Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. november 19., vasárnap, Erzsébet napja van.     Kapcsolat  Támogatás

Negri, Luigi

(1837-1892) Rossinál végzett Milánóban 1856-ban, és annak utóda lett 1858-tól. Iskolát adott ki a négyhúros nagybőgő részére és nyilvánvalóan ezt is tanította. Etűdöket, előadási darabokat komponált, valamint átiratai is vannak. Legkiválóbb tanítványa Eusebio Pinetti volt.

 
Mayer, Joseph Bernhard Friedrich Caspar
az 1732-ben kiadott Museum Musicum, a valamivel később megjelent Tieueröffnetes Orchester, valamint a két évvel később közreadott Neueröffneter Teoretisch und Praktisch Music-Saal című műveiben a nagybőgővel is foglalkozik, és azt brummende Violone-nak kereszteli el. Szerinte ez a hangszer hegedű alakú és nagyobb, mint a franciáknál használt hasonló hangszer. Hangolása kvartokban történik: G-C-F vagy A-D-G.


 
Mix, Alexander
Berlini nagybőgős; 1929-ben a Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja volt.


 

Flechsig, Max
(1880-1940) német nagybőgőművész, miután Schwabénál végzett Lipcsében, Mannheimben működött. A Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja.


 

Kozolupov, Sz.M.
Miluskin halála után mintegy hét éven keresztül tanította annak növendékeit. Ő maga nem játszott ugyan nagybőgőn, de kitűnő gordonkás volt. Néhány kiváló nagybőgőst nevelt fel a II. világháború évei alatt.


 
Blumentritt Ferdinand
(1840-?) Prágában Hausénál végzett, majd Rotterdamban lett zenekari tag.


 

Fröhlich, Joseph
(1780-1862) zenetanár, zeneszerző és karmester volt, aki két hatalmas és általános iskolát adott ki: Vollstandige teoretisch-practische Musikschuíe (Bonn 1810-11) és Systematischer Unterricht in den vorzüglichsten Orchester-Instrumenten (Würzburg 1829). Mintegy húsz oldalon keresztül tárgyalja a három-, négy- és öthúros nagybőgőket és azok hangolását. Már különbséget tesz a zenekari és a szólóhúrozat közt, továbbá ismerteti mindkét fajta vonófogást.