Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. december 14., csütörtök, Szilárda napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Siegler, Johann Baptist

Siegler, Johann Baptist

(1830-1910) német nagybőgős és pedagógus volt. A Müncheni Akadémián az olasz Bottesini-módszer alapján, háromhúros nagybőgőn, 1-3-4 ujjazattal és felső vonófogással tanított. Kitűnő tanítványa és utóda Johann Horbelt volt.

 
Gelinek, Guillaume
(1767-1832) francia nagybőgős, aki Milánóban Andreoli tanítványa volt. Fétis mint kimagasló művészt említi. 1793-tól a párizsi Opera tagja volt nagybőgősként, de hárfán is játszott. Később ugyanott karmesterként is működött. Négyhúros, kvart hangolású nagybőgőn játszott. Elméleti munkája On the bow of the Double Bass 1829-ben jelent meg Londonban.


 
Ivanovic, Kosta
Szerb nagybőgős. A Vajdasági Filharmonikus Zenekar szólóbőgőse.


 

Michno, Alexandr Vasziljevics
(1947-) 1962-től 1968-ig Homenko tanítványa volt, majd 1969-től 1976-ig a moszkvai konzervatórium növendéke lett. 1973-tól a Moszkvai Filharmonikus Zenekar tagja, de rendszeresen fellép szólistaként is. Kadenciát komponált Pichl és Hoffmeister koncertjeihez, valamint Mozart Fagottverseny-ének nagybőgőátiratához. A moszkvai Zenei Enciklopédia munkatársa volt. 1973-ban részt vett Markneukirchenben a nemzetközi versenyen, s itt első díjat nyert. 1983-ban Genfben versenyzett, és itt is első díjat, aranyérmet nyert.


 

Ahrends, Fritz
Nagybőgős Heidelbergben; 1929-ben a Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja volt.


 
Rakov, Lev Vlagyimirovics
1926-ban született Gorkijban. Alapfokú tanulmányait V I. Bjelovnál kezdte el, V. Bergmannál folytatta, végül 1942-től Homenko tanítványa lett, akinél 1948-ban végzett, kitűnő eredménnyel. Már 1947-től zenekarban játszott, 1949-től a moszkvai Rádiózenekar tagja lett. Szokás szerint ő is az utolsó pultnál kezdte, de hamarosan szólamvezetői, majd másodkoncertmesteri címet kapott. Szólistaként is fellépett, többnyire rádiókoncerteken.Tanári tevékenységét 1948-ban kezdte meg egy moszkvai zeneiskolában, 1976-tól pedig a moszkvai konzervatórium tanára lett. A nagybőgő története és metodikája című, 1974-ben Moszkvában megjelent kötet egyik szerzője volt. 1978-ban iskolát adott ki, amely mindkét vonófogással részletesen foglalkozik. 1981-ben zenetudományból doktorált, disszertációjának címe: A nagybőgő a XIX-XX. század szimfonikus, opera- és kamarazenéjében volt. A szovjet nagybőgőművészet című munkája az 1926 és 1984 közötti évek történetét dolgozza fel. 1986-ban kiadott kottája a XIX-XX. századi világhírű szerzők szólóművei a nagybőgő számára címet viseli. Chrestomatie című gyűjteményéből eddig három kötet jelent meg. Ez szovjet és más szerzők műveinek nagybőgőre készült átiratait tartalmazza. Szovjet szerzők művei nagybőgőre című katalógusa hazájában közismert alapmunka. Etűdöket és hangsoriskolát is szerkesztett.Már eddig is számos kitűnő nagybőgőst nevelt fel, akik a legrangosabb zenekarok tagjai, illetve pedagógusok lettek. Széles körű kiadói tevékenységet folytatott a Szovjet Zeneműkiadó Vállalat keretében, és -akárcsak mestere, Homenko - részt vett a nagybőgőről szóló kiadványok lektorálásában is.


 

Strauch, Thomas
1981-ben részt vett Markneukirchenben a nemzetközi versenyen.