Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. május 30., kedd, Janka és Zsanett napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap

Michaelsteini kurzus ismertető

Az évente megrendezésre kerülő kurzus a Harz hegységben leli otthonát immárom 25 éve. A hely teljességgel ideális: egy mindentől messze eső kolostor ujjáépítve.
A Klaus Trumpf által vezetett "nagybőgős hét" nagyon ismertté vált: az utóbbi években a tengerentúlról is jöttek tanárok, s növendékeik is. Nagy örömünkre szolgál, hogy a kurzuson két magyar tanár is tanít: Saru Károly és Szentirmai Antal.

A találkozónak megvan a maga menetrendje, mely szinte minden évben ugyan az: nyitóest tanári koncerttel, majd másnap reggel előjátszás a tanároknak, ahol eldöntik, hogy ki játszik majd a záróesten a fizető közönségnek. Ezek után a kurzus elkezdődik, és a napi teendő az óralátogatásra és a gyakorlásra korlátozódik, melyet esténkénti tanári koncertek tarkítanak, ezt követően egy kis összejövetel ahol a magyar borból sincs hiány...
Varázslatos érzés az mikor ötven-hatven ember ugyan azért van egy helyen: zene és nagybőgő.

Elmaradhatatlan része a találkozónak, hogy Miloslav Gajdos (kromerizi tanár, Európa egyik meghatározó szólistája és pedagógusa) esténként a cseh népzene gyöngyszemeivel szórakoztassa közönségét, melyet énekel és magát kíséri nagybőgőn.
A kurzusnak nagyon fontos hatása van: az információ csere. A növendékek hallhatják egymást, és levonhatják a konzekvenciát, hogy átlagban milyen szinten vannak a külföldhöz képest, és sokszor a továbbtanulás is itt dől el, hogy melyik tanárhoz mennének szívesen master vagy DLA diplomáért.

Nagyon fontos szemléletváltás játszódik le a növendékekben egy hét után, ugyanis sokan rádöbbennek, hogy a tanárság nem jó vagy rossz, hanem a növendék szemszögéből kedvező avagy sem, itt nagy különbség látható a Nyugat európai és a Kelet európai növendékek ízlése és igénye közt.
Amíg a "nyugatosok" inkább azt a tanárt kedvelik aki teoretikusabb, sokat beszél a darabról és a stílusról, addig a "keletiek" azt szeretik, ha a tanár játszik, és az óra a bőgőjáték szempontjából aktív, nem bánják ha a tanár tapsol vagy énekel játékuk közben.

Szintén nagyon érdekes dolog a stílusok változása, tanítása (aki hallotta már Koussevitzkyt bőgőzni felvételről az jobban érti mit értek ez alatt). Magyarországon a korhu előadásmód még nagyon fiatal, mondhatni gyerekcipőben jár, ezzel szemben a "Nyugat" több mint fél évszázados múltra tekinthet vissza, ezzel szemben ott is megosztott a közönség.
Tíz évvel ezelőtt hosszú tapasztott detachével játszani az Eccles szonáta első tételét gyönyöru dolognak számított, ma már kint szinte meg sem hallgatják.

Persze a stílusok nem csak zenetörténeti korokra osztódnak, hanem egyes nemzetekre is jellemzőek: nagyon kinyitja az ember fülét, ha egy Miaek szonátát egy cseh tanárral hallgat meg, egy Koussevitzky koncertet egy orosz versenygyőzetessel, és nem utolsó sorban német zenét németekkel. Személy szerint nagyon fontosnak tartom, hogy minél több főiskolás-egyetemista jusson ki a kurzusra, mert így maradhat a magyar nagybőgőzés naprakész, ha a következő generációnak van módja belepillantani, hogy mi is történik a nagyvilágban.

Külön köszönet jár a Liszt Ferenc Zeneakadémia Baráti Körének , akik támogatásukkal lehetővé tették az elmúlt évek során, hogy hazánk ifjú nagybőgősei kijussanak egy ilyen fontos eseményre.