Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. július 27., csütörtök, Olga és Liliána napja van.     Kapcsolat  Támogatás

Cassel, Thomas

Feltöltés alatt...

 
Jefremov, Ivan
(1923-) V. V. Homenko tanítványa, a Szentpétervári Filharmonikus Zenekar tagja.


 
Sojka, Bohuslav
(1922-) cseh származású nagybőgős, aki a kijevi konzervatóriumban tanult Otokar Sperglnél, majd 1938-tól ugyanott az Operaház zenekarának tagja lett.


 

Podobsky, Alois
Nagybőgős Baden-Badenben; 1929-ben a Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja volt.


 

Jerger, Wilhelm Franz
(1902-1978) a bécsi konzervatóriumban végzett Madenskinél. 1922-től a bécsi Operaház, valamint a Bécsi Filharmonikusok tagja lett, de emellett pedagógiai tevékenységet is folytatott. 1954-ben a Fribourgi egyetemen doktorált zenetudományból. 1958 és 1973 között a linzi konzervatórium igazgatója volt. Több zenetörténeti monográfiát írt. Die Wiener Philharmoniker című kötete Bécsben 1942-ben jelent meg, ezt követték: Leben für die Wissenschaft (1972) és Franz Liszts Klavierunterrícht (1975). A nagybőgőre vonatkozó történeti munkája Der Kontrabass in Hoher Schule der Musik 1935-ben jelent meg Potsdamban. Néhány kamarazenei művet is komponált, melyek közül legjelentősebb a Theresianische Feste című divertimento kis zenekarra.


 
Aubrech, Matthias
a prágai konzervatóriumban végzett V. Sládeknél 1876-ban. Egyetlen ismert műve a Románc.


 

Streicher, Ludwig
Évszázadunk egyik legkiemelkedőbb nagybőgőművésze 1920. január 26-ikán született Bécsben. Tanulmányait ugyanott a Zeneakadémia nagybőgőtanszakán az 1934-1939-es években Johann Krump profeszszornál végezte, és 1940-ben kitüntetéssel diplomázott. 1940-től 1944-ig Krakkóban az Állami Színház szólónagybőgőseként dolgozott. Érdekes, hogy ugyanezen idő alatt három évig komoly gordonkatanulmányokat folytatott, mégpedig olyan eredményesen, hogy Krakkóban szólógordonkásként is igénybe vették munkáját.Az 1945 és 1973 közötti években a bécsi Operaház zenekarának és a Bécsi Filharmonikusoknak is tagja volt. Közben 1958-tól a Wiener Hofmusikkapelle együttesében is közreműködött. 1966-tól a bécsi Zeneakadémia tanára lett, 1973-tól címzetes, majd 1975-től tényleges professzori rangban. Eddig több mint félszáz tanítványa végzett, akik szétszéledve mind az öt kontinensen továbbadják a tőle tanultakat. Közülük többen szólisták is.Tanári kinevezése, valamint egyre szaporodó koncert-kötelezettségei miatt 1966-ban kénytelen volt mindhárom zenekarnál végzett tevékenységét beszüntetni. Ettől az időtől kezdődött szólókoncertjeinek sorozata. A következő zenei fesztiválokon lépett fel: Wiener Festwochen, Bregen-zer Festspiele, Karintischer Sommer in Ossiach, Europaische Wochen in Passau, Mai de Versailles Párizsban, Salzburger Festspiele, Manuel de Falla-Játékok Granadában, Festival de musica da Costa do Estorial. Mes?teriskolát vezetett az alábbi helyeken: Salzburg 1972,Eisenstadt 1974, 1975, Granada 1971-1974 évente és 1979, Barce?lona 1977-1981 évente, Costa do Estorial 1978, 1980, 1981, 1984, Montreux 1974, Weimar 1974-1977 évente és 1979, Courchevel 1982, Aarhus, Iserlohn 1983, New York (Juilliard School) 1984, Schladming 1984. Zsűritagként részt vett a következő városokban rendezett verse?nyeken: Genf, Santiago de Compostella, Granada, Párizs, Markneukir?chen és München. Ha a fentieket áttekintjük, szinte teljes képet kaphatunk arról, hogy a világon hol rendeznek fesztiválokat, versenyeket és mesteriskolákat a nagybőgősök számára.Széles skálájú repertoárja a régi mesterektől a kortárs zenéig terjed. Számos mai zeneszerző, többek között F Leitermeyer, M. Rubin, E. Urbanner és P. Angerer ajánlotta neki műveit, és ezek ősbemutatói Streicher fel?lépésével zajlottak le. Többek közt a következő karmesterekkel koncerte?zett: Reiner F, C. Krauss, W. Furtwangler, O. Klemperer, H. v. Karajan, L. Bernstein, I. Stravinsky. Mein Musizieren auf dem Kontrabass címen öt füzetben kiadott műve pedagógiai és módszertani kérdésekkel foglalkozik. 2003 tavaszán hunyt el.