Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. március 25., szombat, Irén és Írisz napja van.     Kapcsolat  Támogatás

Adelmann, Stefan

1985-ben részt vett Markneukirchen?ben a nemzetközi versenyen, majd szerepelt a Debreceni Nagybőgős Találkozón is.2005-ben Miskolcon tartott mesterkurzust. Brémában tanít.

 
Boyesen, Nicole
1981-ben részt vett Markneukirchenben a nemzetközi versenyen.


 
Turner, Jefferey
A Pittsburgh Simphony Orchestra szólamvezetője, a Detroit Simphony Orchestra és az Amerikai Kamarazenekar volt tagja. A Duquesne Egyetemen tanít, 1990-ben elnyerte a Pittsburgh-i Koncerttársaság művészeti díját. Szólistaként is játszott a Pittsburg-i Szimfonikusokkal. Az 1993-ban rendezett ISB versenyen második díjat nyert. 1995-től látogató professzor az Eastman School of Music-ban.


 

Tons, Elgar
(1917-) Rigában a Szimfonikus Zenekar tagja, majd 1947-től karmester volt.


 

Martinov, Alekszej Jegorovics
(1860-1922) szinte egy időben tanított Proszkurinnal a moszkvai konzervatórium második nagybőgő osztályában. Spekinnél végzett 1885-ben. 1898-tól a konzervatóriumban dolgozott adminisztratív munkakörben, míg 1906-tól kezdődően tanárként folytatta működését 1922-ig. Mint kitűnő pedagógust professzori címmel ruházták fel. Legkitűnőbb tanítványai M. Sz. Fokin, V I. Bjelov, V I. Berg-man és M. F. Stejnke voltak.


 
Bransby, Bruce
20 évesen kezdett bőgőzni, hatalmas akaraterővel már 3 év múlva a Kansas City Filharmonikus Zenekarában szólamvezető.1978-tól a Los Angeles Philharmonia szólamvezetője, szóló, kamara és studió játékos. 1986-tól az Indianai Zenei Egyetemprofesszora, több mű ősbemutatója fűződik a nevéhez.


 

Gertovics, Joszip Francevics
Az orosz nagybőgőművészet legkitűnőbb hagyományait folytatta, és Kuszevickij mellett a legkiválóbb orosz nagybőgős volt.1887. május 13-ikán született Wilnóban iparos család gyermekeként. Már kilencéves korában kórusban énekelt. Kezdetben hegedűt tanult és tizenöt éves korára már zenekari muzsikusként dolgozott. Csak ezután kezdett nagybőgőt tanulni N. F. Szalnyickij iskolájában, majd hat éven keresztül különböző zenekarokban játszott Rigában, Kazanyban és Moszkvában. 1910-ben felvették a Nagyszínház zenekarába.Eközben különböző magánintézetekben tanított nagybőgőt, és karvezetőként is működött. 1922-től 1933-ig, majd megszakítás után 1938-tól 1953-ig a moszkvai konzervatórium nagybőgő-tanszakának tanára volt. Kitűnő munkájának elismeréseként 1926-tól docens, majd 1940-től professzor lett. Legjelesebb tanítványai A. I. Asztahov, D. F Agafanov, V. Vasenceva és M. F. Stejnke voltak.1922-től a Moszkvai Szimfonikus Zenekar első nagybőgőse is volt, és ugyanettől az időtől kezdve szólistaként is szerepelt. Évenként egy-két önálló koncertet adott, gyakran zenekari kísérettel. Moszkván kívül is voltak fellépései, többek közt Leningrádban és Tbilisziben. Egyik legjelentősebb és egyben utolsó koncertje 1953. október 5-ikén zajlott le rendkívül nagy sikerrel. Gertovics ekkor már igen beteg volt, és nem sokkal később, 1953. december 12-ikén meghalt.Gertovics az orosz nagybőgőművészetet újabb magaslatokra emelte, és ennek egyik legragyogóbb csillaga volt. Egyik sokat emlegetett mondása: ?A nagybőgőn úgy kell játszani mint a hegedűn - csak még sokkal lágyabban. " A francia vonófogást használta, ezt is tanította. Iskolát, etűdöket és számos átiratot készített. Az orosz szerzők műveiből kiválogatott nehéz zenekari szólamrészletek gyűjteményét 1953-ban adta ki. Közismert szerzeménye a Románc.