Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. augusztus 22., kedd, Menyhért és Mirjam napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgő

Módszertan

BARTÁNYI RÉKA SZAKDOLGOZATÁBÓL

Bevezetés

Szempontok az összehasonlításhoz:

1.fejezet: Az elemzett iskolák, ill. zenepedagógiai munkák kronológiai sorrendje

2.fejezet: Terjedelem és tartalom aránya

3.fejezet: A bevezető részekben ismertetett elméleti anyag tartalma

4.fejezet: Vonóvezetés-húrváltás üreshúr(ok)on

5.fejezet:
5.1. billentő gyakorlatok egy fekvésen belül
5.2. Fekvésváltás

6. fejezet: Skálák, hangzatfelbontások, szekvenciák, vonásnemek,ritmusok, kettősfogás, arpeggio, etüdök

7. fejezet: előadási darabok, átiratok, stb

8. fejezet: Zenekari szólamrészletek, speciális technikák

Szakirodalmi jegyzék

Bevezetés

Napjainkig kb. 300 nagybőgőiskola jelent meg, ill. maradt fent kézirat formájában. (Ez Bordás Tibor: Adatok a nagybőgő történetéhez, Alfred Planyavsky: Geschichte des Kontrabasses című könyvekbol, ill. hazai és külföldi zeneműboltok, kottakiadók katalógusai, zenei antikváriumok, budapesti kottatárak, valamint az Internet kínálatából becsült adat.) Természetesen jó lenne, ha mindegyik rendelkezésre állna, de egyrészt anyagi okok, másrészt kapcsolatok hiánya miatt ez szinte megoldhatatlan feladatnak bizonyul. Úgy gondolom azonban, hogy az eddig összegyűjtött anyag megfelelő egy elemzéshez, összehasonlításhoz, mivel 168 év alatt különböző országokban megírt zenepedagógiai munkákról van szó, számszerint 33 félérol. Ennek alapján világosan nyomonkövetheto a különféle nagybőgőiskolák egymáshoz viszonyított fejlodése, beleértve az extrém elgondolásokat is.


 

1.fejezet

Az elemzett iskolák, ill. zenepedagógiai munkák kronológiai sorrendje

- Asioli, Bonifazio (1769-1852): Elementi per il Contrabasso (1820) Ricordi Kiadó

- Hause, Wenzeslas (1764-1847): Méthode compléte I. (1828) Schott Kiadó

- Slama, Anton (1804-1865? 1881?): Contrabass-Schule (1836? 1839?) Haslinger Kiadó

- Bottesini, Giovanni (1821-1889): Metodo di Contrabasso (?) Ricordi Kiadó

- Hindle, Johann (1792-1862): Der Contrabass-Lehrer I.-II. (?) C. A. Spina Kiadó

- Trautsch Károly (1830-1910): Contrabass- Schule (1860) Kézirat

- Hrabe, Josef (1816-1870): Anleitung zum Contrabass Spiel (1865) E. M. Wetzler Kiadó

- Simandl, Franz (1840-1912): Kontrabass-Schule (1874-1891? 1893?) C. F. Schmidt Kiadó

- Michaelis, Theodor (1831-1873): Contrabass-Schule II. (1891) Zimmermann Kiadó

- Hegner, Ludvig (1851-?): Contrabass-Schule (1896) Wilhelm Hansen Kiadó

- Starke, Alwin (?): Schule für Kontrabass (1911) Hofmeister Kiadó

- Nanny, Edouard (1872-1942): Méthode Compléte pour La Contrebasse I.-II. (1920-1925) Leduc Kiadó

- Findeisen, Theodor Albin (1881-1936): Der Lehrer des Kontrabass Spieles I.-V. (1930, 1938) Hofmeister Kiadó

- Möchel, Kurt B. (?): Brevier des Kontrabassisten (1932) Schott Kiadó

- Lotter, Adolf (1870? 1871?-1942?): Practital Tutor for the Duble Bass (1933) Boosey & Hawkes Kiadó

- Haggart, Bob (1914-1998): Bass Methode (1941) Robbins Kiadó

- Kola József (?): Gordoniskola (1948) Nádor Kiadó

- Bleier, Paul (?): Einführung in das Kontrabasspiel (1951) Schott Kiadó

- Montag Lajos (1906-1997): nagybőgőiskola I. (1955) II. (1956) III./A (1960) III./B (1966) III./C (1967) IV. (1976) V. (1982) EMB Kiadó VI. Kézirat

- Caimmi, Italo (1871-): Bottesini Metodo per Contrabasso (1958) Ricordi Kiadó

- Herrmann, Heinz (?): Das Kontrabass-Spiel in unserer Zeit I.-II. (1958) Hofmeister Kiadó

- Eichstadt, Jozef (?): Szkola na kontrabas I. (1958) II. (1960) PWM Kiadó

- Müller-Rusch (?): String Method (1961) Neil A. Kjos Music Kiadó

- Hertl, Frantisek (1906-1975): Skola hry na kontrabas (1962) Prága Kiadó

- Powrozniak, Jozef (?): Latwa szkola na kontrabas (1962) PWM Kiadó

- Bezdeljev, Vaszilij Kuzmics (?): Novüje priemü igrü na kontrabasze (1969) IMM Kiadó

- Morgen, Lev Mihajlovics (?): Skola-szamoucsityel igrü na kontrabasze (1970) Moszkva Kiadó

- Rabbath, Francois (1931-): Nouvelle technique de la Contrebasse I. (1977) II. (1980) Leduc Kiadó

- Streicher, Ludwig (1920-2003): Mein Musizieren auf dem Kontrabass I. (1977) II. (1977) III. (1978) IV. (1978) V. (1980) Doblinger Kiadó

- Rakov, Lev Vlagyimirovics (1926-): Skola nacsalnogo obucsenyja igre na kontrabasze (1978) Muzüka Kiadó

- Emery, Caroline (?): Yorke mini-bass book 1, bass is best! (1988) Yorke Kiadó


- Haustein, Josef (?): Contrabass-Schule (?) Hansa Kiadó

- Richter, Carl (?): Contrabass-Schule (1930 előtti) Carl Merseburger Kiadó

 


 

2.fejezet

Terjedelem és tartalom aránya

 

Az iskolák különböző terjedelemben foglalkoznak a nagybőgőoktatással. előfordulnak szélsoséges esetek az oldalszámokra vonatkozóan. Ezeket az alább felsorolt példákon keresztül szemléltetem. A szerzők eltéro módon tanítják az alapfekvéseket, pl. van, aki csak az alapvető technikai gyakorlatokat írja le, mások kibovítik ezt zenekari szólamrészletekkel, szólódarabokból vett idézetekkel, zongorakísérettel, kamarazenével, stb., de ezzel részletesebben a késobbi fejezetekben foglalkozom.

 

Példák:

Hrabe: 15 old. ? 10 alapfekvés (írott g'-ig terjedoen)

Asioli: 28 old. ? alapfekvések (írott g'-ig)

Kola: 52 old. ? 12 alapfekvés (írott a'-ig), de ebbol 24 old. elméleti, ? 28 old.

gyakorlati anyag

Müller-Rusch: 112 old. ? 3 alapfekvés

Montag I.-II.-III./A-B-C: 589 old. ? 12 alapfekvés

 

Átlagos terjedelműnek tekintheto:

Findeisen I.-II.-III.: 129 old. ? 12 alapfekvés

Streicher I.-II.-III.: 147 old. ? 12 alapfekvés

Rakov: 133 old. ? 12 alapfekvés

Herrmann I.-II.: 126 old. ? 12 alapfekvés

 

3. fejezet

A bevezető részekben ismertetett elméleti anyag tartalma

 

Asioli írta az elso nagybőgőiskolát Olaszországban. Ez azért kiemelkedo jelentoségu, mert ebben az idoszakban a nagybőgősök ? többnyire ? önképzés útján tanultak.

Háromféle hangolási módot ismertet, a franciát, ami 3 húros G-D-A kvint-, az olaszt, amelyik szintén 3 húros A-D-G, de kvart-, valamint a 4 húros németet, ami E-A-D-G kvarthangolású. Gordonka vonófogást javasol. Leírja, hogy a kottaképhez viszonyítva a hangszer egy oktávval mélyebben szólal meg.

A fekvések elnevezése, számozása és az ujjrendszisztéma külön táblázatban lesz ábrázolva, ez vonatkozik a többi iskolára is. (ld. 10-17. oldalig) Sok pedagógus ír le egymáshoz hasonló elméleti megfogalmazásokat, de én szerzőnként mindig csak az újdonságokat fogom megemlíteni.

Hause iskolája alapvető munka és az elso igazán szakszeru nagybőgőiskola, a benne foglalt módszertani elvek lényegében máig érvényesek, így pl. a hangszer tartását állva és az un. német vonófogást tanítja. Mint ahogy Asioli már említette 4 húros kvarthangolást használt. Grafikusan ábrázolja fogólapon a hangok elhelyezkedését, úgy érzékeltetve, hogy a húrláb irányában mértanilag egyre kisebbek lesznek a kisszekundok közötti távolságok.

Bottesini a nagybőgősök számára a legnagyobb, mindmáig felülmúlhatatlan zeneszerzője és korának kiemelkedo előadóművésze. Karmesterként valamint operaszerzőként is dolgozott.

Iskolájának elso része a zenekari játékra-, második része, pedig a szólójátékra készíti fel a tanulót, utóbbiban, a kottában leírt hangjegyeket egy oktávval feljebb kell olvasni. A fent említett 3 húros olasz hangolással, vonófogással játszott, utóbbinak az a lényege, hogy a vonó rúdját a kápától távolabb fogja a csúcs irányában és a hüvelykujj ujjbegye a kápa gyurujének alsó részét érinti. Ezt ? többek között ? grafikán lehet megtekinteni. Látható még Dragonetti (alsó) vonófogása, balkéztartás alap-, hüvelyk- és üveghangfekvésekben, valamint a hangszertartás. Ezenkívül dinamikai-, lefelé és felfelé vonásjelek. Továbbiakban a vonalrendszer, hangjegyérték-táblázat, szünetjelek, tempójelzések, hangközök C-dúrban megjelenítve, ujjrendnélküli skálák, alapvető vezénylési (ütés) technikák, metrumok, akkordmegfordítások ismertetése történik.

Hindle a szüloi házban korán közeli kapcsolatba került a nagybőgővel, miután apja hangszereket készített. Késobb az ifjú követte példáját. Tudását önképzés útján szerezte meg.

A fekvésbeosztást egy nagybőgőt ábrázoló grafikán mutatja be, F-A-D-G hangolásban tanítva. A törzs-, ill. módosított hangokat, különböző dúr és moll elsofokú hármashangzat felbontásokat 7#-es, 7b-s előjegyzésig ismerteti.

Trautsch, több mint fél évszázados (1858-1910) pedagógiai tevékenységével nagy szolgálatot tett a fejlodo, kialakulóban lévo magyar zenei életnek. Ezt bizonyítja a Régi Zeneakadémia Kottatárában meglévo kéziratok sokasága, melyben ? többek között ? fellelheto Slama kivonatosan lemásolt iskolája, valamint a benne található 19 pontból álló német nyelvu szöveges bevezető rész. Ugyanitt találtam rá Trautsch saját iskolájához kiegészítoleg írt munkájára, az ?Anfangs Gründe zur Erleinung des Contrabasses? címűre, ami befejezetlen maradt.

Hrabe balkéztartása: alapfekvésben a hüvelykujj az 1. ujjal szemben helyezkedik el.

A pedagógusok balkéztartásban kétféle módon tanítják a 2. és 3. ujj közötti távolságot: szorosan egymás mellett van a két ujj, vagy a 3. ujj a 2. és 4. ujj között egyenlo távolságra helyezkedik el.

A XIX. században íródott iskolák közül a legkiemelkedobb pedagógiai munka Simandl nevéhez fuzodik. Rendkívül népszeru Európában is, így hazánkban jelenleg az alap-, közép- és felsofokú képzés egyik alapvető műve.

Iskolája két kötetbol áll, kilenc részre osztva. Az elso ötben a zenekari játékra, másik négyben a szólójátékra készíti fel a növendékeket. Hangszer és a vonó részeinek grafikusan ábrázolt részletes leírása újdonság. Az általam elemzett iskolák közül elsoként o tesz említést a szólóhangolásról, azaz Fisz-H-E-A.

Hegner ?pisztolyszeru? vonófogása unikum.

Starke előszavában Hause, Sturm, Simandl, Warnecke, Laska fekvésbeosztáson belüli ujjrendszisztémáit veti össze. Bemutatja az E-húr meghosszabbítására szolgáló csigára felszerelheto gépezetet, melyet a drezdai szisztéma alapján Pittrich készített. Említést tesz a markneukircheni Poike ? Glassel féle változatról is. A vonóbeosztás jeleit (pl. G. B. ? egészvonó) és vonásnemeket is közöl. különböző kulcsokat, enharmónikus hangokat, valamint az ornamentikát két soros kottában lejegyezve tanítja. Érdekes része a bevezetésnek, hogy hány órát javasol a napi gyakorlási idore. 3-5 órát jobbnak tartja, mint a 6-8-at, mert az előbbi nem annyira mechanikus hatású. Balkéztartása: alapfekvésben a hüvelykujj a 2. ujjal szemben helyezkedik el.

Nanny útmutatása alapján alkalmazta Ravel az üveghangtechnikát műveiben. Az általa ajánlott vonóhosszúság 68 cm. A II. kötetben öthúros nagybőgőre írt gyakorlatok találhatók.

Findeisen a németkápás vonó szerkezetében kisebb módosítást eszközölt. A vonófogás módja különbözik az eddig használtaktól, mégpedig azért, mert a vonórúd kápa utáni végét a jobb kéz mutatóujja és a tenyér találkozási pontjára helyezi. Különbséget tesz az olasz és a francia vonófogás között. A vonószor hossza 58-60 cm, súlya 125-135 g kell, hogy legyen szerinte. A fekvésváltás különböző típusait ismerteti, pl.: induló-érkezo fajtát. Sémát állít fel a napi gyakorlás beosztására óránkénti (1-4) lebontásban. Kétféle bélhúrtípust említ: a simát és a körülfontat. Húrvastagságok: G-húr 2,1 mm; D-húr 2,7 mm; A-húr 2,5 mm, ill. 3,5 mm; végül az E-húr 3,2 mm.

Lotter iskolájának focímében utalást tesz Hrabe metodikájára. Ebben a kottában a grafikák mellett már fotók is találhatók.

Haggart a modern, ritmikus nagybőgőjátékot, a jazz alapjait tanítja.

Kola munkája ?Nádor expressz iskolái? című sorozat nagybőgőre írt változata. Idézet az előszóból: ?A huszadik század rohanó élete sokkal fokozottabb tempót követel a ma emberétol, mint elődeinktol. Így van ez ma minden vonalon. Miért ne lenne így ez a zenében is?? Ezzel a gondolattal magyarázható az iskola ?terjedelmi rövidsége?. A 24 oldalnyi elméleti bevezetőrész egy kisebb zenei lexikonnal ér fel.

Montag munkája az eddig írt magyar iskolák közül a legátfogóbb. Egy füzete egy évfolyam tananyagát tartalmazza. Az eddig ismertetett anyagból majdnem minden szerepel a bevezetőjében, új elem ?a hangszer megóvása? című rész.

Caimmi Bottesini metódusát dolgozta át 3 húrosról 4 húros nagybőgőre. Még egy 4 húros verzió jelent meg: Slatford. R. Yorke kiadásában, két kötetben.

Herrmann két kötetes művét három év tanulási idore ajánlja. Megemlíti J. Kment etüdjeit kiegészíto tananyagként. A hangszer kialakulásának történeti áttekintése tartalmaz különleges méretu nagybőgőket is, pl. egy 4 és fél méteres J. Geyer-tol származót. Fényképen látható először egy nagybőgőszék. Balkéztartása: alapfekvésben a hüvelykujj a 2. és 3. ujjak között, velük szemben helyezkedik el.

Müller ? Rusch szerzőpáros kisgyerekeknek írt iskolát, érdekessége, hogy egyszerre tanítja (unisonon), idonként zongorakísérettel a hegedut, brácsát, gordonkát és a nagybőgőt, utóbbit 3-es méretu hangszeren és vonón.

Hertl balkéztartása: alapfekvésben a hüvelykujj az 1. és a 2. ujjak között, velük szemben helyezkedik el.

Morgen iskolája az esztrád együttesben való játékra készít fel.

Rabbath hangszertartása eltér az eddig megszokottól, a hangszer dolésszöge nagyobb, jobboldali káva felso része a hashoz, ill. a mellkashoz van támasztva, a játékos kis terpeszállásban egyenes lábtartást vesz fel. Hüvelykujjfekvésben a balkéz ujjai ?betörnek?.

Streicher 14 és 25 éves kor között ajánlja a tanulás elkezdését, valószínuleg azért, mert a játékhoz szükséges fizikai eronléti állapot általában ebben a korban már megfelelő. 80-100 etüd megtanulását javasolja. Már fémhúrozású zenekari- és szólóhangolást használ. Ismerteti G. Lemböck 1842-ben készített hangszerének fogólaphoz viszonyított húrmagasságát, a fogólapon játszott utolsó hangot (az írott c?'-t), vonójának méretét: csúcstól a kápa végéig 675 mm, kápa magasságát 53 mm. Hangszertartásnál a ballába sarkán állva, lábfeje oldalával támasztja a nagybőgőt, a stabilitás érdekében. Vonófogása a német típus egyik változata, a jobbkéz hüvelykujjának töve és a tenyér találkozási pontján-, mutatóujja harmadik ujjpercének belso oldalával érinti a vonó rúdját, ezáltal az eroátvitel egy újfajta módon történik.

Rakov 5 év alatt tartja elvégezhetonek iskoláját. Fényképsorozaton mutatja be a vonószor feszességének helyes beállítását, a hangszer(ek) elhelyezésének különböző módját, továbbá megfogását szállítás közben, ülve-állva való játékmódot, francia-, németkápás vonófogást és a pengetést.

Emery ?mini-bass? kötete rendhagyó. O az elso no, aki iskolát írt 6-12 éves gyermekek számára, akiknek kis méretu hangszert, vonót, nagybőgőszéket ajánl. Csoportos órák keretében való tanítást javasol.


4. fejezet

Vonóvezetés-húrváltás üreshúr(ok)on

 

 

Bottesini-nél Asioli- Hause- Slama- Hindle -vel szemben már található vonóvezetési gyakorlat üreshúron a 27. oldalon. Jele: 0. Trautschnál ue. már ritmikus gyakorlat keretében történik. Hrabe iskolája kiegészíti tanára Hause hiányosságát, először a szomszédos-, majd a G-A, G-E, D-E üreshúr párokon tanítja a húrváltást. Simandl D-húron kezdi oktatni a vonóvezetést, mert, ezáltal a növendék hamarabb elsajátíthatja a helyes húrsíkon való játék érzetét, ha ez nem így történik, beleszólhatnak a szomszédos húrok. Ha a G vagy az E húron játszunk, a káva pereméhez viszonyítva sokkal nagyobb a vonó horizontális dolési szögének lehetosége. Hegner metrumban és ritmikában bonyolultabb gyakorlatokat ír, Starke már dinamikával is bovíti. Nanny vonóváltás közben szüneteket iktat közbe, hogy a tanulónak legyen ideje felkészülni a lefelé-fölfelé, ill. fölfelé-lefelé irányban történo vonóváltásra. Legato-val is gyakoroltatja a húrváltást. Findeisen újítása abban rejlik, hogy az egész vonóval játszott hangot 16 egységre osztja be (metronóm 72). A hangindítása a kápától indul ff, a vonó közepére érve (8 egység alatt) p-ig csökkenti a dinamikai szintet, ezt követően a vonó csúcsáig eljutva (szintén 8 egység alatt) ismét ff-ig növeli a hangerot. Möchel két üreshúrt egyszerre megszólaltatva kezd el tanítani, szintén a helyes húrsíkérzet kialakítása miatt. Bleier a staccato- és a tenuto-val való kombinációt alkalmazza. Eischstadt négy-öthúros nagybőgőre tanítja az üreshúron történo játékmódot. Bezdeljev 1969-es keltezésu iskolájában nem szerepel üreshúrra írt gyakorlat, mert valószínuleg haladóknak szánta. Rabbath rögtön húrváltással indít? Streicher 12 oldalon keresztül foglalkozik összevontan a fent leírtakkal, ez az eddigi legalaposabb munka. Megtanítja a legalapvetőbb vonásnemeket (tenuto-t, legato-t, staccato-t egyvonóra is, különböző kombinációkban), az akkordot és a repetálást. A dinamika változatos (p, mf, f, cresc., dim., hangsúlyjel). A vonó dolési szögének változtatását magyarázza el, ill. fényképekkel illusztrálja a helyesen kivitelezett húrváltást. Erre a viszonylag hosszú részre azért van szükség, hogy ha a növendék a balkéz gyakorlatokhoz eljut, a jobbkéz technikai problémáival már ne kelljen foglalkozni. Rakov reform elképzelései az alábbiakban nyilvánulnak meg: az üreshúron való játékot pizzicato-val kezdi el tanítani ritmusban, zongorakísérettel a D-húron (zenekari hangolással). D-húron a 4. ujjal lefogott g hangot húrváltással gyakoroltatja az üres G-húrral, ezáltal az utóbbi intonációs kontrollhangként funkcionál. Ezt az ötletét a többi húrpárokon is alkalmazza. Az üreshúrokon történo játékot zongorakísérettel teszi élvezetesebbé. Grafikusan ábrázolja a következoket: lefelé vonásnál a magasabb húrra, ill. felfelé vonásnál a mélyebb húrra való átmenetkor a két húr közötti távolságot a vonó hosszából elveszítjük, ezért, ha egész vonóval játszunk a húrváltás nem lehetséges. Felfelé vonásnál a magasabb húrra, ill. lefelé vonásnál a mélyebb húrra történo átmenetkor ezt a távolságot megnyerjük.(Ez Tibay Zoltán nagybőgő metodikájában már megfogalmazódott).


5. fejezet

5.1. billentő gyakorlatok egy fekvésen belül

 

 

Asioli írt billentő gyakorlatokat, amik ugyan kezdetlegesek, de ne felejtsük el, hogy az autodidakta módon történo tanuláshoz képest, ez így is nagy előrelépésnek számít. Trautsch kézzel írott iskolájának egyik köteténél szintén ez a helyzet, de már összetettebbek a gyakorlatok, viszont ez egy befejezetlen munka. Hrabe mind a négy húrra írt külön-külön különböző ritmusban billentéseket, ezeken belül ? először ? az egyik húrról a másikra való átmenet üreshúr közbeiktatásával közvetett módon történik, utána közvetlenül, diatónián belül maradva. Simandl egy húrra írt billentései ezzel szemben már dodekafon jelleguek, ez abból adódik, hogy pl. a félfekvésben az 1.-2., 2.-4. ujjak között kis szekund-, az 1.-4. ujj között nagy szekund távolság van. Hüvelykujjfekvésben hét- és tizenkétfokúsággal találkozhatunk felváltva. Flageolett-fekvésekben először a természetes üveghangokat oktatja, ? hüvelykujjfekvésben és alapfekvésekben is ?, majd a mesterséges üveghangok következnek (kvint, kvart, nagyterc).

Fekvésenként fokozatosan halad előre a tanításban, az ettol eltéro megoldásokról külön teszek említést.

Hegner szisztematikusabb lebontással dolgozik: húronként üreshúr (0)-1. ujj, majd 0-1.-4., ezután húrpáronként húrváltással ugyanígy, végül mind a négy húron. Ezt követően 0-1.-3.-4. (tágfekvés) billentéssel a fent leírt logikát követi legato-val is. Az 51. dodekafon jellegu gyakorlat olvasását megnehezíti a kettős módosító jelek használatával? Hüvelykujjfekvésben nem alkalmaz külön billentő gyakorlatot, rögtön összekapcsolja fekvésváltással az alapfekvésbol a hüvelykbe történo átmenetet.

Bizonyos technikai megoldások kialakulhattak anélkül, hogy a szerzők ismerték volna egymás munkásságát.

Nanny ? rendhagyó módon ? a 0-2.-al kezdi a billentő gyakorlatot. Az a megoldása is eltéro ? a ma használatos technikai megoldásokkal ellentétben (pl. Simandl-hoz képest) ? , hogy alapfekvésben írott h'-ig jut el, de természetesen ez a hang a hüvelykujjfekvésben is megtalálható. A hüvelykujj pozíciójának stabilizálásával több fekvés játszására nyílik lehetoség, ezt nevezik félfekvésváltásnak. (ld. pl. Hegner, Streicher) O használ először az írott g' alatt hüvelykujjat az esz'-ig. Az I. kötet végén öthúros nagybőgőre, a C-húrra ír billentő gyakorlatokat és etüdöket.

Négyhúros nagybőgőn hét húrsík van (G, D, A, E, G-D, D-A, A-E).

Findeisen ír egy gyakorlatot, ami a nem szomszédos húrsíkokat gyakoroltatja, pl. a G-rol (G-húrsíkról) az A-ra való átmenetet. Ezeket metronómjelzéssel látja el. Möchel ? a saját elképzelése szerint ? a fekvéseket is két húr egyszerre történo megszólaltatásával kezdi el tanítani, így minden hanghoz egy intonációs kontrollhang (szomszédos üreshúr) is megszólal, ezt az elgondolását hüvelykujjfekvésben is követi. Lotter vonásnemek kombinációival teszi változatossá gyakorlatait. Bleier Starke elképzelését továbbfejlesztve grafikusan ábrázolja a balkéz technikát, egyenes vonallal jelzi a fekve tartandó ujjakat. Montag partitúrában tanítja az enharmóniát. Harántgyakorlata Findeisen-éhez hasonlít, de tudatosabb, logikailag következetesebb. Egy hüvelykujjfekvésen belül először o tesz különbséget, háromféle pozíciót használ. Herrmann iskolájában tovább fejlodik a balkéz technika grafikus megjelenítése, a következok szerint: ha közvetett módon (ld. fent) húrváltás történik, lenyomva kell tartani az(oka)t az ujj(aka)t, mely(ek)re vissza kívánunk térni a húrváltás után azért, hogy ne mozduljon el a balkéz pozíciója. Egy nyíl jelöli, hogy már az üreshúr játszása közben, megelőlegezve, azonnal billentsük le a következo hangra ujjunkat vagy ujjainkat. Eichstadt öthúros verziót is ír. Streicher-nél a hang megelőlegezése már közvetlen módon fordul elő, ügyelve arra, ? először a nagybőgőre írt zenepedagógiai munkákon belül ?, hogy az egyszerutol a bonyolultabb balkéz mozgásformákat tanítsa. Hüvelykujjfekvésen belül a hüvelykujj és a 3. ujj viszonylatában, ötféle pozíciót különböztet meg. Mesterséges üveghangoknál kisterces fogásmódot is használ. Rakov 4. ujjal (1., 2., 3., ujjak fekve tartása mellett) kezdi a tanítást, mert így a fekvésen belüli kéztartás jobban beállítható. Az orosz nagybőgőiskolákban használják a 4. ujjat ? többnyire ? a hüvelykujjfekvésben is.

 

 

5.2. Fekvésváltás

 

 

Asioli- Hause- Slama- Bottesini (Caimmi)- Hindle -nél nincs speciális fekvésváltó gyakorlat. Hause- Bottesini (Caimmi) -nél felfelé irányban történo fekvésváltást az ujjrendszámozás alatti -, lefelé irányban pedig afölötti vízszintes vonal jelzi, Nanny mindkét irányban csak ez utóbbit használja. Lotter nyíllal, Haggart átlós vonallal, Bleier ?LW? (Lagenwechsel) jelöli a fekvésváltást. Bottesini (Caimmi) ?nél a vonalrendszer alatt található arab számmal van jelölve a húr neve, Hindle-nél ue. betüvel (pl. D), Streicher-nél római számmal (I-IV).

A fekvéseken belül használt ujjrend jelölései a szerzőknél eltéroek, megjelenítése a vonalrendszer fölött vagy alatt történik.

Van, aki minden hangra -, mások csak egy fekvésen belül, fekvésváltáskor -, Findeisen a fekvések elnevezését használja ujjrend helyett, többnyire- az ujjazat jelölésére. Az is egy megszokott írásmód, hogy a fekvések elnevezésének rövidítése alatt arab számmal, ill. kapoccsal jelenítik meg az egy fekvésbe tartozó hangokat.

Trautsch-tól kezdve a többi szerző ? egy-két kivételtol eltekintve ? már ír speciális gyakorlatokat. Montag külön gyakorlatot szerkesztett az alapból- a hüvelykujjfekvésbe és a visszafelé történo átmenetre 8 fázisban, amit 3-es ütemmutatóban írt, skálaszeru etüdben gyakoroltat úgy, hogy negyedenként valósulnak meg az előbb említett fázisok. Streicher először nyújtott ritmusban egy húron, késobb utókával a szomszédos húrra történo fekvésváltást tanítja.

6. fejezet

Skálák, hangzatfelbontások, szekvenciák, vonásnemek, ritmusok, kettősfogás, arpeggio, etüdök

 

Asioli skáláit először C-dúrtól 6b-s előjegyzésig írja le, ezt követően a 6#-es hangsoroktól az 1#-ig, csökkentve az előjegyzés számát. Ezután terc, kvart, kvint, szext, szeptim és oktáv szekvenciák következnek, ritmusgyakorlatokkal, vonásnemekkel (staccato, legato és kombinációi) kiegészítve.

A szerzők ritmusok, szünetek, vonásnemek, dinamikák, tempo-k, ismétlések és ismétlojelek jelöléseinek variációi az üreshúr gyakorlatoktól kezdve iskoláik végéig megtalálhatóak.

Hause ugyanezt a logikát követi, azzal a különbséggel, hogy ír egy oktávos-, ue.-t kibovítve egy tiszta kvint hangterjedelemmel- és két oktávos skálákat, egészen 8b-ig, de a dúrokat nem a párhuzamos-, hanem az azonos nevu moll-al párba állítva (pl. C-dúr után c-moll következik). Minden hangsor után ír egy etüdöt az adott hangnemben, valamint a hangköz gyakorlatai után is. Ezután minden hangról elkezdve ír egy kromatikus skálát, ezt a részt két etüddel zárja le. Új elemként pizzicato-t, appoggiato-t, tremolo-t, (sul) ponticello-t tanít.

Bottesini (Caimmi) különböző hangnemekben és metrumokban szekund szekvenciákkal egészíti ki skáláit, 28, 27, ill. 25 féle vonásnem, ill. ritmusgyakorlattal. Ezt követően alapfekvésekben hangnemenként 2-8 etüdöt ír, összefoglalólag még 12-t és egy Kreutzer hegedurol átírt gyakorlattal zárja iskolája elso részét. A szerző darabjai technikailag, zeneileg, mint tartalmi, mint terjedelmi szempontból kiemelkedok. A második részben a hüvelyk- üveghangfekvésben írtakra ugyanez a megállapítás vonatkozik. kettősfogást és arpeggio-t, tanít.

Hindle 53 saját etüdöt írt az elso kötetben, a másodikban ?Cadenz.? címmel hármashangzat felbontásokat (I.-IV.6/4 -I.) és modális hangsorokat is.

Általában az egymás után következo fekvések determinálják a hangnemeket. Így fordulhat elő pl., hogy C-dúr után Desz-dúr, ill. Asz-dúr következik.

Simandl Bottesini-hez képest, nem csak alkalmazza, hanem tanítja az ornamentikát két sorban úgy, hogy a felso sorban van a kottában való megjelenítés, az alsóban pedig a kivitelezés gyakorlati megoldása történik. Hármashangzat felbontásai különböző megfordításban találhatóak, flageolett fekvésben is. Írt 10 kicsi-, 9 nagy-, ezen kívül két ?Konzert-Etud?-öt zongorakísérettel.

Michaelis II. kötetében különböző hangnemekben alkotott 20 etüdöt.

Hegner-nél már négyeshangzat felbontásokkal is találkozhatunk.

Nanny C-pentachord, valamint két oktávos skáláiban csak a felso oktávot írja le. Ügyel arra, hogy az előjegyzések emelkedo száma a fekvésekben való előrejutással ? nagyjából ? együtt haladjon. Nevéhez fuzodik ? az általam elemzett iskolák közül ? az elso öthúros nagybőgőre írt etüd.

Findeisen III. fekvésben a hangszer behangolását tanítja meg. A vonásnemeket spiccato-val bovíti. Trilla gyakorlata: 8-ad mozgástól a 32-ed trioláig gyorsul. IV. kötetében o alkalmazza először a vibrato grafikus megjelenítését ritmusban (16-odokban) ábrázolva olyan formában, hogy crescendo alatt no-, diminuendo alatt csökken a vibrato amplitúdója. Egészhangú skálákkal is nála találkozunk először.

Möchel col legno-t és a pizzicato fajtáit ismerteti. Szerinte 5 féle van:

1. bal- és jobbkéz ujjaival felváltva végrehajtott-,

2. két ujjas (mutató- és középsoujjal egyszerre történo) ff-ban játszandó-,

3. hangonként felváltva a jobbkéz mutató- és középsoujjával-,

4. hüvelykujjal vagy más ujjal történo arpeggio-,

5. hüvelykujjal és másik két ujjal történo pengetés.

Figyelemreméltó a mesterséges flageolett-táblázata, melyen belül a G-húron fogottan játszott hangokat ? üveghangtechnikával ? a többi húron azonos hangmagasságon lejátszhatóvá teszi.

Lotter iskolájának 50. oldalán a glissando-t ismerteti.

Haggart a jazz zenében használatos akkordjelzéseket, slap pengetés technikát tanítja meg.

Montag különösen nagy hangsúlyt fektet az I. fokú hármashangzat-, a IV. fok 4/6-, a domináns szeptim akkord kis és nagy felbontásaira dúrban, ill. a szukített akkord kis és nagy felbontására mollban. Egy vagy több ujjal horizontálisan lefogott (2-5 húron) kvartfogást barré-nak nevezi. III./C kötetében ajánlja Simandl 30- és Verrimst etüdjeit.

Herrmann I. kötetének 46. oldalán található 4/4-ben írt három soros gyakorlatára 174, II. kötetének 7. oldalán szintén 4/4-ben írt hat soros gyakorlatára 133 vonásnem, ill. artikulációs variáció található. Különbséget tesz a D, ill. az Esz menzúrás nagybőgők között, ami azt jelenti, hogy nála az 5. fekvésben a hüvelykujjal szemben lefogott ujj melyik hangot szólaltatja meg. Ajánlása szerint a markneukircheni nagybőgőkészíto mesterek közül megemlíti E. M. Pöhlmann-t és A. Meyer-t, akik Esz menzúrás hangszereket készítettek. Saját etüdjein kívül közread Findeisen-tol, Reinhold-tól és Labro-tól is.

Eichstadt saját országának zeneszerzőitol válogat etüdöket, valamint gordonka átiratokat, ezen kívül Hause-tól is átvesz. Ezekben előfordul hármasakkord, aminek a II. kötet 31. oldalán megtalálhatjuk először az akkordjátékhoz szükséges előtanulmányokat. A vibrato-t az amplitúdó nagyságával, ill. gyorsaságával tanítja. Vonásnem újdonságok: ricochet, sautillé. Lotter-hez képest (aki csak egy nyíllal jelöli a glissando-t), o a csúszás közben lejátszott hangokat kiírja először felfelé, ill. lefelé történo irányban, ezt követően a ma használatban lévo jelölést alkalmazza.

Hertl vonásnemei az alább felsoroltakkal bovölnek: detaché, portamento, martelé, sul tasto. A kvartfogás egyik típusával ismerteti meg a növendéket, melynek lényege, hogy a két szomszédos ujjat lebillentve szólaltatjuk meg a hangközt külön-külön vagy egyszerre.

Powrozniak a 253. gyakorlatában írja ki először az előjegyzést, egészen idáig a törzshangokat módosító jelekkel látja el.

Morgen Miluskin, Simandl, Homenko és Rakov etüdjeit javasolja mellékelten.

Rabbath speciális pizzicato fajtát tanít, melyet progliato-nak nevezett el.

Streicher ? mint már említettem ? 80-100 etüd megtanulását javasolja, de nem nevezi meg a szerzőket, o maga nem írt etüdöket, csak speciális technikai gyakorlatokat.

Rakov az akkordjáték technikáját továbbfejleszti, Möchel-hez képest vonóval a kézben is tanítja a pizzicato-t, mindezt fényképeken mutatja be. Kortárs zeneszerzők kottaírási újdonságait ismerteti, pl. negyedhangokat.

Emery iskolája egy speciális munka, ne hiányoljuk az eddigiekben felsorolt technikák alkalmazását, mert ez kisgyermekeknek készült. Kiszínezheto mesefigurákkal teszi vonzóvá a füzetet.


7. fejezet

előadási darabok, átiratok, stb.

 

 

 

Bottesini iskolájának II. részének végén saját szerzeményeibol idéz teljes művet (Elegia), részleteket (pl. Sonnambula) zongorakísérettel, zenekari hangolásban.

Hegner munkájának végén válogatott szólódarabokból közöl részleteket, E. Storch: Concertstück, F. Simandl: Concertstück, Divertissement, E. Stein: Concertstück, B. Keyl: Solostück, B. Lvovsky: Polonaise, W. A. Mozart: Arie, G. Bottesini: Elegia, A. Scontrino: Sogno d'amore, saját műveibol: Mazurka de Concert, Fantasie, Legende, Tarantella, Elegie, végezetül zongorakísérettel, szóló hangolásban Berceuse és Romance.

Haggart félfekvéstol elkezdve különböző dallamokat tanít, pl. amerikai-, régi orosz himnuszt, francia-, angol népdalt, My Bonnie-t, régi ír dallamot, Old black Joe, néger spirituálét, orosz táncot, stb., némelyiket transzponálja is.

Kola magyar népdalokat (Debrecenbe kéne menni?), gyermekdalokat (Megy a gozös?), keringot, diák dalt (Gaudeamus igitur).

Montag Sugár R.-tol, saját műveit, lengyel-, német-, sziciliai népdalokat, Kodály Z.-tól, F. Schumann-tól (Vidám földművest), M. Glinka: Áriáját, J. Galliard: Szonátáját, L. van Beethoven: Szonatináját, J. Egghard: Notturno-t, S. Heller: Tarantella-t, G. B. Pergolesi: Aria-t, J. Massenet: Elegia-t, J. Geissel: Morceau de Concert-t, E. Bach: Romanze-t, C. Gounod: Meditation-t zongorakísérettel, zenekari húrozással, Kis scherzo etüdjét (nagybőgő duo), néha csak részletek formájában.

Nem tartom alapvetően meghatározó szempontnak, hogy minden pedagógus iskoláiban összegyűjtött, válogatott előadási darabnak szánt műveiket felsoroljam, így tehát ezután csak a különlegességeket fogom megemlíteni.

A legtöbb szerző saját országában élo és alkotó, ill. közismert külföldi zeneszerzők műveibol készített válogatást.

Morgen Swing-et, Bossa-nova-t, Halli-galli-t, Tangót, Foxtrottot, stb. tanít.

Streicher a szólóirodalom és a kamarazene legközismertebb műveibol ad ízelítot, kibovítve a gyakorlást segíto előtanulmányokkal kiegészítve, zongorakíséret nélkül, az újonnan megtanulandó fekvésekhez kapcsolódóan.

Emery növendékei számára még élvezetesebbé tegye nagybőgőóráit, 120 kis darabjai közül meglehetosen soknál találhatunk zongorakíséretet, zenekari húrozással.


8. fejezet

Zenekari szólamrészletek, speciális technikák

 

 

 

Nem azt tartom fontosnak, hogy felsorolást tartsak a zenepedagógiát készíto tanárok munkáiban leírt zenekari szólamrészletek szerzői nevérol, hanem azt, hogy ki tanítja és milyen gyakorlati útmutatással segíti a leendo zenekari muzsikus növendékeket.

Asioli olasz ujjrendszisztémával jelölt szólamrészleteket közöl.

Hause recitativokat tanít olasz nyelvu énekszólammal, két sorban lejegyzett kottában.

Slama iskolájának zárógyakorlata egy Mozart szimfónia részlete.

Simandl a recitativo-ról szóló tanulmányait Hause-hoz képest három szólamban írja (énekszólam német nyelven + nagybőgő + zongora), késobb e három szólam összetétele megváltozik (ének + gordonka + gordon). A secco recitativo tanítása az alábbiak szerint történik: az énekszólam lejegyzése alatt a nagybőgőszólamot két sorban láthatjuk. 1. az írott-, 2. a gyakorlatban kivitelezett változat. Különlegessége ennek a füzetnek Beethoven IX. szimfóniájának híres recitativo részlete ujjrenddel, (manapság általában próbajáték anyag), zongorakísérettel.

Michaelis II. kötetének 16.-43. oldaláig közöl szólamanyagot, ami az eddig írt munkákhoz képest mennyiségileg kiemelkedo.

Starke olyan zenekari állást (Verdi: Rigoletto) ismertet, amit hüvelykujjfekvésben is kell játszani, pedig ezt előtte nem is tanítja iskolájában.

Möchel-nél már XX. Századi zeneszerzők műveibol vett részletek szerepelnek (Elgar, Stravinsky).

Haggart ritmikus modern játékra írt iskolájának végén jazz számok bogoszólamait tanulmányozhatjuk.

Kola II. világháború után íródott expressz elso magyar nagybőgőiskolájában 7 szólamrészletet találhatunk?

Bleier ?Bevezetés a nagybőgőjátékba? című munkájában szintén előfordulnak speciális jobbkéz technikához kapcsolódó zenekari szemelvények.

Montag III./A kötetében ? általában ? különböző hangnemekhez kapcsolódóan tanítja a szólamanyagot. Bartók B.: A csodálatos mandarin című művébol vett idézetet ? extrém megoldásként ? két zongorás kísérettel mutatja be. Az eltéro intervallumokra: ? tercekre, kvartokra, kvintekre, szextekre, szeptimekre, oktávokra, nónákra, decimákra ? külön-külön kiválasztott állásokat. III./B kötetében gyakoroltatja az akcentust, fortepiano-t, szerkezeti vonóvezetést, saltato-t, dobott vonót, megszakított tremolo-t, sulla tastiera-t, col legno tirato-t (húzva), divisi-t, pizzicato arpeggio-t két irányban indítva, talpas pizzicato-t, appena toccato-t, Schlagbass-t és végül a sordino-t. III./C kötetében a zenekari játékban használatos írásmódfajtákat, olasz és francia kiadványokban megjelenített szünetjeleket, lefelé hangolt négyhúros nagybőgőt ismerteti. A IV. kötetben G. Verdi: Othello, Rigoletto című operájából a nagybőgősök számára híres szólóállást közli zongorakísérettel. Véleményem szerint Montag írta a nagybőgősök számára a legátfogóbb felkészülést jelento elméleti munkát.

Powrozniak szólamrészleteit nem mindig az eredeti vonásnem (Beethoven: III. szimfónia)-, ill. a legjobban kivitelezheto zenei megoldás érdekében alkalmazott ujjrend szerint oktatja, helyette az egy fekvésen belül eljátszhatóságot használja ki (Schubert: Befejezetlen szimfónia).

Bezdeljev extrém ujjrendszisztémája alkalmazásával mutat be több zenekari állást.

Streicher a legfontosabb zenetörténeti korszakokból prezentál művekbol vett idézeteket, a fekvések folyamatos tanulásához igazodva. Kár, hogy nem tudja egy kezdo tanuló ? miután a kottában nincs jelölve ? kitol származnak a részletek.

Rakov Montag-hoz hasonlóan, különböző technikai elemekre épített szólamrészleteket mutat be.


 

Szakirodalmi jegyzék

- Asioli, Bonifazio (1769-1852): Elementi per il Contrabasso (1820) Ricordi Kiadó

- Bezdeljev, Vaszilij Kuzmics (?): Novüje priemü igrü na kontrabasze (1969) IMM Kiadó

- Bleier, Paul (?): Einführung in das Kontrabasspiel (1951) Schott Kiadó

- Bottesini, Giovanni (1821-1889): Metodo di Contrabasso (?) Ricordi Kiadó

- Caimmi, Italo (1871-): Bottesini Metodo per Contrabasso (1958) Ricordi Kiadó

- Eichstadt, Jozef (?): Szkola na kontrabas I. (1958) II. (1960) PWM Kiadó

- Emery, Caroline (?): Yorke mini-bass book 1, bass is best! (1988) Yorke Kiadó

- Findeisen, Theodor Albin (1881-1936): Der Lehrer des Kontrabass Spieles I.-V. (1930, 1938) Hofmeister Kiadó

- Haggart, Bob (1914-1998): Bass Methode (1941) Robbins Kiadó

- Hause, Wenzeslas (1764-1847): Méthode compléte I. (1828) Schott Kiadó

- Haustein, Josef (?): Contrabass-Schule (?) Hansa Kiadó

- Hegner, Ludvig (1851-?): Contrabass-Schule (1896) Wilhelm Hansen Kiadó

- Hermann, Heinz (?): Das Kontrabass-Spiel in unserer Zeit I.-II. (1958) Hofmeister Kiadó

- Hertl, Frantisek (1906-1975): Skola hry na kontrabas (1962) Prága Kiadó

- Hindle, Johann (1792-1862): Der Contrabass-Lehrer I.-II. (?) C. A. Spina Kiadó

- Hrabe, Josef (1816-1870): Anleitung zum Contrabass Spiel (1865) E. M. Wetzler Kiadó

- Kola József (?): Gordoniskola (1948) Nádor Kiadó

- Lotter, Adolf (1870? 1871?-1942?): Practital Tutor for the Duble Bass (1933) Boosey & Hawkes Kiadó

- Michaelis, Theodor (1831-1873): Contrabass-Schule II. (1891) Zimmermann Kiadó

- Montag Lajos (1906-1997): nagybőgőiskola I. (1955) II. (1956) III./A (1960) III./B (1966) III./C (1967) IV. (1976) V. (1982) EMB Kiadó VI. Kézirat

- Morgen, Lev Mihajlovics (?): Skola-szamoucsityel igrü na kontrabasze (1970) Moszkva Kiadó

- Möchel, Kurt B. (?): Brevier des Kontrabassisten (1932) Schott Kiadó

- Müller-Rusch (?): String Method (1961) Neil A. Kjos Music Kiadó

- Nanny, Edouard (1872-1942): Méthode Compléte pour La Contrebasse I.-II. (1920-1925) Leduc Kiadó

- Powrozniak, Jozef (?): Latwa szkola na kontrabas (1962) PWM Kiadó

- Rabbath, Francois (1931-): Nouvelle technique de la Contrebasse I. (1977) II. (1980) Leduc Kiadó

- Rakov, Lev Vlagyimirovics (1926-): Skola nacsalnogo obucsenyja igre na kontrabasze (1978) Muzüka Kiadó

- Richter, Carl (?): Contrabass-Schule (1930 előtti) Carl Merseburger Kiadó

- Simandl, Franz (1840-1912): Kontrabass-Schule (1874-1891? 1893?) C. F. Schmidt Kiadó

- Slama, Anton (1804-1865? 1881?): Contrabass-Schule (1836? 1839?) Haslinger Kiadó

- Starke, Alwin (?): Schule für Kontrabass (1911) Hofmeister Kiadó

- Streicher, Ludwig (1920-2003): Mein Musizieren auf dem Kontrabass I. (1977) II. (1977) III. (1978) IV. (1978) V. (1980) Doblinger Kiadó

- Trautsch Károly (1830-1910): Contrabass- Schule (1860) Kézirat

- Bordás Tibor: Adatok a nagybőgő történetéhez (1981) Kiadja a ?Kodály Zoltán? Zeneművészeti Szakközépiskola Debrecen

- Bordás Tibor: nagybőgők és nagybőgősök (1995) Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

- Planyavsky, Alfred: Geschichte des Kontrabasses (1970) Hans Schneider Kiadó, Tutzing