Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. október 21., szombat, Orsolya napja van.     Kapcsolat  Támogatás

Eisold, J.G.

(1780-1841) pirnai származású nagybőgős előbb Drezdában, majd 1813-tól Berlinben telepedett le. Itt 1814. január 19-ikén adott hangversenyt, aminek nyomán a királyi udvari zenekarban alkalmazták. A feljegyzések szerint hatalmas termete, rendkívül szép és nagy hangja felülmúlhatatlanul pompázott az együttesben, ahol haláláig dolgozott.

 
Wolschke, Albert
(1853-?) Lipcsében Storch-tanítvány volt. Tizenkilenc éves korában már a Gewandhaus Zenekarának tagja lett, és gyakran lépett fel szólistaként is.


 
Andrejev, Leopold Georgijevics
1923-ban született Moszkvában. Apja hegedűs, anyja énekesnő volt. Kitűnő zenekari muzsikusként és szó?istaként vált ismertté. Tízéves korában kezdett gordonkát tanulni. A II. világháború miatt azonban meg kellett szakítania tanulmányait, és csak 1947-ben szerelhetett le. Ekkor folytatta félbeszakított tanulmányait. 1948-ban Homenkónál nagybőgőzni kezdett, s hamarosan kitűnt képességeivel és eredményeivel. Már főiskolás korában fellépett szólistaként a rádióban. Diplomakoncertjén 1953-ban többek közt Glier ismert művét, a Prelűd, scherzo és tarantella-t játszotta, s ennek virtuóz előadásáért kitűnő minősítést kapott. A koncerten a zeneszerző is jelen volt, aki teljes megelégedését fejezte ki Andrejevnek. Ezt megelőzően, már 1951-től a moszkvai Rádiózenekar tagja lett, ahol 1966-tól szólamvezető és szólóbőgős címet kapott. Egyidejűleg a Moszkvai Kamarazenekarnak is tagja volt. A kamarazenélés művészi tevékenységének jelentős ága. Számos koncertjén léphetett fel nagyzenekari kísérettel, nagynevű karmesterek közreműködésével. Széles repertoárjában a nagybőgő irodalmának legjelentősebb művei mind helyet kaptak. Játékának legfontosabb jellemzői a szép hang és a virtuóz technika. Nagy sikert aratott Saint-Saens Gordonkaverseny-ének előadása 1966-ban, eredeti hangnemben és normál, zenekari hangolású nagybőgőn. Ő mutatta be a Szovjetunióban Tubin Nagybőgőverseny-ét 1968. június 5-ikén. Andrejev francia vonófogással játszik. Pedagógiai tevékenységet is folytat. Jeles tanítványa A. I. Balentyij.


 

Dereul, Lucien
(1846-?) Massard-nál végzett 1867-ben, majd még két évig Párizsban folytatta tanulmányait Labrónál. Végzése után is Párizsban maradt, és ott élt további huszonöt esztendeig. Itt kiemelkedő művészként emlékeznek meg róla. Nagybőgőre írt 45 etűdje bekerült a párizsi konzervatórium tananyagába. Ezek közül 25 eredeti, 20 pedig átirat.


 

Ventruba, Milos
(1935-) cseh nagybőgős, Brnóban a Filharmonikus Zenekar tagja.


 
Hermann, Heinz
a Drezdai Főiskolán tanított 1975-ig, miközben 1958-ban iskolát szerkesztett. Átiratai is vannak, és egy hanglemeze ismert. Markneukirchenben 1981-ben a zsűri tagja, majd 1983-ban és 1985-ben elnöke volt.


 

Klaus, Günter
Weimarban tanult Paul Wenkel tanítványaként illetve Frankfurtban Reinhold Kappiernél.1969-ben a Genfi versenyen második helyezést ér el. Zenekari muzsikusi tevékenysége: Wiesbaden, Frankfurt (operaház),München(Bayerische Staatsoper) Berlini filharmonikusok, Frankfurti Rádiózenekar ( első Bőgős) és a Bayreuthi Ünnepi Játékok nagybőbőgse volt.Ezen kívűl számos világversenyen vett részt a zsűri tagjaként. Pedagógusként 1975-től Würzburgban tanít, 1963-tól Frankfurtban tanít.