rendszeresen helyet kapnak a kortárs román zeneszerzők művei is. Munkássága inspirálóan hatott komponista kortársaira. I. Dumitrescu Chihot című művét Thomasnak ajánlotta, és az ősbemutatót is ő játszotta. Rendszeresen szerepel különböző kamarazenei együttesek előadásain, leggyakrabban a Bácsi Lajos által vezetett Musica Redivivában, ahol olykor basszusgambán is játszik. Eddig három hanglemeze készült, egy klasszikus művekből, kettő pedig kortárs kompozíciókból. 1981-ben egy hazai művészeti versenyen első díjat nyert.1971 és 1974 között pedagógiai tevékenységet is folytatott, de mind inkább sűrűsödő koncert-kötelezettségei ennek abbahagyására kényszerítették.A kritikák egyhangúlag nagy elismeréssel szólnak róla és különböző dicsérő címekkel, ?a nagybőgő mágusa", ?csodálatos művész" stb. tisztelik meg. Leghivatottabb kritikusa, volt tanára, Prunner egy ízben így nyilatkozott róla: ?A fiatal Thomas a nagybőgő-repertoár kibővítésének új l?hetőségeit nyitotta meg különleges játéktechnikák bevezetésének és kiterjesztésének a segítségével."Mint a legtöbb jelentős nagybőgős, számos átiratot készített hangszere számára. Ő is komponált egy kadenciát Dittersdorf E-dúr koncertjéhez, és rendszerint ezzel játssza a művet. Előadását hanglemezfelvétel is megörökítette.Francia vonófogással játszik, ami a következők miatt természetes is: Thomas pályájának különlegessége, hogy ő a nagybőgővel párhuzamosan a gordonkával is foglalkozott, sőt, miután 1968-ban befejezte nagybőgős tanulmányait, a következő két évben kizárólag gordonkatudásának elmélyítésén fáradozott S. Antropov és G. Jarosevici főiskolai tanárok vezetésével. Az ekkor szerzett tapasztalatok természetesen nagybőgőjátékára is hatással voltak. Kialakított egy sajátos balkéz-technikát, melyet aztán rendszeresen alkalmazott kiegészítő fogásként. Ez a technika nagyban segítette a már említett gordonkaverseny előadásában.


 

Nowi, Hermann
Drezdai nagybőgős; 1929-ben a Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja volt.


 

Kumbert, Wilhelm
(1884-1956) lett nagybőgős, Rigában zenekari és operai muzsikus, majd 1947-től karmester volt.


 
Labro, Charles Nicolas
(1810-1882) a párizsi konzervatórium egyik legjelentősebb tanárszemélyisége volt. Az ő idejében tértek át véglegesen a kvarthangolásra. 1860-ban adta ki iskoláját erre a hangszerre, melynek függelékeként harminc etűdöt is írt. Ezt az iskolát André Amellér 1912-ben átdolgozta, kiegészítette az öthúros nagybőgőről szóló résszel, és újabb etűdökkel látta el. Labro már kizárólag a francia vonófogást tanította, akárcsak utódai. Tíz concertinót, koncerttételeket és más előadá?si darabokat komponált a nagybőgő számára. Számos kitűnő tanítványa közül is kiemelkedett L. Dereul és J. Viseur.


 

Robin, Marcel
(1880-1934) francia nagybőgős; Bordeaux-ban működött, és arról volt nevezetes, hogy állítólag egy Stradivari-nagybőgőn játszott.