Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. augusztus 16., szerda, Ábrahám napja van.     Kapcsolat  Támogatás

Mix, Alexander

Berlini nagybőgős; 1929-ben a Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja volt.

 
Eichstadt, Józef
(1906-1966) Ciechanski tanítványa volt, aki később mesterével dolgozott együtt Poznanban az Operaház tagjaként. Szólistaként fellépett hazájában, valamint a Szovjetunióban és Jugoszláviában is. Gyakran játszott a rádió mikrofonja előtt is. 1957-től a poznani konzervatórium tanára lett. Kétrészes iskola szerzője.


 
Lambert, James
Helyettes szólamvezetője a Cincinnati Simphony Orchestra-nak. Violone és viola da gamba játékos a CincinnatiBarokk Kamarazenekarban.


 

Keyl, Hugo
(1865-1906) 1885-ben végzett, és 1891-től a konzervatórium tanára lett. Kitűnő tanítványa, Max Weidig 1899-ben végzett, és a Drezdai Operaház szólistája volt.


 

Dugan, Gregory
Az Indiana-i Egyetemen végzett, korábban a Costa Ricai Nemzeti Filharmonikus Zenekar szólamvezetője volt.


 
Thomasz, Stefan
(1944-) Temesváron született. Zenei tanulmányait zongorán kezdte, majd ezzel párhuzamosan nagybőgőt is tanult, amely később fő hangszerévé vált. Nagybőgős tanulmányait a bukaresti zeneakadémián Prunnernél kezdte el 1963-ban, és 1968-ban Chepteánál fejezte be. Már elsőéves főiskolás korától kezdve rendszeresen koncerte?zett zongora-, illetve zenekari kísérettel. Közben zongoratanulmányait sem hanyagolta el, és gyakran kísérte kollégáit ezen a hangszeren. Még főiskolai éveihez kapcsolódik egy kiemelkedő teljesítménye, Dvorák Gordonkaversenyének nagybőgőn való előadása.Már negyedéves főiskolás korában felvették az Állami Gheorghe Enescu Zenekarba, ahol 1982 óta szólamvezető. E zenekar tagjaként járt Spanyolországban, Portugáliában, Svájcban, Jugoszláviában, Bulgáriában, az NSZK-ban, Ausztriában és Észak-Koreában.Első nyilvános fellépése 1964-ben Bukarestben az országos zenei fesztiválon volt. Első egész estét betöltő koncertjeit 1974-ben adta Bukarestben és Bacauban. Ez utóbbi helyen Dvorak említett Gordonkaversenyét is játszotta zenekari kísérettel. Ezek a nagy sikerű koncertek megnyitották számára a rendszeres hangversenyezés lehetőségeit. Azóta is gyakran koncertezik a fővárosban, ahol a Gheorghe Enescu, valamint a Rádió és Televízió zenekarai kíséretével lép fel. Románia szinte valamennyi nagyvárosában szerepelt már az ottani zenekarok közreműködésével.Első nyugat-európai fellépésére 1983 decemberében került sor Bécsben, ahol a Musikverein Brahms-termében I. Dumitrescu Movemur et sumus, valamint E. Wendel Midual című műveit játszotta zongorakísérettel. Thomas műsorán klasszikus szerzők mellett rendszeresen helyet kapnak a kortárs román zeneszerzők művei is. Munkássága inspirálóan hatott komponista kortársaira. I. Dumitrescu Chihot című művét Thomasnak ajánlotta, és az ősbemutatót is ő játszotta. Rendszeresen szerepel különböző kamarazenei együttesek előadásain, leggyakrabban a Bácsi Lajos által vezetett Musica Redivivában, ahol olykor basszusgambán is játszik. Eddig három hanglemeze készült, egy klasszikus művekből, kettő pedig kortárs kompozíciókból. 1981-ben egy hazai művészeti versenyen első díjat nyert.1971 és 1974 között pedagógiai tevékenységet is folytatott, de mind inkább sűrűsödő koncert-kötelezettségei ennek abbahagyására kényszerítették.A kritikák egyhangúlag nagy elismeréssel szólnak róla és különböző dicsérő címekkel, ?a nagybőgő mágusa", ?csodálatos művész" stb. tisztelik meg. Leghivatottabb kritikusa, volt tanára, Prunner egy ízben így nyilatkozott róla: ?A fiatal Thomas a nagybőgő-repertoár kibővítésének új l?hetőségeit nyitotta meg különleges játéktechnikák bevezetésének és kiterjesztésének a segítségével."Mint a legtöbb jelentős nagybőgős, számos átiratot készített hangszere számára. Ő is komponált egy kadenciát Dittersdorf E-dúr koncertjéhez, és rendszerint ezzel játssza a művet. Előadását hanglemezfelvétel is megörökítette.Francia vonófogással játszik, ami a következők miatt természetes is: Thomas pályájának különlegessége, hogy ő a nagybőgővel párhuzamosan a gordonkával is foglalkozott, sőt, miután 1968-ban befejezte nagybőgős tanulmányait, a következő két évben kizárólag gordonkatudásának elmélyítésén fáradozott S. Antropov és G. Jarosevici főiskolai tanárok vezetésével. Az ekkor szerzett tapasztalatok természetesen nagybőgőjátékára is hatással voltak. Kialakított egy sajátos balkéz-technikát, melyet aztán rendszeresen alkalmazott kiegészítő fogásként. Ez a technika nagyban segítette a már említett gordonkaverseny előadásában.


 

Gregora, Frantisek
(Franz) 1819-ben született Netolicichben (Morvaország). Az első zenei útbaigazításokat a helybeli kántortól kapta, akitől hegedűt és zongorát tanult. Tizenhatéves korától Ceské Budejovicében folytatta tanulmányait, melyeket összhangzattannal és ellenponttannal egészített ki. 1843-ban felvették a bécsi konzervatóriumba, ott A. Sláma tanítványa lett, akitől nagybőgőt és harsonát tanult. 1847-ben végzett, és Beethoven-ezüstéremmel tüntették ki. Életének legnagyobb részét Pisekben töltötte, ahol a dóm orgonistája és karmestere volt, továbbá zenetanár és szerző. Azarhin szerint virtuóz nagybőgősnek számított. 1887-ben halt meg.Széles körű zeneszerzői tevékenységének legnagyobb része az egyházi zene területére esett, de írt színházi zenét, kamarazenét és kórusműveket is. Kitűnő nagybőgősként e hangszer irodalmát is gyarapította. Hét etüdje SimandI normál bőgőre való átdolgozásában ma is közkézen forog. Nagybőgőre írt műveit ugyanis eredetileg mind A-D-G-C hangolású bőgőre írta, minthogy feltehetőleg Housé példája nyomán ő is ezt tarthatta legalkalmasabbnak a nagybőgő virtuóz megszólaltatására. E művek nagy részét SimandI normál hangolású nagybőgőre dolgozta át, és manapság ebben a formában használatosak. Gregora néhány zeneelméleti munkát és tankönyvet is írt.